Az evangéliumi távlat áldásai

Írta: Gary E. Stevenson elder

a Tizenkét Apostol Kvórumából

A Brigham Young Egyetem, Hawaiin 2017. szeptember 19-én elhangzott “A Gospel Perspective” [Evangéliumi távlat] című áhítati beszéd alapján.

Az evangéliumi látószög birtokában világosabban tudtok majd az életetek fontossági sorrendjén gondolkodni, gondokat megoldani, és a személyes kísértésekkel szembenézni.

Mily nagy áldás, hogy abban az adományozási korszakban lehetünk Jézus Krisztus egyházának tagjai, amikor a királyság kulcsai visszaállításának és a jövendölés beteljesedésének köszönhetően első kézből tapasztalhatjuk meg, miként „gördül tovább az evangélium a földnek széleiig, akár a kéz nélkül hegyből kivágott kő gördül tovább, mígnem az egész földet betölti” (Tan és szövetségek 65:2).

Olyan, mintha éppen most teljesedne be ez az ószövetségi Dániel által elmondott, és ebben az adományozási korszakban is elismételt jövendölés, amint belegondolunk, hogy mára már több mint 3300 cövek lett megszervezve az egyházban. Az elmúlt 50 évben az egyháztagság 2,1 millióról több mint 16 millióra nőtt.¹

Amennyire lenyűgöz engem ez a burjánzó növekedés és változás, éppúgy nyűgöz le az a tény is, hogy az evangélium tantételei és gyakorlatai – köztük az isteni kormányzásnak a Jézus Krisztus egyháza számára kinyilatkoztatott modellje is – ugyanazok maradnak. Ez a modell teszi lehetővé a cövekek megszervezését, melyek rendeltetése, hogy „védelemmé lehessen[ek], és menedékké a zivatar, valamint a harag elől, amikor az elegyítetlenül kiömlik az egész földre” (Tan és szövetségek 115:6).

Fivérek és nővérek! Az Úr nagylelkű a nekünk biztosított áldások terén. Értékes tanulságot tartogat számunkra, ha megértjük, hogy az áldások a parancsolatoknak való engedelmességünk függvénye, és hogy a parancsolatok betartása az Isten iránti szeretetünk kimutatása. Az ilyen evangéliumi tantételek fontos távlatot biztosítanak számunkra.

Ezzel rátérek két olyan pontra, amelyeket ki szeretnék emelni. Megjegyezném, hogy 2015-ben Dallin H. Oaks elnök, az Első Elnökség első tanácsosa már megosztotta ezt a két pontot a fiatal egyedülálló felnőttekkel.

Tartsátok fenn az evangéliumi távlatot!

Oaks elnök azt mondta, „a távlat azt jelenti, hogy egy jelentőségteljes kapcsolat minden tényét, a teljes képet ismerjük”². Íme néhány dolog, amelyeket megértetek akkor, amikor evangéliumi távlatból tekintetek rájuk:

Egy szerető Mennyei Atya gyermekei vagytok (lásd Tan és szövetségek 76:24).
A földi tartózkodásotoknak célja van, és képesek vagytok döntéseket hozni (lásd 2 Nefi 2:27; 10:23).
„Mert szükségképpen minden dologban ellentétnek kell lennie” (2 Nefi 2:11).
Jézus Krisztus a Szabadítónk, és Ő a szószólónk az Atyánál (lásd 1 János 2:1; Tan és szövetségek 110:4).

Gondoljatok bele, mi történik akkor, ha az életetek minden részletét az evangéliumi távlat szemüvegén keresztül kezditek vizsgálni. Az evangéliumi látószög birtokában világosabban tudtok majd az életetek fontossági sorrendjén gondolkodni, gondokat megoldani, és a személyes kísértésekkel szembenézni. Ez ténylegesen kihathat arra, ahogy általában hozzáálltok az egész élethez, továbbá a különböző döntésekre is, amelyeket menet közben meg fogtok hozni.

