Utolsó napi szentek történetei
Elültették a magot a szívemben
Marta Algarve
Brazília, Santa Catarina
Illusztrálta: Rafael López
Honnan jöttem? Mit keresek itt? Hová megyek ez után az élet után?
Amikor 29 voltam, ezek visszatérő kérdések voltak a számomra. A szüleim elhunytak. Gyászoltam az elsőszülött kisfiam elvesztését. Volt három másik gyermekem, akiket fel kellett nevelnem, valamint egy kihívásokkal teli életem.
Az Úr akkor kezdte el megválaszolni a kérdéseimet, amikor két fiatal misszionáriust vezetett el hozzánk. Amikor behívtam őket, megkérdezték, hogy nem érzek-e valamilyen hiányt az életemben. Beszéltem nekik a szüleimről és a fiamról. Elmondtam, hogy szerintem igazságtalanság, hogy gyermekeink vannak és családokat alkotunk, hogy aztán a halállal minden csak úgy véget érjen. Megkérdeztem, hogy fogom-e még valaha látni a szüleimet és a fiamat.
„Marta – felelték, – a családod örökre veled lehet.”
Öröm töltötte el a szívemet. Többet akartam tudni. A következő látogatásukkor még többet tanítottak nekem Jézus Krisztus evangéliumáról. Adtak egy Mormon könyvét, és megkértek, hogy olvassam el, majd kérdezzem meg Istent, hogy ez az Ő igéje-e. Elfogadtam a kihívásukat. Amikor imádkoztam, Isten válasza olyan világos volt, mint a napfény. Tudtam a szívemben, hogy igaz.
Sajnos, amikor új állást találtam, elvesztettem a kapcsolatot a misszionáriusokkal. Az ezt követő hónapokban véget ért a házasságom, és új életet kezdtem a gyermekeimmel.
Később újraházasodtam. Egy nap a férjem azt mondta, hogy hiányzik az életéből Isten. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk abba a felekezetbe, ahova egykor járt. Ahogy beléptünk, megláttam a folyosói asztalon egy Mormon könyvét! Ez ugyanaz az egyház volt, amellyel korábban már én is találkoztam! Nagyon szerettem azt, ahogy itt a Lelket éreztem. Amikor hazaindultunk, megkérdeztem a férjemet, miként keresztelkedhetnék meg.
„Az kell hozzá, hogy tanítsanak a misszionáriusok” – mondta.
„Öt évvel ezelőtt már tanítottak!” – feleltem.
Ezúttal a gyermekeimnek és nekem is tanították a leckéket. A keresztelőnk napja volt életünk legboldogabb napja.
Évekkel később azt éreztem, hogy szólnom kellene az engem elsőként tanító nővéreknek, hogy végül csatlakoztam az egyházhoz. A Facebookon találtam egy csoportot a Brazília Santa Maria Misszió visszatért misszionáriusainak. Köztük volt az egyik nővér is, aki akkor tanított engem. Bejelöltem ismerősnek, majd egy üzenetben megírtam, hogy ki vagyok, és hogy miként lettem az egyház tagja, illetve hogy a családunk össze lett pecsételve a templomban, és hogy a fiam teljes idejű missziót szolgál. Megüzentem, hogy mindez azért vált lehetővé, mert ő és a társa elültették a szívemben a visszaállított evangélium magját.