A templomi kihívás

Írta: Joy D. Jones nővér

az Elemi általános elnöke

„…a gyermekek szíve atyáikhoz fordul” (Tan és szövetségek 2:2).

Az egyik vasárnap a tanácsosaimmal egy egyházi gyűlésen vettünk részt. Beszédet mondtunk a templomról, és az ott zajló különleges dolgokról. A gyűlést követően odajött hozzám egy Colby nevű 12 éves fiú, és kezet rázott velem. Elbeszélgettünk a templomról. Végül azt a kihívást intéztem hozzá, hogy találjon egy, a családjához kötődő nevet, amelyet elvihet a templomba.

Nemsokára levelet kaptam Colbytól. Ezt írta benne:

„Hazamentem, és találtam egy új nevet. Kiderült, hogy a szépapámat találtam meg!

Nem sokkal később elmentem a templomba, és megkeresztelkedtem érte. Nagyon különleges volt, mert a bátyám keresztelt meg, és az apukám konfirmált engem őérte.

Meleg érzés fogott el, amely békességet hozott. Éreztem, hogy amit a szépapámért tettem, az valóban jó, mert így most már eljuthat a celesztiális királyságba, hogy a családjával éljen. A nap hátralevő részében jó érzéseim voltak legbelül.

Arra is rájöttem, hogy senki nem tudja, kik voltak az ő szülei, ezért az ő nevüket is kikutathatom, és elvihetem a templomba!”

Micsoda kiemelkedő példa Colby! Mindegy, mennyi idős vagy, te is példa lehetsz a családod és a barátaid számára. Mindenkivel megoszthatod az evangéliumot, akit csak ismersz – még az őseiddel is!