Utolsó napi szentek történetei

Kétoldalnyi hála

Elise Dahlen

USA, Utah

Illusztrálta: Allen Garns

Édesapám egész életében alacsony önbecsüléssel és az értéktelenség érzésével küszködött. Alkoholista apa nevelte fel, aki gyakran tudtára adta, hogy mennyire nem tartja semmire. Szerencsére az apám nem vált alkoholistává, de azt sem mondta soha nekem és a testvéreimnek, hogy büszke ránk, és nem is dicsért meg, ha jól csináltunk valamit. Gyerekkoromban azon voltam, hogy a kedvében járjak, de mindig éreztem, hogy nem igazán ütöm meg a kívánt mércét. Emiatt aztán feszült volt a kapcsolatunk.

Az egyik évben megemlítettem ezt a bölcs püspökömnek. Ő azt tanácsolta, hogy írjak apámnak egy levelet, és tudassam vele, hogy mi mindenért vagyok hálás vele kapcsolatban. Ez nem kis feladatnak ígérkezett számomra. A sebeim mélyek voltak, és nem szerettem volna, ha a hálalevélből a neheztelés levele kerekedik. Így hát imádkoztam. A Lélek vezérlete mellett elkezdtek a felszínre bukkanni azok az okok, amelyek miatt hálás voltam az apámért. Időbe telt, de amikor a végére értem, két teleírt oldal feküdt előttem.

Elvittem a levelet, nem tudva, hogy milyen válaszra számítsak apámtól. Azt viszont tudtam, hogy a válaszát én nem szabhatom meg. Mindössze annyit tehetek, hogy a saját szívembe tekintek, és felidézem, hogy miért is írtam meg a levelet.

Másnap reggel felhívott a nevelőanyám. Sírt. Elmondta, hogy az apám újra és újra és újra elolvasta a levelet. Mint kiderült, azért nem tudott ő felhívni, mert annyira zokogott.

„Köszönöm! Az apádnak nagy szüksége volt erre” – mondta.

A nap folyamán aztán az apám is felhívott, hogy köszönetet mondjon. Ezután több napon át naponta felhívott, hogy elmondja, milyen sokat jelentett neki a levelem.

Bárcsak azt mondhatnám, hogy ezek után a kapcsolatunk varázsütésre megjavult, de igazság szerint még így is sok teendőnk maradt. Egy idő után azonban a szívem gyógyulni, a kapcsolatunk pedig javulni kezdett. Végül képes voltam megbocsátani neki.

Néhány évvel később, a rákkal folytatott óriási küzdelmet követően, az apám meghalt. Biztos vagyok benne, hogy most nagy örömben van része, mert a Szabadító segít neki meggyógyulni a hosszú éveken át tartó bántalmazásból. Tudom, hogy Jézus Krisztus engesztelésének hatalma által nekem is gyógyulásban volt részem. A Szabadító megérti a szükségleteinket, és képes segíteni nekünk abban, hogy eltávolítsuk a fájdalom és neheztelés mérgét a lelkünkből. Tudom, hogy a hála, a megbocsátás és a szeretet erőteljes gyógymód.