Kedves Frieda!
Fiatal felnőttek levelei, melyben tanácsot adnak egy fiatal felnőtt nőnek, hogy összeköltözzön-e a barátjával.
Egy ilyen világban, melyben folyamatosan változnak az erkölcsi értékek, lelki túlélésünkhöz elengedhetetlen, hogy kitartsunk a normáink mellett. Ha őszintén elkötelezzük magunkat a szövetségeink tisztelete iránt, az megerősíthet bennünket a kísértések ellen.
Neal A. Maxwell elder (1926–2004) a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja egy olyan döntésről beszélt nekünk, mely segíthet hűnek maradnunk: „Józsué nem azt mondta, hogy majd jövőre döntsük el, hogy kit szolgálunk. Ő azt mondta, válasszunk »még ma«, amíg világos van, mielőtt egyre inkább hozzászokunk a sötétséghez. (Lásd Józsué 24:15.) Cselekedjetek most, hogy ha ezer év múlva visszatekintetek erre a pillanatra, azt mondhassátok, ez volt a döntő pillanat – ez volt az elhatározás napja.”1
Frieda*, egy európai fiatal felnőtt egyháztag épp a döntés pillanatában áll. Azt mondja, egy nap majd szeretne a templomban házasodni, de most azon gondolkodik, hogy összeköltözik nem egyháztag barátjával. Azt tervezi, hogy néhány év múlva majd bűnbánatot tart, újra tevékeny lesz az egyházban, és majd valaki mással megházasodik a templomban. Most egyelőre csak szeretné jól érezni magát, mondja.
Megkértünk néhány fiatal felnőttet Skandináviából, hogy írjanak levelet Friedának. Nem tudják a valódi nevét, és azt sem, hogy hol él, de megosztották vele a bizonyságukat, és saját, valódi élményeiket, hogy segítsenek jó döntést hoznia. Itt következik néhány olyan levélrészlet, melyet Frieda kortársai írtak. Mindnyájan megengedték, hogy közreadjuk soraikat.
Határozd el, hogy a templomban kötsz házasságot!
Mielőtt a barátnőm, Erika* összeköltözött a barátjával, aki nem tagja az egyháznak, biztosította a családját, hogy közel marad az evangéliumhoz. De miután belekerült ebbe a helyzetbe, már csak nehezen tudna kilépni belőle. Erika szerint egyszerűen túl fájdalmas és nehéz visszatérnie a helyes vágányra.
Sajnos nekem sok olyan barátom van, akik Erikához hasonlóan azért maradtak el, mert még akkor is azt hitték, kontrollálni tudják magukat, amikor már nem az egyház normái szerint éltek. Valójában az útmutatás figyelmen kívül hagyása megkönnyíti Sátánnak, hogy átvegye az irányítást.
Én a barátaim tapasztalataiból tanultam. 17 évesen elhatároztam, hogy sziklaszilárd bizonyságot fogok szerezni, mert tudtam, szükségem lesz rá, ha lelkileg szeretnék életben maradni. Két dolog mentett meg: az erős bizonyság megszerzése, és hogy megtudhattam, Mennyei Atyámnak van egy terve a számomra.
Egyvalamiben teljesen biztos vagyok: eldöntöttem, hogy a templomban fogok megházasodni. A templom az egyetlen út az igaz boldogsághoz, és ez az egyetlen módja, hogy egy napon majd Mennyei Atyánkkal és Jézus Krisztussal élhessünk. Ha szeretnék eljutni a templomba, követnem kell az evangélium irányelveit. Eldöntöttem, hogy az evangélium szerint fogok élni, mert tudom, hogy ez így helyes, még akkor is, ha nehéz.
Szakíts rá időt, hogy végiggondold, hová tartasz, és megvizsgáld, hogy a ma meghozott döntéseid hová vezetnek holnap.
Amanda Bernskov, Dánia
Ismerd fel, mire is van igazából szükséged!
Azt hiszem, a világon mindennél jobban vágyunk arra, hogy szeressenek bennünket. De a valódi szeretet sokkal több az egyszerű vonzalomnál. Az igazi szeretet egyfajta bizalom. Ha szeretjük a másikat, azt akarjuk, ami neki a legjobb. Az igazi szeretet önzetlen, együttérző és időnként áldozatkész, ami azt jelenti, hogy hajlandók vagyunk adni és néha szenvedni is érte, ha kell.
