Kegyetlenkedőkből keresztelkedők
Hugo Montoya elder
a Hetvenektől
A barátságod és az igazlelkű példád megáldja majd a barátaidat és az eljövendő nemzedékeket is.
Illusztrálta: Brooke Smart
Amikor 17 éves voltam, erőteljes nyomás nehezedett rám a középiskolai társaim részéről. Voltak barátaim, de ők nem osztották az én értékeimet. Sok helyénvaló tevékenységben vettünk részt közösen, például kosárlabdáztunk vagy fociztunk. Ők azonban ittak és dohányoztak is, én pedig ebben a két tevékenységben nem vettem részt velük.
Egy nap néhányan az iskolánk előtt tanultunk egy délutáni dolgozatra. A legjobb barátaim közül ketten is ott voltak velem: Juan és Francisco (a neveket megváltoztattuk). Aztán egy ponton előkerültek az öngyújtók és a cigaretták. Arra gondoltam, hogy a barátaim elunták magukat tanulás közben, és el is felejtették, hogy ott vagyok. Akkor értettem meg, hogy tévedtem, amikor felém fordultak, és ezt mondták: „Itt az ideje, hogy Hugo megtanuljon cigizni.”
Mielőtt még bármit léphettem volna, Juan és Francisco odaugrott és két oldalról megragadták a karomat. Leszorítottak, miközben valaki erővel cigarettát dugott a számba. A testem azonnal tiltakozott, és jó messzire kiköptem a cigarettát. Egyszer csak azt éreztem, hogy egy ököl vágódik az arcomba. Megfenyegettek: „Meggyújtjuk a cigit még egyszer, és megtanulod, hogyan kell beszívni a füstöt. Ne merd eldobni! Ha eldobod, nagyon rosszul jársz.”
Abban a pillanatban tudtam, hogy bajban vagyok. Lehunytam a szemem, és elmondtam egy gyors imát, valamiféle segítséget kérve. Amint befejeztem az imát, a tanárunk épp beállt autójával a parkolóba, közel hozzánk. Kiszállt, és megkérdezte, hogy mit csinálunk. A barátaim elengedtek. „Csak a dogára készülünk” – biztosították a tanárt. Bementünk az iskolába, megírtuk a dolgozatot, és a helyzet lecsengett.
Annak ellenére, hogy milyen kemény volt, amit akkor átéltem, megbocsátottam a barátaimnak azt, amit tettek. Tudtam, hogy nem értették a normáimat és azt a döntésemet, hogy a Bölcsesség szava szerint élek, ezért megbocsátottam nekik, és úgy döntöttem, hogy nem lesznek irántuk rossz érzéseim. A tanulmányaink befejeztével elmentem misszióba, de kapcsolatban maradtam Juannal és Franciscóval. Gyakran írtam nekik levelet, megosztva velük az evangéliumot és a Jézus Krisztusról való bizonyságomat. Kértem őket, hogy tartsanak bűnbánatot, és hogy vegyenek részt az istentiszteleten. Nagy meglepetésemre az egyikük el is ment.
Korábban már sokszor meghívtam a barátaimat a vasárnapi gyűlésekre, de addig még senki nem fogadta el a meghívást. Bár én nem lehettem ott Juannal, a fivéreim és az édesapám ott voltak, hogy barátkozzanak vele. A családom befogadta őt, és Juan nagyon jól érezte magát az istentiszteleteken. Apránként elkezdett megváltozni, mígnem úgy döntött, hogy megkeresztelkedik. Izgatott öröm töltött el miatta, annál is inkább, mert elmondta, hogy a leveleim hatására tanulta meg szeretni Jézus Krisztust. Amikor hazatértem a missziómból, közel maradtam Franciscóhoz is, és egy kis idő elteltével ő és a felesége is megkeresztelkedett. Juan és Francisco ma is a legjobb barátaim közé tartoznak.
Ezek a történések kihatottak az életemre. Megtanultam, hogy úgy lehet a legnagyobb hatással lenni mások életére, ha igazlelkűen élünk, szeretünk másokat és törődünk velük. A fiatalság erősségéért füzet ezt mondja: „Ahhoz, hogy jó barátaid legyenek, neked is jó barátnak kell lenned. Mutass őszinte érdeklődést mások iránt; mosolyogj, és éreztesd velük, hogy fontosak számodra.”1 Ez az, amiben segítségemre volt az Úr Juan és Francisco esetében. Ennek köszönhetően van két olyan barátom, akiknél nagyszerűbbet soha nem ismertem, és most egyháztagokként együtt dolgozunk Isten királyságának támogatásán.
Mindig ragaszkodjatok az egyház normáihoz, még akkor is, ha olyan nehéz helyzetbe kerültök, mint amilyenben én voltam! A fiatalság erősségéért így utasít: „Miközben barátkozol, ne add alább a normáidat! Ha barátaid rossz dolgokra buzdítanak, állj ki az igazság mellett, még akkor is, ha egyedül vagy.”2 Még ha úgy tűnik is, hogy mindenki más a parancsolatokkal ellentétes dolgokat csinál, maradj erős, mert a példád erőteljes! Légy az a példa, akire a barátaid a szükség óráján gondolhatnak! Egyes esetekben, mint amilyen az enyém is volt, a barátságotok lehet az, ami segít nekik tanulni, bűnbánatot tartani és megtérni.