E távlatból tekintve tisztában vagyunk vele, hogy az Úr azt szeretné, ha minden egyes héten vennénk az úrvacsorából, valamint ha naponta tanulmányoznánk a szentírásokat, és imádkoznánk Őhozzá. Ráadásul azt is tudjuk, hogy Sátán meg fog kísérteni minket, hogy ne kövessük a Szabadítót, és ne hallgassunk a Szentlélek csendes késztetéseire sem. Ekképpen jobban tudatában lehetünk annak, hogy az ellenség a szenvedélybetegségek – többek között a kábítószerek és a pornográfia – által arra törekszik, hogy megfosszon bennünket az önrendelkezésünktől és attól a képességünktől, hogy ellen tudjunk állni az erőfeszítéseinek.

Ezzel éles ellentétben az evangélium szemüvege tiszta képet ad nekünk a családalapítás – az igazlelkűségben történő házasságkötés és gyermeknevelés melletti döntés – fontosságáról. Ez a látószög arra is megnyitja a szemünket, hogy az ellenség szeretné megsemmisíteni a család szervezetét mint olyat, a nemi szerepeket pedig összezavarni, hogy ezáltal a társadalom szemében leértékelje a családok alapítását és építését.

Tartsátok fenn a lelki egyensúlyt!

Oaks elnök kijelentette: „Amikor a fiatal felnőttek rendelkeznek ezzel a távlattal – ezzel az általános rálátással – akkor életbevágóan fontos, hogy fenntartsák az életükben a lelki egyensúlyt. Ehhez tartózkodnotok kell a világ egyes vonzó dolgaitól, és azokat a dolgokat kell tennetek, amelyek közelebb visznek benneteket a Szabadítóhoz.”³

Egyfelől ott van a sok sürgető ügyetek és az életetek mindenféle fontos kérdése, amelyek mind odafigyelést, összpontosítást és iránymutatást igényelnek. Ezek felsorolása mindegyikőtök esetében a személyes körülményeitektől függően igencsak eltérő lehet, de minden bizonnyal ott szerepel köztük a tanulás, a munka, a házasság, valamint a jó érzelmi és testi közérzet. A ti kihívásotok természetesen abban áll, hogy egyensúlyba hozzátok ezeket a fontos életszerepeket a lelkiségetekkel.

Oaks elnök azzal kapcsolatban is tanácsot adott, hogy „körültekintően kell beosztanotok az időtöket, nehogy lelkileg kiéheztessétek magatokat, miközben az elsődlegesen beütemezett tevékenységeitek éppen más területeken zajlanak. Ez az elv indokolja azt, hogy miért kiemelten fontos a fatal felnőttek számára azon tanács követése, miszerint vegyenek részt az egyházi gyűléseken, családként letérdelve imádkozzanak és tanulmányozzák a szentírásokat naponta, valamint szolgáljanak egyházi elhívásokban.”⁴

Azon egyéni és változatos szükségleteitek közepette, hogy az életetek törekvéseit egyensúlyba hozzátok a saját lelkiségetekkel, rá fogtok ébredni, hogy az egyensúly igenis elérhető. Az Úr nem követel tőletek olyat, amit képtelenek lennétek megvalósítani. Számos alkalommal hallottam Thomas S. Monson elnöktől (1927–2018), hogy „akit az Úr elhív, azt alkalmassá is teszi”⁵. Szerintem ez különösen igaz az egyház tagjaira.

Megígérem, hogy bármennyire ijesztőnek tűnjön is ezen egyensúly fenntartása, halandó létezésetek egyik legnagyobb csodája az a képességetek lesz, hogy egyensúlyt találjatok a lelkiségetek és az életetek egyéb fontos szerepei között. Mindez oly módon mehet végbe, hogy ne csak szinten tartani legyetek képesek a lelkiségeteket és az élet egyéb fontos szerepeit, hanem növekedni és fejlődni is tudjatok mindkét fontos területen.

A fő oka annak, amiért ez lehetséges, az az, hogy az Úr a támpont. Ő az egyensúly tökéletes középpontja, aki isteni érdeklődéssel figyel személyesen téged, mint az Ő egyik gyermekét. Ám az ilyen végeredmény feltétele, hogy te is a kellő figyelmet és erőfeszítést szentelj az egyensúly megtalálásának.

