Mit kezdjünk a pornográfiával? Védelem, válasz és gyógyír
Írta: Joy D. Jones
az Elemi általános elnöke
A Utah-i Pornográfiaellenes Koalíció 2018-as, Salt Lake City-i konferenciáján elhangzott témaindító beszéd alapján.
A szeretet e háromféle alkalmazása segítségére lehet a gyermekeinknek, amikor esetleg pornográfiával találják szembe magukat.
Illusztrációs célból használt, beállított fénykép a Getty Images jóvoltából
Fájó tudatában vagyok annak, hogy milyen hatással van a pornográfia még a társadalmunk legfiatalabb tagjaira – a gyermekeinkre – is. A pornográfia olyan irgalmatlanul elterjedt pestis, amely szégyenérzetet, megtévesztést, eltorzult érzelmeket, az önuralom elvesztését, mindenen eluralkodó szenvedélybetegséget okozhat, valamint felemésztheti az időnket, a gondolatainkat és a cselekvőerőnket. Nagy szükség van arra, hogy mi – a szülők, családok, tanítók és vezetők – mindannyian valóban meglássuk, megbecsüljük és megvédjük a gyermekeinket és fiataljainkat.
A szeretet Isten legnagyobb ajándékai közé tartozik. Szeretni Istent és szeretni a felebarátainkat – ez a két legnagyobb parancsolat, melyeket maga Jézus Krisztus adott nekünk. Meggyőződésem, hogy a szeretet egyúttal a legerősebb fegyverünk is a pornográfia elleni harcban.
Sőt, miközben közismert, hogy úgymond „a pornó megöli a szerelmet”, azt sem feledhetjük, hogy a szeretet megöli a pornót. Ez nem jelenti azt, hogy a valaki iránt érzett szeretetünk változtathat a szenvedélybetegségén vagy akár a viselkedésén. A szeretet azonban képes arra, hogy ösztönözzön bennünket – különösképpen a gyermekeinkkel való kapcsolatunkban –, és kihasson arra, ahogy felkészülünk, ahogy reagálunk, ahogy odafigyelünk. Ha a legkisebb mértékben is remélni szeretnénk azt, hogy eltörölhetjük ezt a pestist a föld színéről, akkor a szeretetnek kell képeznie minden erőfeszítésünk arcvonalát és alapját.
Szeretném a szeretet három olyan alkalmazását javasolni, amelyekre a reményeim szerint oda fogunk figyelni, amelyeket magunkévá teszünk és megvalósítunk. E három alkalmazási lehetőség a pornográfiával való találkozás azon három szakaszához kapcsolódik, amelyet a saját gyermekeink is megtapasztalhatnak.
Először is, azzal mondjuk ki, hogy „szeretlek”, ha valóban megvédjük őket. Másodszor, azzal mondjuk ki, hogy „továbbra is szeretlek”, ahogy reagálunk arra, amikor – akarva vagy akaratlanul – kapcsolatba kerülnek a pornográfiával. Harmadszor pedig azzal mondjuk ki, hogy „mindig is szeretni foglak”, hogy szeretetteljes támogatást nyújtunk számukra abban, hogy – amennyiben kényszeres használat vagy szenvedélybetegség jelentkezett náluk – a gyógyulásukon munkálkodnak. Mindegyik szakaszban a szeretet a kulcs.
1. Védelem: „Szeretlek”
Képzeljetek magatok elé egy gyermeket, akit szerettek. Amikor azt mondjátok ennek a gyermeknek, hogy „szeretlek”, az mit jelent? A legalapvetőbb jelentése az, hogy védelmet nyújtunk, ezzel segítve a szeretett személynek a lehető legjobb emberré válni, és szembenézni az élet nehézségeivel. Az erős, állandó bizalmi kapcsolatok kialakítása is a védelem részét képezi. Az ilyen kapcsolatok segítenek közelebb hozni hozzánk a gyermekeinket. Amikor erős bizalmi kapcsolatokat építünk, és védelmezzük a gyermekeinket, az unokáinkat vagy bármely más gyermeket, akkor olyan személlyé válunk, akihez biztonsággal fordulhatnak. Ez a védelem segít nekik megérteni, hogy kik ők, valamint segít nekik tudatára ébredni a köztük és Isten között fennálló kapcsolatnak. Ha a gyermekek azt érzik, hogy megbecsülik és szeretik őket, akkor könnyebb maguk elé képzelniük a boldogságukat elősegítő útmutatásokkal szolgáló, gondoskodó Mennyei Atyát, és könnyebben hagyatkoznak Őrá.