Frieda, a közeljövőben meghozandó döntéseiden múlik az életed, és sok más emberé is. Nehéz a jót választani, ha még nem döntötted el, kinek az oldalán állsz. Ne feledd, hogy Sátán, ha kell, túlórázni is hajlandó, hogy szétrombolja a családokat. Legyen bátorságod követni azt, amiről tudod, hogy helyes. Ne elégedj meg kevesebbel az örökre szóló templomi házasságnál.
Ha igaz szeretetre vágysz, keresd az igaz szeretet forrását: Istent. Az igaz szeretet lelki adottság, nem pedig szexuális képzelgés. Csak Istentől kaphatod meg ezt a mindent felülmúló adományt.
David Isaksen, Norvégia
Határozd el, hogy visszajössz!
Amikor 17 éves voltam, kezdtem úgy érezni, hogy nincs bennem semmi közös a többi emberrel az egyházban. Ekkoriban váltak el a szüleim, és ők sem jöttek többet az egyházba. Én továbbra is jártam, de elvesztettem a reményt az örökkévaló házasságban. Amikor Kristiannal* találkoztam, nem volt nehéz hátat fordítani az egyháznak, és továbbállni. Így is tettem.
Majdnem négy évig éltünk együtt, mielőtt szakítottunk. Egy idő után el akartam kezdeni újra járni az egyházba, de féltem, hogy majd elkezdenek kérdezgetni. Egy nap meglátogattam a nővéremet. Az ő egyházközségében nem ismert senki, és nem tudták, mennyi ideje vagyok távol az egyháztól. Amíg nála laktam, újra elkezdtem járni az egyházba. Amikor hazatértem, a saját egyházközségembe is újra elkezdtem járni. Az első vasárnap nagyon féltem, de az emberek egyszerűen csak örültek, hogy ott vagyok.
Tudtam, hogy el kell döntenem, melyik oldalt választom. Nem tudtam továbbra is egyik lábbal az Úr, másik lábammal pedig a világ oldalán állni. Elkezdtem rendszeresen találkozni a püspökömmel. Ő segített jobban megértenem az engesztelést. Hosszú út vezetett a bűnbánatig – időnként nagyon nehéz volt. Még mindig fejlődnöm kell, és van mit tanulnom, de már sokkal boldogabb vagyok. Tudom, hogy a jót választottam, amikor úgy döntöttem, visszatérek az egyházba. Az kellett hozzá, hogy elhatározzam, hogy mindaz, amit érzek és tudok, igaz, és azután a szerint kellett cselekednem.
Név a szerkesztőségben
Tarts ki az igazlelkű döntéseid mellett!
Volt egy barátom, aki ugyanilyen döntés előtt állt, mint most te. A barátnőmnek, Sarah-nak* mindig is erős bizonysága volt az egyházról és annak igazságairól. Fiatal korunk óta mindketten erős vágyat éreztünk, hogy a templomban házasodjunk meg.
17-18 éves korában találkozott egy fiúval, akivel járni kezdtek. A srác nagyszerű volt, olyan, akit könnyen megkedvelsz. Nem volt egyháztag, de eleinte ez nem is tűnt problémának.
Sarah lassan azon tűnődött, milyen is lenne az élet, ha hozzámenne feleségül, még akkor is, ha nem a templomban. Ezt gondolta: „Talán működhetne. Talán köthetnénk kompromisszumot. Talán idővel majd megváltozik. Talán pont én lehetek az, aki megismerteti vele az evangéliumot.”
Sokat gondolt erre, sokat sírt és imádkozott. Mélyen legbelül tudta, hogy mindig is templomi házasságra vágyott, de a barátja iránti érzései megnehezítették számára, hogy döntést hozzon. A végén szakított a fiúval. Ez volt az egyik legnehezebb dolog, amit valaha is tett, de bízott az Úrban.
2007 tavaszán feleségül ment egy csodálatos férfihoz. Most már egymáshoz vannak pecsételve az időre és az örökkévalóságra. Igazán boldog, hogy úgy döntött, vár, míg talál valakit, akit szeret, és akivel összeházasodhat a templomban.
Ha nem tudsz dönteni, imádkozz róla, míg képes nem leszel rá. Vesd az Úrba a bizalmadat. Sarah-t figyelve és a saját életemből is tudom, hogy ha így teszünk, akkor Ő megáld bennünket.
Anna Lindgren, Svédország
Fényképes illusztráció: John Luke. Háttér: © Shambhala Publications
Fotó a Svédországi Stockholm templomról: © Stefan Hallberg