A hit képmásai
Wilson Di Paula
Uruguay, San José
Wilson egy motoros balesetben lebénult. Egy évre rá elhunyt a felesége. Özvegyen, két kislány apjaként Wilson nem tudta, mitévő legyen. Nem tudta, hogy van-e célja az életnek. Meg is keseredhetett volna. Ehelyett inkább elkezdte keresni az igazságot.
Fényképezte: Cody Bell
A motoros balesetemet és a feleségem elvesztését követően rám maradt két kislány, akiket fel kellett nevelnem. Fogalmam sem volt, hogyan fogom egy kerekesszékben ülve felnevelni a lányaimat. A baleset teljesen megváltoztatta az életemet.
Sok kérdésem volt. Miért történnek rossz dolgok? Bár igyekeztem a helyes dolgokat tenni, mégis elvétetett tőlem a feleségem, én magam kerekesszékbe kényszerültem, később pedig az orvosoknak ki kellett műteniük egy daganatot az egyik lányom fejéből. Kezdtem azt gondolni, hogy az élet céltalan.
Rájöttem, hogy rá kell találnom az igazságra. Több vallási csoportnak is utánanéztem, és rátaláltam Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházára. Éreztem, hogy ott az igazság.
Megtudtam, hogy van élet ez után az élet után, és ha meg is halunk, együtt lehetünk a szeretteinkkel. Ez örömet hozott az életembe, köszönhetően annak a 10 csodálatos évnek, melyet a feleségemmel tölthettem.
Minden értelemben megváltoztatta az életemet, hogy rátaláltam az evangéliumra. Az elmém és a lelkiismeretem lassan megnyugodott. Boldogság költözött a családomba, ahogy minden vasárnap eljártunk istentiszteletre. Ilyenkor megerősödve tértünk haza. Megkeresztelkedtünk, idővel pedig az argentínai templomban egymáshoz pecsételtek bennünket az egész örökkévalóságra.
Most már egyre csak haladok előre az egyházban. Szolgáltam a püspökség tanácsosaként, és igyekszem minden tapasztalatomból, az élet minden próbatételéből tanulni. Ez erőt ad nekem. Amióta több mint 20 éve kerekesszékben ülök, megtanultam, hogy a boldogság belülről fakad. Az ember minden egyes nappal egyre többet tanul. Hálás vagyok ezért.
Most már tudom, hogy van célja a földi ittlétünknek. Mennyei Atya örökkévaló terve részeként vagyunk itt. Van egy Szabadítónk, aki legyőzte a halált, és feltámadt. Ez a tudás erőt ad nekem. Immár arra törekszem, hogy kitartsak és tovább haladjak előre. Van célom, és tudom, hogy ha igyekszem érdemesen élni, akkor örökkévaló családom lehet.
Mindazon kihívások ellenére, melyekkel Wilsonnak és a lányának, Sofiának szembe kell néznie, az evangélium békességet, boldogságot és erőt ad nekik. Sofia a műtétje óta az édesapjával él. Wilson örömét leli az egyházi szolgálatban.
Wilson számos készséget fejlesztett ki azóta, hogy egy balesetben deréktól lefelé lebénult. Ezek egyike, hogy tud főzni, miközben a kerekesszékével mozog a konyhában.
Wilson reményt és erőt merít a Szabadítóból, amikor tanulmányozza a szentírásokat.
Misszionáriusok vacsoráznak a Di Paula családnál. Wilson evangélium iránti szeretete erőt ad a családjának és az egyháznak is.
Egy súlyos baleset és a felesége halála után Wilson megkérdőjelezte az élet értelmét. Akkor lelt célra, amikor rátalált Jézus Krisztus evangéliumára.
Wilson és Sofia reményre lelnek az evangéliumban. A kerekesszékben eltöltött több mint két évtized nem gátolta meg Wilsont abban, hogy jelentőségteljes módokon szolgáljon.
Wilson mosolya is az életében jelen lévő lelki bőségről tanúskodik. „A boldogság belülről fakad – állítja Wilson. – Az ember minden egyes nappal egyre többet tanul.”
A közös vacsora során a Di Paula család nemcsak az ételét osztja meg a misszionáriusokkal, hanem az evangélium iránti szeretetét és háláját is.