Aggódom amiatt, hogy sok szülő talán még nem ébredt rá arra, milyen veszélyes is a pornográfia, vagy esetleg úgy gondolja, hogy ez a gond csak a szomszéd srácot érintheti. A valóság az, hogy ez a gond a saját fiainkat és lányainkat is érinti, mi pedig nem beszélünk róla eleget.
Sok évvel ezelőtt a férjemmel hallottunk egy tanmesét, amelyet utána gyakran elmeséltünk a gyermekeinknek is. Egy vén csörgőkígyóról szól, aki megkért egy arra járó fiút, hogy vigye fel a hegytetőre, hadd lássa még egyszer a naplementét, mielőtt meghal. A fiú habozott, ám a csörgőkígyó megígérte, hogy ha felviszi őt oda, akkor hálából nem fogja megmarni. Ezen engedmény után a fiú kedvesen felvitte a kígyót a hegytetőre, ahol együtt nézték a naplementét.
Miután visszavitte a kígyót a völgybe, a fiú megvacsorázott és lefeküdt aludni. Reggel a kígyó ismét kéréssel fordult hozzá: „Kisfiú! Hazavinnél az otthonomba, kérlek? Eljött az idő, hogy itt hagyjam ezt a világot, és szeretnék előtte hazatérni az otthonomba.” A fiú úgy érezte, hogy biztonságban van, hiszen a kígyó tartotta a szavát, ezért úgy döntött, hogy a kérésének megfelelően hazaviszi őt.
Gondosan felemelte a kígyót, a keblére ölelte, majd visszavitte a sivatagi lakhelyére, hogy ott múljon ki. Amint éppen le akarta tenni, a csörgőkígyó megfordult és megmarta a fiú mellkasát. A fiú felkiáltott és ledobta a kígyót. „Kígyó! Miért tetted ezt velem? Most biztosan meg fogok halni!” A csörgőkígyó felemelte a fejét és vigyorogva a fiúra nézett: „Már akkor is tudtad, hogy milyen vagyok, amikor felemeltél.”
A mai világban azt látom, hogy sok szülő kígyót ad a gyermeke kezébe. Az okostelefonokról beszélek. Nem tehetjük meg, hogy internetkapcsolattal rendelkező mobiltelefont adjunk olyan kisgyermekek kezébe, akik nem elég idősek ahhoz, hogy megfelelő tanításban részesülhettek volna, akik nem rendelkeznek a szükséges gondolkodási és döntéshozatali képességekkel, és akiket nem védenek a szülői felügyeleti és az egyéb eszközök. Jason S. Carroll, aki a családi élet professzora a Brigham Young Egyetemen, így fogalmazott: „Mindaddig oltalmazzuk a gyermekeinket, amíg képesek nem lesznek saját magukat oltalmazni.” Először az agy élvezetközpontjait is magában foglaló agytörzs fejlődik ki. A tudatos gondolkodásra és a döntéshozatalra való képesség csak később alakul ki teljesen, a frontális kéregben. „A gyerkőcöknél tehát ott a gázpedál, de nincs ott teljes mértékben a fék.”1
Minden telefonon lennie kellene védelemnek – még a tizenévesekén is! Ez a felnőttek számára is egy hasznos tanács. A mérges kígyó marása senkit sem kímél. Egyes szülők kagylótelefont vesznek a gyermekeiknek, hogy a telefonhasználatot a beszélgetésre és az SMS-ezésre korlátozzák.
