2019
Vajon kihagyod a szolgálattételnek ezt a létfontosságú részét?
2019. október


Szolgálattételi tantételek

Vajon kihagyod a szolgálattételnek ezt a létfontosságú részét?

A szolgálattétel legalább annyira jelenti azt, hogy „örüljetek az örülőkkel”, mint amennyire azt, hogy „sírjatok a sírókkal” (Rómabeliek 12:15).

Kép
man at a party holding a tray with people dancing on it

Illusztrálta: Augusto Zambonato

Amikor a szolgálattételre gondolunk, könnyű a szükséget szenvedők megsegítésére gondolni. Beszélünk az özvegynél végzett kerti munkáról, a betegnek vitt ételről vagy a küszködők megsegítéséről. Jól emlékszünk Pál tanácsára, miszerint „sírjatok a sírókkal”, de vajon eléggé odafigyelünk-e a vers első részére: „örüljetek az örülőkkel” (Rómabeliek 12:15)? Együtt örülni azokkal, akiknek szolgálattételt nyújtunk – legyen szó akár a sikereik megünnepléséről, akár arról, hogy segítünk nekik örömre lelni a nehéz időkben – fontos részét képezi a Szabadító módján végzett szolgálattételnek.

Íme három ötlet, amely segíthet (és egy, amely kerülendő), amikor mindarra a jóra próbálunk összpontosítani, melyet Isten helyezett az életünkbe.

1. Figyelj oda!

Bonnie H. Cordon, a Fiatal Nők általános elnöke segít megértenünk, hogy meg kell látnunk azokat, akiknek szolgálattételt nyújtunk – nemcsak a terheiket és a küszködéseiket kell látnunk, hanem az erősségeiket, tehetségeiket és sikereiket is. Azt mondta, hogy leljenek bennünk „pártfogóra és bizalmasra…, olyasvalakire, aki előtt nem ismeretlenek a körülményeik, és aki támogatja őket a reményeikben és a törekvéseikben”1.

A juhok és a kecskék példázatában a Szabadító azt mondta, hogy azok, akik a jobb keze felől állnak majd, ezt kérdezik: „Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?

És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna?” (Máté 25:37–38).

„Fivérek és nővérek! A kulcsszó az, hogy láttuk – mondta Cordon nővér. – Az igazlelkűek látták a szükséget szenvedőket, mert figyeltek és észrevették őket. Mi is lehetünk figyelő szemek, hogy segítsünk és vigasztaljunk, ünnepeljünk és akár még álmodozzunk is.”2

2. Találj okot az ünneplésre!

Ünnepeld meg a kis és nagy sikereket. Lehet, hogy legyűrte a rákot vagy éppen egy szakításon van túl, új állást talált vagy meglett az elveszett cipője, túlélt egy hónapot a szerette elvesztését követően vagy túlélt egy hetet cukor nélkül.

Hívd fel és gratulálj neki, dobj be egy lapot vagy menjetek el ebédelni! Amikor közösen osztozunk az áldásainkban, hálásan élünk és megünnepeljük a másokat ért áldásokat és sikereket, akkor „örvendez[ünk] testvéreink örömében” (Alma 30:34).

Kép
woman clapping while people dance

3. Lásd meg az Úr kezét!

Másokkal együtt örvendezni olykor azt jelenti, hogy segítünk nekik okot találni az örvendezésre – függetlenül attól, hogy milyen nehézségek vagy örömök érnek minket az életben. Az öröm hihetetlen forrása lehet az az egyszerű igazság, miszerint Mennyei Atya tud rólunk, és készen áll, hogy felemeljen.

Segíthetsz másoknak is észrevenni az Úr kezét az életükben, ha elmondod, hogyan ismerted fel azt a sajátodban. Tárulkozz ki eléggé ahhoz, hogy megmutasd, miként segített neked Mennyei Atya a nehézségeid során. Ez a bizonyság segíthet másoknak felismerni és elismerni, hogy miként segített nekik is (lásd Móziás 24:14).

4. Ne korlátozd az örvendezésre való képességedet!

Néha sajnos korlátozhatjuk a saját képességünket arra, hogy együtt örvendezzünk másokkal, különösképpen akkor, amikor bizonytalanok vagyunk abban, hogy mit tudnánk nyújtani, vagy hogy hol tartunk az életben. Ahelyett, hogy örömre lelnénk mások boldogságában, az összehasonlítgatás csapdájába esünk. Ahogy pedig azt Quentin L. Cook elder a Tizenkét Apostol Kvórumából tanította: „Az áldások összehasonlítgatása szinte biztosan elűzi az örömöt. Nem lehetünk egyszerre hálásak és irigyek.”3

„Miként küzdhetjük le ezt a hajlamot, amely szinte mindenkit jellemez?” – tette fel a kérdést Jeffrey R. Holland elder a Tizenkét Apostol Kvórumából. Majd így válaszolt: „[M]egszámlálhatjuk számos áldásunkat, és örülhetünk mások eredményeinek. Ami pedig a legjobb: szolgálhatunk másokat, ami a szív számára valaha is felírt legkiválóbb gyakorlat.”4 Összehasonlítgatás helyett megdicsérhetjük azokat, akiknek szolgálattételt nyújtunk. Ne fogd vissza magadat, amikor arról van szó, hogy mit becsülsz bennük vagy a családtagjaikban.

Ahogy arra Pál emlékeztet bennünket, mindannyian Krisztus testének tagjai vagyunk, és amikor „tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind” (1 Korinthusbeliek 12:26). Mennyei Atya segítségével odafigyelhetünk arra, mi történik másokkal; megünnepelhetjük a kisebb és nagyobb sikereiket; segíthetünk nekik felismerni az Úr kezét az életükben; és leküzdhetjük az irigységet, hogy igazán együtt örvendezhessünk mások áldásai, tehetségei és boldogsága felett.

Jegyzetek

  1. Bonnie H. Cordon: Pásztorrá válni. Liahóna, 2018. nov. 75.

  2. Bonnie H. Cordon: Pásztorrá válni. 75.

  3. Quentin L. Cook, “Rejoice!” Ensign, Nov. 1996, 30.

  4. Vö. Jeffrey R. Holland: A másik tékozló fiú. Liahóna, 2002. júl. 71.

Nyomtatás