Én azt látom, és ez a személyes tapasztalatom is, hogy mintha hajlamosak lennénk az életünk során erőteljesen az egyik vagy a másik irányba dőlni. Állandó erőfeszítést és törődést igényel részünkről, hogy az életünket egyensúlyban tartsuk. Tudatosan tegyetek azért, hogy kiegyensúlyozottak maradjatok!

Érdekes módon ez mindkét irányban igaz lehet. Időnként talán úgy találjátok, hogy gondos odafigyelést igényel, hogy az iskolai vagy szakmai munkátokra összpontosítsatok, „az egyházi szolgálatot pedig az egyházi szolgálatra szánt időben végezzétek”.⁶ Azonban ne feledjétek az Urat megtartani támpontként, hogy megtalálhassátok a megfelelő lelki egyensúlyotokat.

Az Úr segíteni fog nektek

Amikor evangéliumi távlatból tekintünk szét, könnyű megérteni azt az alapvető igazságot, miszerint az Úr segíteni fog nekünk. Alapvető evangéliumi tantétel, hogy szerető Mennyei Szülők gyermekei vagyunk. Teljesen természetes, hogy minden módon segítsenek nekünk visszatérni a mennyei otthonunkba.

Szeretnék megosztani veletek egy példát arra, hogy miként segíthet nektek az Úr. Ezt még az egyik ifjúsági vezetőm, Thad Carlson mesélte nekem sok évvel ezelőtt. Thad, aki nemrégiben hunyt el, óriási hatással volt rám a fiatalságom évei alatt. A nagy gazdasági világválság idején nőtt föl. 14 gyermek közül a kilencedik volt a sorban. A családja növénytermesztésből és szarvasmarha-tenyésztésből élt. Pénzügyileg ez egy nehéz időszak volt, és a legnagyobb tőkéjüket a szarvasmarhacsordájuk jelentette.

Amikor Thad fiatal volt, az ő feladatai közé tartozott gondoskodni a szarvasmarhákról, és szükség esetén terelni is őket, hogy biztosan eljussanak a legjobb legelőre – nagy munka egy fiatal fiú számára. Ő ezt egy okos tehenészpóni segítségével volt képes elvégezni, amelynek nem volt szüksége sok irányításra ahhoz, hogy pontosan tudja a feladatát. Ez a póni az Old Smoky [Vén Füstös] névre hallgatott. Csakhogy Old Smokynak volt egy hibája: ki nem állhatta, ha befogják. Amikor bárki megközelítette, elszaladt, mert tudta, hogy munkára akarják fogni.

Egyik nap, miután Old Smokyt befogták, felkantározták és felnyergelték, az ifjú Thad kilovagolt a legelőre a szarvasmarhákhoz. A talaj száraz volt, ahogy a legelő is, ám Thad észrevette, hogy a legelő mellett, a sínek mentén, a fű magasabb és zöldebb. Így hát azt találta ki, hogy az elkerített legelőn kívülre tereli a teheneket, hadd legeljenek egy kis jóféle füvet a sínek mentén.

Old Smoky segítségével Thad kiterelte a csordát a legelőről, azok pedig elkezdtek a jobb, zöldebb füvet legelve kódorogni a sínek mentén. Úgy tűnt, hogy az elégedett tehenek képesek gondoskodni magukról, így aztán Thad leszállt a lóról, ráült a kantárszárra, élvezte a helyet, ahol voltak, játszott, elszórakoztatta magát. Old Smoky azonban, aki maga is legelni szeretett volna a zöld fűből, idővel eloldalgott mellőle, a kantárszár pedig kicsúszott Thad alól.

Ennek a meghitt és békés pillanatnak durván és hirtelen vége szakadt, amikor váratlanul hangos zaj ütötte meg Thad fülét a távolból. Egy mozdony sípolt, amely ugyanazon a sínpáron közeledett zakatolva, melynek mentén ott őgyelegtek a fiú szarvasmarhái, közvetlenül az orra előtt! Rájött, hogy ha nem tesz gyorsan valamit, hogy a teheneket visszaterelje a legelőre, távol a közeledő vonattól, akkor a következmények a csordára és a családjára nézve is drámaiak lehetnek. Úgy érezte, hogy soha nem lesz képes megbocsátani magának, ha nem tud eleget tenni a rábízott feladatnak.

