A Hawaii Laie templom: az egybegyűjtés száz éve
Ahogy az evangélium elkezdett elterjedni szerte a világon, a 100 évvel ezelőtt felszentelt Hawaii Laie templom lehetővé tette a szentek számára, hogy egybegyűljenek a templomi áldások elnyerésére.
Hyrum Pope és Harold W. Burton építészek látványterve.
Jézus Krisztus egyházának egyik nagy küldetése az utolsó napokban az, hogy a világ minden embere számára – beleértve az élőket és holtakat egyaránt – elérhetővé tegye a templomi áldásokat. Joseph Smith próféta tanítása szerint „Isten népe… egybegyűjtésének a célja a világ bármely korában… az volt, hogy építsenek az Úrnak egy házat, ahonnan kinyilatkoztathatja népének háza szertartásait”1.
A XX. század hajnalán mindössze négy templom működött a földön – mindegyik Utah-ban. Ennek következtében a templomi áldások elnyerésének elsődleges módja a Utah-ban megvalósuló személyes egybegyűjtés volt. 1919-ben mindez megváltozott. Heber J. Grant elnök (1856–1945) 1919. november 27-én felszentelte a Hawaii Laie templomot. Ez történelmi fordulópontot jelentett a visszaállításban, minthogy ezzel a templomi áldások számos nemzet számára váltak elérhetővé.
A Hawaii Laie templom sok tekintetben az első nemzetközi templom volt, hiszen a kezdetektől kiszolgálta az egyház Hawaiin, Új-Zélandon, Szamoán, Tongán, Tahitin, Japánban és Ausztráliában élő tagjait. Ahogy az egyház tovább növekedett a csendes-óceáni térségben és Ázsiában, az e templom által megáldott országok száma is egyre növekedett.
Idén 100 éve, hogy lefektették ezt a mérföldkövet, mely oly fontos szerepet játszik Izráel egybegyűjtésében a fátyol mindkét oldalán.
Egybegyűjtés Szamoáról
A szamoai szigetek mintegy 4000 kilométerre fekszenek Hawaiitól. John Q. Adams, aki misszióelnökként szolgált Szamoán, 1919-ben ezt mondta: „Amint Laiében elkészült a templom, népünket mintha heves vágy szállta volna meg, hogy elegendő e világi javakat gyűjtsenek össze ahhoz, hogy eljuthassanak a templomba.” Aulelio Anae például azt megelőzően 20 éven keresztül szolgált misszionáriusként fizetés nélkül. Sok évnyi áldozata következtében nem volt elég pénze ahhoz, hogy Hawaiira utazzon. Anae fivér ezért pénzzé tette mindenét, és így sikerült mintegy 600 vagy 700 dollárt összeszednie.2 Anae fivér és más szamoaiak az 1920-as években mindent feláldoztak, amit csak tudtak, hogy Laiébe költözhessenek.
Az egyik ilyen család – Leotáék – 1923 első napján érkezett meg Hawaiira. Az akkor hétéves Vailine Leota így emlékezett vissza: „Amikor először megpillantottuk a templomot…, az volt a leggyönyörűbb látvány.”3 Mindössze két héttel később Vailine szülei, Aivao és Matala részesültek a saját felruházásukban, házastársként egymáshoz pecsételték őket, és a gyermekeiket is hozzájuk pecsételték. Leotáék 50 éven át hithűen szolgáltak az Úr házában, és ott is temették el őket „az általuk annyira szeretett templom közelében”4. Napjainkban hithű leszármazottaik százai élnek szerte Hawaiin.
Lehetetlen feladat
Míg a csendes-óceáni térségben sok egyháztag elhagyta a hazáját, hogy Hawaiira költözzön, más országokban számos egyházközség és gyülekezet szervezett csoportos templomlátogatásokat – templomi utakat – Laiébe. Az egybegyűjtésnek ez a lelki válfaja módot adott az egyháztagoknak arra, hogy odautazva részesüljenek a templomi szertartásokban, majd hazatérve a saját országukban építsék az egyházat.
A felszenteléskor Grant elnök azért imádkozott, hogy az Úr nyissa meg az új-zélandi és a csendes-óceáni-szigeteki szentek előtt is a családfájuk feljegyzésének lehetőségét, hogy ezáltal elmehessenek a templomba, és az őseik szabadítóivá válhassanak.
A templomi utak fél évvel a felszentelést követően vették kezdetüket, az új-zélandi maori szentek egy csoportjával. Bár 8000 kilométerre éltek Hawaiitól, ezek a szentek is örvendeztek a felszentelés hírére.
Waimate Anaru és Heeni Anaru hőn vágyott arra, hogy az első csoporttal utazhasson a templomba. Úgy tűnt azonban, hogy ez lehetetlen feladat elé állítja őket a család szegénysége és az utazási költséget jelentő tetemes összeg – 1200 új-zélandi font – miatt. Csodára volt szükségük.
