Miért fontos a pionírok napja? Az egész egyházban megünneplik?
A pionírok napján 1847. július 24-ére emlékezünk, amikor a mormon pionírok legelső csapata megérkezett a Sóstó völgyébe. Utahban ez hivatalos állami ünnepnap. Az ünneplésre – melynek része egy parádé is – úgy utalnak, mint a 47’-es napok. Ilyenkor elismerésben részesítik mindazokat, akik valamilyen módon hozzájárultak az állam létrehozásához, vallásra vagy származásra való tekintet nélkül.
Az utolsó napi szentek világszerte bekapcsolódhatnak az ünneplésbe azáltal, hogy ők is méltatják azt a nagyszerű pionír örökséget, melyben mindannyian osztozunk. Vannak olyan közösségek, melyek felvonulásokkal, parádékkal, koncertekkel vagy kézikocsis túrák keretében csatlakoznak az emlékünnephez. Máshol a megemlékezés lehet egy egyszerű családi kirándulás, vagy csak egy néhány perces személyes felidézése az eseményeknek. Nem számít, hol élnek az egyháztagok, mint ahogy az sem, hogy hivatalos ünnepséget vagy egy személyes, pár perces megemlékezést tartanak-e, ez mindenképpen megfelelő idő arra, hogy megemlékezzünk a korai pionírok értünk hozott tetteiről, beleértve azokat a helyi pionírokat is, akik a lakóhelyünkön erősítették az egyházat.
Dieter F. Uchtdorf elnök, az Első Elnökség második tanácsosa, ezt mondta: „Micsoda öröm és kiváltság e világméretű egyház részének lenni úgy, hogy próféták, látnokok és kinyilatkoztatók tanítanak és emelnek fel minket! […] Amint az egész világ kezdi befogadni Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának üzenetét, úgy mi is mindannyian pioníroknak számítunk a saját földünkön és környezetünkben.”1
Nem számít, hol élünk, július 24-e egy nagyszerű időpont, hogy megemlékezzünk mindarról, amit a korai utolsó napi szentek tettek értünk.