Az okostelefonon túl még számtalan egyéb eszköz is képes nemkívánatos tartalmat elérni az interneten. Egy közelmúltban végzett kutatás kimutatta, hogy a pornográfiával való akaratlan szembesülés 79%-a otthon történik.2 A gyermekek egyaránt szembesülhetnek vele a táblagépeken, az okostelefonokon, a játékkonzolokon, a hordozható DVD-lejátszókon és az okostévéken is, hogy csak néhány eszközt említsünk. Ismerek olyan családokat, akik az otthonuk egyik forgalmas részét jelölték ki az elektronikus eszközök kizárólagos használatára. Ők ezt médiaszobának nevezik, és itt az összes eszköz jól látható helyen, szem előtt van. Soha senki nincs egyedül a helyiségben egy eszközzel.
Más családok olyan szabályokat hoztak, hogy a hálószobából vagy a fürdőszobából kitiltották a telefonokat. Vannak, akik egyszerűen így fogalmazták meg: „Soha nem lehetsz kettesben a telefonnal.” Megint csak mások fokozatosan adnak hozzáférést a gyermekeiknek az alkalmazásokhoz, olyan szoftver segítségével, amely lehetővé teszi, hogy a szülő kezelje a gyermek telefonjának beállításait. Ezzel megtanítják, hogy a bizalmat ki lehet érdemelni, és hogy fontos a telefonbiztonság.
Bármi legyen is a helyzet a mi családunkban, mindegyik családtagot tanítsuk arra már az elejétől fogva, hogy bölcsen és hasznosan alkalmazza a technikát: használja arra, hogy erkölcsös gondolkodásmódot fejlesszen ki! Oktassuk a gyermekeket építő módokon arra, hogy jóra használják a technikát. Megtaníthatjuk őket arra, hogy önállóan átgondolják: „Ha ezt így használom, az vajon jó célt fog szolgálni?” Az arra irányuló döntéseink, hogy miként tanítjuk a családtagjainkat a jelenben, kihatással lesznek a jövő nemzedékeire is.
Azt remélem, hogy szülőként átgondoljuk a gyermekeinkkel ápolt kapcsolatunk fontosságát, mint ahogy azokat a konkrét erőfeszítéseinket is, melyeket a védelmükért teszünk. Amikor megerősítjük ezeket a szeretetteljes kapcsolatokat, a gyermekek jobban fogják érteni, hogy miért figyelmeztet Isten a pornográfia gonoszságaira; rá fognak jönni, hogy miként kerüljék el azt; és felkészültek lesznek, ha mégis szembesülnek vele.
Illusztrációs célból használt, beállított fénykép a Getty Images jóvoltából
2. Válasz: „Továbbra is szeretlek”
Nem könnyű olyan elfogadó, nyitott, barátságos beszélgetést kezdeményezni, amely arra bátorít egy gyermeket, hogy ossza meg a gondolatait, élményeit és kérdéseit a szüleivel. A gyermekeket a koruktól függetlenül buzdíthatjuk arra, hogy jelezzék, ha (vagy amikor) bármilyen mértékben – a korai, akaratlan szembesüléstől az alkalmi használaton át a gyakori, illetve akár kényszeres használatig – felmerül náluk a pornográfia problémája. Minél előbb zajlanak le ezek a beszélgetések, annál jobb, és a gyermekek hajlandóbbak lesznek előlépni akkor, ha tudják, hogy szeretik őket, és bármit mondjanak vagy tegyenek is, ezen a szereteten semmi nem változtathat.
Azonban nagyon ritka, hogy egy gyermek magától előhozakodjon ezzel. Rendszerint akkor jelzi, amikor egy éber szülő azzal ösztökéli, hogy „Valami gond van?” vagy „Nem szoktál te ilyen lenni.” Minél inkább azt érzi a gyermek, hogy szeretik, annál könnyebben nyílik meg.
Az e szeretetről való meggyőződés az őket folyamatosan érő apró élmények nyomán alakul ki az elméjükben. A parányi bonyodalmak szeretetteljes megbeszélése fekteti le az egészséges reagálás alapját, hogy akkor is maradjon tere a beszélgetésnek, amikor komoly gond adódik. Ami a legfontosabb, hogy ekkor a gyermekek már tudják, hogy mit fogtok válaszolni: „Továbbra is szeretlek. Nem szeretlek kevésbé azért, mert történt valami. Mindig szeretlek.”
