Egy próféta felajánlása
Részletek a 2008. áprilisi általános konferencia egyik beszédéből.
Ükszüleim,Charles Stewart Miller és Mary McGowan Miller 1848 tavaszán elhagyták skóciai otthonukat, és egy csapatnyi szenttel útra keltek a Missouri állambeli St. Louisba. 1849-ben érkeztek meg.
Míg családjukkal azon dolgoztak, hogy elegendő pénzt gyűjtsenek a Sóstó völgyébe történő utazásuk befejezéséhez, kolerajárvány söpört végig a környéken. Két hét leforgása alatt négyen is áldozatul estek közülük a betegségnek. Az életben maradt, de elárvult gyermekek közt ott volt a 13 éves Margaret is, a dédnagyanyám.
Kilenc Miller gyermek élte túl a járványt, akik folytatták a munkát és a tartalékolást az útra, melyet szüleik és fivéreik már sohasem tehettek meg. 1850 tavaszán hagyták el St. Louist négy ökörrel és egy szekérrel, és végül még ugyanabban az évben megérkeztek a Sóstó völgyébe.
Más őseim is szembenéztek hasonló nehézségekkel. Mindezek ellenére azonban bizonyságuk rendíthetetlen és szilárd maradt. És örökségül rámhagyták a Jézus Krisztus evangéliuma iránti teljes elkötelezettséget.
Teljes szívemből és lelkem minden erejével kijelentem, hogy Isten valóban él. Jézus az Ő Fia, aki az Atya Egyszülöttje a testben. Ő a mi Megváltónk; Ő a Közbenjárónk az Atyánál. Olyan szeretettel van irántunk, melyet fel sem tudunk fogni. És mivel szeret bennünket, ezért az életét adta értünk. Nem tudom szavakba önteni az iránta érzett hálámat.
Életemet és minden erőmet annak szentelem, hogy az Ő akaratának megfelelően és az Ő sugalmazása által szolgáljam Őt, és irányítsam egyháza ügyeit.
Illusztráció: Maryn Roos