Az Anaru család éveken át követte a próféta tanácsát és gyűjtögette a családtörténeti feljegyzéseit. E feljegyzések azután kötegelve hevertek, amíg Anaruék arra vártak, hogy bekövetkezzen a csoda. A fiuk, Wiwini, tudatában volt a szülei hitének: „Anya soha nem veszítette el a reményt, hogy egy nap ott fog térdelni Apával a templom oltáránál.”
A csoda bekövetkezett. Waimate elnyert egy nagyszabású területfejlesztésre vonatkozó új-zélandi kormányzati szerződést. E beruházásból szerzett jövedelme elegendőnek bizonyult arra, hogy az előlegként kapott pénzből fedezze a hawaii utazás költségeit. Waimate és Heeni leküzdötte a tengeri utazástól való félelmét, és 1920 májusában 14 másik szent társaságában elutaztak Hawaiira. Részesültek a felruházásukban és egymáshoz pecsételték őket. Megtörtént a lehetetlen.
Anaruék története csupán egy abból a több ezerből, amely olyan utolsó napi szentekről szól, akik elutaztak a Hawaii Laie templomba, hogy részesüljenek a szertartásokban és jogot formáljanak azokra az ígéretekre, melyeket az Úr az Ő házában tesz. Mindez óriási áldozatot követelt, ám olyan erősebb szenteket eredményezett, akik az egyház vezetésére felkészülten tértek vissza a hazájukba.5
Laie építése
A korszerű Laie létrehozására irányuló egyházi erőfeszítések további áldásokat hoztak az utolsó napi szentek számára szerte a csendes-óceáni térségben. Az 1950-es és 1960-as években misszionáriusokat hívtak el Hawaiiról, Tongáról, Szamoáról, Új-Zélandról, Tahitiről, a Cook-szigetekről, Fidzsiről és Észak-Amerikából, hogy a kulturális tehetségeikkel és építési szakértelmükkel segítsenek a Hawaii Egyházi Főiskola (ma Brigham Young Egyetem, Hawaii), a Polinéziai Kulturális Központ, valamint a templom új látogatóközpontjának felépítésében. 1960. május 3-án negyvenhét tongai és szamoai misszionárius részesült a templomi szertartásaiban, ezzel is példázva azokat a lelki áldásokat, melyek a fizikai munkájukat kísérték (lásd Building Missionaries in Hawaii, 1960–1963, Church History Library, Salt Lake City, 100).
Az egyik ilyen misszionárius, Matte Teʻo, súlyosan megégett, mielőtt elhagyta volna Szamoát, ám ennek ellenére Hawaiira utazott. Az orvosok attól tartottak, hogy a szenesedés miatt a kezét el kell távolítani. A misszionáriustársai közül sokan imádkoztak érte. A templomban Te’o fivér az Úrhoz kiáltott: „Érintsd meg ezt a kezet! Gyógyítsd meg ezt a kezet, hogy segíteni tudjak, még ha bármilyen apró dologban is!” Azonnal megindult a gyógyulás. Ma már semmiféle heg nem látható a kezén. Jelenleg pecsételőként szolgál a Hawaii Laie templomban, és így vélekedik: „Ez a templom… erőteljes hatással van mindezekre a közösségekre, nemcsak itt, hanem mindenütt a csendes-óceáni térségben” (in Christensen, Stories of the Temple in Lāʻie, Hawaiʻi, 328–330).
Lelki egybegyűjtés Ázsiából
A második világháborút követően, amikor Japánban már újra jelen volt az egyház, az ottani szentek megszervezték az első ázsiai templomi utat. 1965-ben egy teljes repülőgépet megtöltött ez a 165 elkötelezett szent, aki Tokióból Hawaiira repült, hogy részesüljön a templomi szertartásokban. Ez az utazás hihetetlen erőt adott az egyháznak Japánban. A részt vevő tagok 95%-a tevékeny maradt az egyházban. Öten közülük később templomelnökök lettek a hazájukban, köztük Kikucsi Josihiko elder, aki az első japánból származó általános felhatalmazott lett.6
1970-ben koreai szentek egy csoportja utazott Laiébe. Cshö Ukhvan gyülekezeti elnök a következőket mondta: „Elmentünk a templomba, az pedig megnyitotta az elménket és ráébresztett minket arra, hogy miként nyerhetjük el a szabadulást. Az örökkévaló terv valóságossá vált; a bizonyságunk olyan nagyon megerősödött, hogy azt elmondani is nehéz. Micsoda áldás a koreai emberek számára, hogy lehetőségük van eljutni a templomba!”7
A hawaii templom faragványainak fényképe az Egyháztörténeti Könyvtár jóvoltából; esti fényképek a Hawaii Laie templomról: Carla Johnson
Elhunyt rokonaink egybegyűjtése
Amikor egy-egy országban elérhetővé válnak a templomi szertartások, az nemcsak az abban országban élő népnek hozza el az Úr áldásait, hanem az adott nép azon tagjainak is, akik már a fátyol túloldalán vannak. Ezt az áldást azok az ázsai országokban élő egyháztagok is megtapasztalták, akiknek a társadalma évszázadok óta aprólékosan feljegyezte a leszármazási vonalakat.