Valamilyen oknál fogva nem beszélgetünk valami sokat a fiatalokkal és a gyermekekkel az egyik legerősebb vágyról és legnagyobb kísértésről, amelyet meg fognak tapasztalni. Vonakodásunk azzal jár, hogy így az internetről, más gyermekektől vagy tizenévesektől, vagy akár a média népszerű csatornáin keresztül fognak elsődlegesen tájékozódni. Néhányan talán még a pornográfia szót is habozunk használni a gyermekek jelenlétében, csak hogy megpróbáljuk megvédeni az ártatlanságukat. Kínos érzés. Talán a saját szüleink sem beszéltek velünk ilyen nyíltan. Mi lesz, ha a beszélgetéseink keltik fel a kíváncsiságukat? Mi lesz, ha többet akarnak tudni? Hogyan várhatjuk el a gyermekeinktől, hogy elbeszélgessenek velünk a pornográfiáról, ha mi soha nem beszélgetünk velük erről?
Szülők! Muszáj nekünk kezdeményezni a beszélgetést! Nem várhatjuk, hogy a gyermekeink jöjjenek oda hozzánk. Nagyon tetszik az a javaslat, hogy tartsunk rendszeres, gyakori, kellemes beszélgetéseket, ne pedig egyszeri alkalom legyen ez. A törődést kifejező beszélgetések haszna az, hogy ilyenkor a szülők és a bizalmas vezetők a szakértők, nem pedig a Google; hogy a beszélgetést biztonságos környezetben lehet lefolytatni; és hogy a beszélgetés fokozza a gyermek bizalmát. Azt szeretnénk, ha a gyermekek felkészültnek és felvértezettnek, nem pedig ijedtnek éreznék magukat. Velük szeretnénk beszélni, nem pedig hozzájuk.
Nem tudunk szülőkként és tanítókként segíteni a gyermekeknek, ha mi magunk fogalmatlanok vagyunk. Alapvető fontosságú megtanítani a mit és miértet. Mi magunk is megtanulhatjuk, aztán pedig segíthetünk a gyermekeknek megérteni, miért helytelen a pornográfia, miért olyan veszélyes, miért nem szeretnénk, ha ártana nekik, és mit tegyenek, ha szembesülnek vele.
Vajon elegendő válasszal látjuk el gyermekeinket az életkoruknak megfelelő módokon? Ha egyedüli indokként azt tudjuk mondani nekik a pornográfia elkerülésére, hogy „mert rossz”, akkor az könnyen elégtelen érvnek bizonyulhat. Ehelyett a lehető legtöbb okot kell felmutatnunk, hogy kialakítsunk egy olyan belső erkölcsi parancsot, amely ösztönzőleg fog hatni a fiataljainkra.
Rengeteg indok hozható fel a pornográfia elkerülésére, ám álljon itt néhány a Fight the New Drug [Küzdj az Új Drog Ellen] nevű szervezet által felsorolt okok közül, amelyek felkelthetik a fiataljaink érdeklődését:
-
A pornó megváltoztathatja és átprogramozhatja az agyadat, illetve kutatások kimutatták, hogy akár az agyad térfogatát és aktivitását is csökkentheti.
-
A pornó függőséget tud okozni.
-
A pornó lerombolja az önbizalmadat.
-
A pornó hatására magadra maradhatsz.
-
A pornó megbánthatja a szeretteidet.
-
A pornó tönkreteheti az egészséges nemiséget.
-
A pornó összefügg az erőszakkal.
-
A pornó azt eredményezi, hogy az ember idővel becstelenné válik.
-
A pornó megfoszt a rendelkezésedre álló időtől és cselekvőerőtől.
-
A pornó depressziót, szorongást és szégyenérzetet szül.
Én még azt is hozzátenném, hogy a pornográfia ellentétes Isten parancsolataival. Miközben ezek az okok – és még egy sereg egyéb ok – alaposan alátámasztják a pornográfia elleni álláspontunkat, a gyakorlatba át nem ültetett tudás csak feszültséget eredményez. Muszáj észszerű és hasznos határokat, korlátokat és elvárásokat megszabnunk. Alapvető fontosságú hozzásegíteni a gyerekeket ahhoz, hogy kialakítsák a saját belső érveiket arra, miért is akarják távol tartani magukat a pornótól. Ha a gyermek saját maga nem határozza el, hogy hol is akar állni ebben a kérdésben, akkor valószínűleg ő is a jelenlegi megdöbbentő statisztikákat fogja gyarapítani.