Thad gyorsan talpra ugrott, és szaladt, hogy megragadja Old Smoky kantárját. A póni látta, hogy közeledik, és gyorsan eltáncolt előle, hogy ne tudja megfogni. A kifulladt és kétségbeesett fiú, aki lelki szemei előtt már elpusztult teheneket és családi tragédiát látott, tudta, hogy gyorsan kell cselekednie.

Így írt később a történtekről: „Az elemis tanítóm arra tanított minket, hogy imádkozzunk, és megerősítette az édesanyámtól kapott tanításokat. Nem lévén más választásom, térdre borultam és segítségért kezdtem imádkozni, hogy eltávolíthassam a teheneket a sínekről.”

Thad nem hallott hangot, viszont támadt egy gondolata: „Nézd csak: a tehenek elmehetnek Old Smoky mellett, és ő meg sem mozdul. Tehát…, mivel már úgyis térdelsz, tedd le a kezedet is. Játszd azt, hogy tehén vagy, és mássz oda Old Smokyhoz.”

„Megtettem – mondta Thad. – A ló nem mozdult. Megragadtam a kantárját, a kerítéshez vezettem, felugrottam a hátára és szélsebesen vágtattunk, hogy a teheneket visszatereljük a legelőre. Old Smoky ezúttal mindvégig szokatlanul ügyesen térült-fordult.”

Csak később, amikor már középiskolába járt, vált Thad számára teljesen világossá, hogy ekkor – a szükség válságos pillanatában – egyértelmű választ kapott az imájára. Így vélekedett erről: „Angyalok szolgáltak Old Smokynak a saját képességeimet meghaladóan, a családunk pedig megmenekült egy tragédiától.” Később hozzátette: „Ez volt az első azon számos késztetés közül, amelyekben részem volt. »És bármit kértek az Atyától az én nevemben, ami helyes, és hiszitek, hogy kapni fogtok, akkor íme, az megadatik nektek« (3 Nefi 18:20).”⁷

Mindannyiuknak megvannak a szarvasmarhái, amelyeket még a vonat érkezése előtt le kell terelnünk a sínekről. A mi veszedelmeink sokféle különböző alakban és méretben jelentkeznek. Vannak köztük, amelyek akár Thad veszélyes helyzetéhez hasonló súlyosságúak is lehetnek, és életveszélyes vagy „lélekveszélyes” következményekkel járhatnak ránk vagy a szeretteinkre nézve.

Szembesülünk aztán más helyzetekkel is, amelyek talán nem járnak ennyire súlyos következményekkel, mégis erősen nyomasztják az elménket és a szívünket. Egyvalami biztos: mindegyikünket fognak érni viszontagságok és csapások az életben, mert ezek a halandó tapasztalásunk részét képezik. Azonban emlékezzetek rá, hogy az Úr segíteni fog nekünk!

Szeretem a Mormon könyvében található következő szavakat: „…látjuk, hogy Isten minden népre gondol, bármely földön legyenek is; igen, megszámlálja az ő népét, és irgalmas bensője az egész földre kiterjed” (Alma 26:37).

Ez mindegyikünkre vonatkozik. Mily hatalmas megnyugvást jelent tudni azt, hogy az Úr segíteni fog nekünk!

Hit, remény és evangéliumi távlat

Összefoglalásul arra biztatlak benneteket, ne feledjétek el fenntartani az evangéliumi távlatot! Szemléljétek a körülöttetek lévő világot Jézus Krisztus evangéliumának szemüvegén keresztül!

Tartsátok fenn a lelki egyensúlyt! Életünk különböző szerepeiben mindannyian szembesülünk kihívásokkal és lehetőségekkel, és akkor tudunk a legjobban eleget tenni ezeknek, ha a Jézus Krisztusba és az Ő engesztelésébe vetett hitünkkel egyensúlyba hozzuk őket.

Végül pedig legyen hitetek és reménységetek abban, hogy az Úr segíteni fog nektek! E tudás lesz segítségetekre abban, hogy magabiztosan nézzetek szembe azokkal a kihívásokkal, amelyek halandó küldetésetek elkerülhetetlen részét képezik.