Kwai Shoon Lung szülei Kínából vándoroltak be Hawaiira. Ő maga 1894-ben született Kauain, és 1944-ben, az 50. születésnapján keresztelkedett meg. Lung fivér családtörténetet tanított az egyházban, és a következőket mondta a tanulóinak: „Az egyik éjszaka volt egy látomásom, melyben számos halott rokonomat láttam, amint hívnak, hogy végezzek értük munkát.” Három nappal később megkapta Kínából a nagynénje által küldött, kínai írásjelekkel feljegyzett leszármazási vonalát, amely Kr. u. 1221-ig vezette vissza az őseit. Mára a fiával, Glennel és a menyével, Julinával szertartások ezreit végezték el a templomban a családjukért. Glenn és Julina Lung később a Laie templom elnökeként és vezetőnővéreként teljesített hithű szolgálatot 2001 és 2004 között.8
Az éghetetlen tekercs
Egucsi Micsie az 1900-as évek elején érkezett Hawaiira Japánból, és magával hozott egy japán selyemtekercset is. Az unokája, Kanani Casey Japánban szolgált missziót, és később rájött, hogy a nagymamája tekercse mintegy ezer évre visszamenően sorolja fel a családja őseit.
2013-ban Kanani háza porig égett. Ő és a családja szinte mindenét elvesztette a tűzben. A leszármazási feljegyzéseiket az ágyuk alatt, műanyag hengerekben tárolták. A tűz után visszamentek a házba, de csak hamu és korom fogadta őket.
„Amiben igazán reménykedtem, hogy megtalálom a tekercs másolatát a fordításokkal és a történetével – mondta Kanani. – Megnyugtató volt, hogy a templomi munka már mind el lett végezve a japán őseimért, de a tekercs másolata így is nagyon értékes volt számomra.”
Kanani és a férje, Billy a hamuban gázolva végül ráakadt egy kék nejlonzacskóra. A zacskóban megtalálták a tekercsmásolatot, mellette a fordításokat és egy családtörténeti könyvet, mindezt meglepő épségben. A tekercsnek csak a széleibe kapott bele egy kicsit a láng, de a hálószobájukban ez volt az egyetlen tárgy, amely túlélte a tüzet.
Kanani úgy érzi, hogy az Úr „az utódaim javára [őrizte meg a tekercset], bizonyságképpen az irántunk való szeretetéről, és hogy megmutassa, milyen fontos családtörténeti és templomi munkát végezni” (in Christensen, Stories of the Temple in Lāʻie, Hawaiʻi, 172–74).
Egybegyűjtés oktatás által
A Hawaii Laie templom áldásai azokra is kiterjednek, akik a felsőfokú tanulmányaik végzése céljából gyűlnek egybe Laiében. Az 1950-es évek óta hallgatók tízezrei érkeznek szerte Polinéziából és Ázsiából a ma már BYU-Hawaii néven működő intézménybe. E hallgatók közül sokan végeztek és végeznek kereszteléseket a halottakért, illetve szolgálnak templomi szertartásszolgaként. A Laie templom segít a hallgatóknak abban, hogy mély szeretet alakuljon ki bennük a családtörténeti és templomi munka iránt, valamint megáldja őket azzal, hogy felkészültebbek legyenek a szolgálatra, amikor majd a saját hazájukban is lesznek templomok.
Choon Chua James a testvérével együtt Szingapúrból jött a BYU-Hawaiira a ’70-es években. Mindketten más országbeli férfihoz mentek feleségül 1978-ban. James nővér a következő gondolatokat fogalmazta meg: „A Laie templomban kötött házasságunk két megtértet és két kultúrát hozott össze az időre és az örökkévalóságra – ez olyasvalaminek a kezdete, ami a reményeink szerint a templomi áldások hosszantartó örökségének bizonyul a családunkban. A miénk csupán egyike annak a sok száz örökkévaló házasságnak, amelyek a BYU-Hawaii hallgatói között köttetnek a Laie templomban, ami talán e templom egyik legnagyszerűbb öröksége az egyetem hatvanéves fennállása alatt” (in Christensen, Stories of the Temple in Lāʻie, Hawaiʻi, 236).
Az egybegyűjtés folytatódik
A csendes-óceáni térség útvonalainak kereszteződésében, az amerikai és az ázsai földrész között fekvő Hawaii Laie templom számos nemzet előtt tárta ki a templomi áldások kapuját. Ezáltal tehát Izráel egybegyűjtése elsősorban lelki egybegyűjtéssé vált, amely révén az egyháztagok templomi áldásokban részesülhetnek, majd pedig hazatérhetnek, hogy a szülőföldjükön építsék az egyházat. Ez a lehetőség segített abban, hogy a visszaállított evangélium eljusson számos néphez és emberhez – a fátyol mindkét oldalán.
A Hawaii Laie templom fennállásának 100 éves évfordulóját ünnepelve kiváltságunkban áll látni a visszaállítás egyik mérföldkövét és azt, ahogy beteljesedik a Mormon könyve-beli Jákób próféta egyik jövendölése, miszerint „nagyok az Úr ígéretei azoknak, akik a tenger szigetein vannak” (2 Nefi 10:21).