Elfeledkezve magunkról Szicíliában
Louis Menditto, USA, Nevada
„A nevem Omar Interdonato – állt az e-mail bevezetőjében. – Fiorella Italia fia vagyok. Remélem, még emlékszik a keresztelőjére.”
Harminc évvel ezelőtt a misszionárius társammal Szicília szigetére osztottak be. Siracusában, a Földközi-tenger partján fekvő egyik gyönyörű városban szolgáltunk. Vasárnaponként egy régi villában találkoztunk a területen élő néhány utolsó napi szenttel. A villa nappalijában tartottuk az úrvacsoragyűléseinket.
A misszionáriusi munka nehéz volt, és csak elvétve volt egy-egy keresztelő. Tizenhat teljes idejű misszionárius szolgált a városban, melyet már újra és újra bejártak. Egy nap azonban, mikor társammal a várostérképet tanulmányoztuk, észrevettünk egy kis falut, mely a város szélén feküdt, néhány kilométerre a lakásunktól.
Átvágtunk a falut övező mezőn, majd a völgyre néző hegytető szélén térdre ereszkedtünk, és Istennek ajánlottuk a szívünket és a lelkünket. Szinte az egész falu néhány bérházszerű épületből állt, melyekben kopogtatni kezdtünk.
Az egyik ajtóban végül egy negyvenes éveiben járó asszony köszöntött bennünket, aki tetőtől talpig fekete gyászruhába volt öltözve. A bemutatkozó szövegünket kissé megváltoztatva, kiemeltük a szabadulás tervét. Az asszony betessékelt minket. Két tizenéves lánya és egyik barátnőjük volt otthon vele. Megtudtuk, hogy az asszony nemrégiben özvegyült meg, és egyedül kell négy tizenéves gyermekről gondoskodnia. Megmutattuk neki Az ember boldogságkeresése című diafilmet, mely után meghívott bennünket, hogy jövő héten is jöjjünk el.
Az édesanya a legidősebb fiával, a két tizenéves lányával, a nagymamával és a lányok barátnőjével együtt végül megkeresztelkedett. A misszióm után kapcsolatban maradtam a családdal, de Fiorelláról, a lányok gyerekkori barátnőjéről nem jutott el hozzám semmi hír, egészen míg meg nem kaptam a már említett e-mailt.
„Édesanyám hithű maradt az evangéliumhoz egész életében, 1983-ban pedig feleségül ment egy derék egyháztaghoz a Messina Gyülekezetből, és a templomban kötöttek házasságot – írta a fia. – Én 1984-ben születtem, a nővérem, Veronica pedig 1987-ben. Mindannyian aktív tagjai vagyunk az egyháznak. 2005-től 2007-ig szolgáltam missziót az Olaszországi Róma Misszióban, remélve, hogy visszafizethetem az Úrnak annak a két misszionáriusnak a küszködéseit, akik úgy döntöttek, eljönnek Floridia kis városkájába, hogy hirdessék az evangéliumot!”
Voltak időszakok a missziómon, mikor azon tűnődtem, megérte-e ez a kétévnyi áldozat. De mily nagy volt az örömöm (lásd T&Sz 18:15–16), mikor megtudtam, hogy Fiorella élete örökre megváltozott, mert a társammal úgy döntöttünk, hogy önmagunkat elveszítve, mások szolgálatának szenteljük magunkat Szícilia szigetén.