3. Gyógyír: „Mindig is szeretni foglak”
Amikor a gyermekek szembesülnek a pornográfiával, és az rabul ejti őket, akkor a reagálásuk, az abból való kilábalásuk és a gyógyulásuk küszködéssel jár. Őszinte, buzgó, állandó, szilárd és türelmes támogatásra van szükség, amikor a gyermekek felvállalják a felelősséget a saját felépülésükért, és tudatosan haladnak előre ezen az úton. Senki sem tudja úgy biztosítani ezt a támogatást, ahogy arra egy szülő képes. Miután gondosan és személyesen megtanítottuk nekik az igazságot, gyengéden kialakítottuk a bizalmat, továbbá beszélgetéseket kezdeményeztünk, a gyermekeknek azt is tudniuk kell, hogy a hibáik és a rossz döntéseik ellenére mi arról biztosítjuk őket: „Mindig is szeretni foglak, bármi történjék is.”
Emlékszem egy egyszerű esetre, amely évekkel ezelőtt történt a családunkban. A férjemmel elmentünk otthonról, és a legidősebb fiunk vigyázott a fiatalabb testvéreire. Egyszer csak azzal hívott fel minket az egyik aggódó szomszédunk, hogy egy tűzoltóautó áll a házunk előtt. Hazarohantunk, ahol megtudtuk, hogy a tízéves fiunk korábban a hátsó kertben, egy magas, száraz fűvel benőtt 2,5 hektáros mező mellett játszott. Látni akarta, hogy tüzet tud-e gyújtani úgy, hogy szikrákat csihol.
Persze, sikerült neki! Mire odaértünk, a tűzoltók már eloltották a keletkezett kisebb tüzet, rápirítottak a fiunkra, és a szomszédok is elkezdtek hazafelé szállingózni. A fiunk szégyellte magát, meg volt ijedve, könnyes volt a szeme, és jól tudta, hogy nagy bajban van.
Mind bementünk a házba. A fiunk annyira meg volt ijedve, hogy bár a helyzet komoly volt, mégsem tehettünk mást, mint hogy átöleltük ezt a drága fiúcskát, valamint biztosítottuk a szeretetünkről, illetve a megkönnyebbülésünkről, amiért sértetlenül megúszta.
Amikor a gyermekek pornográfiával szembesülnek – különösképpen pedig amikor belegabalyodnak a hálójába –, akkor ott is lesz szégyen, ijedtség és könnyek. Nem könnyű kihozni valamit a világosságra, ami addig sötétségben volt. Az ember szégyenkezik és sebezhetőnek érzi magát. Kudarcok és kihívások érhetik őket a kilábaláshoz és gyógyuláshoz vezető úton. Létszükséglet számukra az állandó szeretet. A szülőknek azonban tisztában kell lenniük azzal, hogy bár a szeretetük mindig segíteni fog, ezenkívül másra is szükség lesz.
A gyógyulás során ennek a gyermeketek iránti szeretetnek egy részét a segítségnyújtáshoz szükséges források megtalálására kell összpontosítanotok. A ti szeretetetek adja az alapot mindahhoz, aminek történnie kell; ha azonban a szerettetek csapdába került, akkor valószínűleg olyan szakembereket kell találnotok, akik képesek segíteni rajta és rajtatok is.
Miközben ti és a szerettetek a gyógyulásra törekedtek, remélhetőleg erőt fogtok meríteni Őbelőle, akinek hatalmában áll begyógyítani minden sebet, összekötni az embereket, és olyan kapcsolatokat létrehozni, amelyek igencsak meghaladják a jelenlegi képzelőerőnket. Szabadítónknak, aki a gyengéd Gyógyító, hatalmában áll, hogy megszabadítson. Mi a gyermekeink szülei lehetünk, akik a gyermekeinket Őhozzá irányítjuk, ám a Szabadítójuk kizárólag Ő lehet. És az a lenyűgöző, hogy Ő még nálunk is tökéletesebben szereti a gyermekeinket – bármi történjen is.
Részlet Carl Heinrich Bloch Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket című képéből