Honnan jöttem?

Betty Hollowell, USA, Indiana

Kisgyermekként gyakran azon tűnődtem, vajon honnan is jöttem. A szívem mélyén tudtam, hogy mielőtt azzá váltam, aki most vagyok, már éltem valahol, de fogalmam sem volt, hogy hol.

Éveken keresztül ezt senkinek sem mertem elmondani, beleértve a szüleimet is, mert féltem, hogy majd bolondnak hisznek. Egy napon aztán, mikor úgy tizenegynéhány éves lehettem, összeszedtem a bátorságomat, és megkérdeztem egyházunk lelkipásztorát, hogy hol éltünk, mielőtt a földre jöttünk volna. Azt mondta, ne gondolkodjak ilyesmin. Azt mondta, senki nem él sehol, mielőtt megszületik. Előtte egyszerűen csak nem létezünk. Semmilyen formában sem.

Attól tartottam, igaza van, és tényleg bolond vagyok, de mégsem tudtam kiverni a fejemből ezeket a gondolatokat. Tovább kutattam, de senki sem tudott választ adni.

18 éves koromban elköltöztünk a családommal. Azt reméltem, új városunk papjai majd többet tudnak az előző lelkészünknél, ezért elhatároztam, megkérdezem az egyiküket. Ő is ugyanazt mondta: nem normális dolog ilyesmin gondolkodni, és azt javasolta, menjek el egy pszichiáterhez.

Rövid idő múlva nem mentem többet az egyházba. Munkát vállaltam, találkoztam egy fiatalemberrel, és összeházasodtunk. A házasságunk azonban öt év múlva válással végződött. Így hát összepakoltam a holmimat, és két gyermekemmel, várandósan, hazatértem.

Az öt év alatt édesanyám csatlakozott Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházához. Amikor meglátogattam, említést tett az egyházról, és megkért, hogy beszéljek a misszionáriusokkal. Végül beleegyeztem, de mielőtt találkoztunk, elhatároztam, hogy csak akkor egyezem bele a misszionáriusi beszélgetésekbe, ha az elderek meg tudják mondani nekem, hol éltem, mielőtt azzá váltam, aki most vagyok.

Meglepetésemre nemcsak hogy megválaszolták a kérdésemet, hanem egyenesen a Bibliából idézték a választ (lásd Jób 38:4–7; Jeremiás 1:5; Zsidók 1:6). Ezután már teljes figyelemmel hallgattam őket. Válaszaik segítettek megértenem, miért éreztem úgy egész életemben, hogy már éltem ezelőtt. Megértettem, hogy Mennyei Atyámmal éltem a földi élet előtti létben.

Nem tartott sokáig, hogy az egyház tagjává váljak. Életemben először valakinek éreztem magamat, és éreztem, hogy van úti célom: hogy visszatérjek Mennyei Atyámhoz.

Hálás vagyok, hogy a misszionáriusok meg tudták válaszolni azt a kérdést, melyre senki más nem volt képes feleletet adni nekem.