Az egyszerű és világos evangéliumi tantételek alkalmazása a családban
Jézus Krisztus evangéliumának egyszerű és világos tantételeit … szilárd alapokra kell helyezni az otthonainkban, hogy biztosítani tudják a boldog családi életet.
Az 1998 októberében rendezett általános segítőegyleti gyűlésen Gordon B. Hinckley elnök kijelentette: „Úgy hiszem, problémáink, csaknem mindenkinek a problémái, az emberek otthonaiból származnak. Ha megújulásra van szükség, ha változtatásra van szükség, ha vissza kell térni a régi és szent értékekhez, akkor azt otthon kell kezdeni. Ez az a hely, ahol megismerik az igazságot, ahol kialakul a becsületesség, ahol beoltódik az önfegyelem, és ahol a szeretetet táplálják.” („Az Úr világosságában járni”, Liahona, 1999. jan., 117. o.)
A régi és szent értékek között, melyekhez vissza kellene térnünk, ott vannak Jézus Krisztus evangéliumának egyszerű és világos tantételei. Ezeket szilárd alapokra kell helyezni az otthonainkban, hogy biztosítani tudják a boldog családi életet.
Wilford Woodruff elnök kijelentette: „Az Úr rengeteg tantételt tartogat a számunkra; és a nekünk szánt legnagyszerűbb tantételek a legvilágosabbak és legegyszerűbbek. Az evangélium alapvető tantételei, melyek az örök életre vezetnek minket, a legegyszerűbbek, mégis számunkra nincs náluk dicsőségesebb vagy fontosabb.” („Remarks”, Deseret News, 1857. ápr. 1., 27. o.)
Pontosan ezért, mert ezek a tantételek világosak és egyszerűek, sokszor nem veszik őket figyelembe, amikor olyan kihívásokkal kell szembenézni, melyek hatással vannak a családra. Időnként azt gondoljuk, hogy minél komolyabb a probléma, annál nagyobbnak és bonyolultabbnak kell lennie a megoldásnak. Ez az elgondolás arra ösztönözhet minket, hogy az otthonon kívülálló emberektől vagy intézményektől kérjünk segítséget. A leghatékonyabb megoldást ugyanakkor az evangélium dicsőséges tantételeinek otthoni alkalmazása hozza, a mindennapi élet apró cselekedeteivel és kötelességeivel együtt. A szentírások arra emlékeztetnek minket, hogy „kicsi, egyszerű eszközök által nagy dolgokat lehet véghezvinni” (Alma 37:6).
„A család: Kiáltvány a világhoz” című kiadványban az Első Elnökség és a Tizenkettek Kvóruma kijelentette: „A sikeres házasságok és családok a következő alapelveken nyugszanak és működnek: hit, ima, bűnbánat, megbocsátás, tisztelet, szeretet, együttérzés, munka és tartalmas szabadidős tevékenységek.” (Liahona, 1998. okt., 24. o.)
Ha megvizsgáljuk ezeket a tantételeket, láthatjuk, hogy a legtöbbjük összefügg egymással és kiegészítik egymást. Továbbá az az erő, amely lehetővé teszi, hogy életünk részévé tegyük őket, Jézus Krisztus, a mi Megváltónk és Üdvözítőnk engesztelő áldozatából származik.
Mihelyst alkalmazzuk ezeket a tantételeket, fényként fognak viselkedni, és hatással lesznek a család minden tagjára, majd apránként arra ösztönöznek minket, hogy elsajátítsunk más, hozzájuk kapcsolódó értékeket és tantételeket, melyek erősíteni fogják a családi kapcsolatokat. Tudjuk, hogy „aki befogadja a világosságot és megmarad Istenben, az még több világosságot kap, és az a világosság egyre fényesebb lesz benne, míg elérkezik a tökéletes nap” (T&Sz 50:24).
Ha e tantételek alkalmazásával sikeresen megalapítjuk és fenntartjuk a családunkat, akkor megfigyelhetjük azt az erőteljes hatást, amit ezek kifejtenek azokban a helyzetekben, melyek napról napra hatással vannak az otthonunkra. Gyógyírt jelent azokra a fájdalmakra, melyeket az együttéléssel járó súrlódások okoznak. Megbocsátatnak a sértések. A gőgöt és önzést felváltja az alázat, az együttérzés és a szeretet.
Azok a tantételek fogják meghatározni hatásunkat a másokkal fennálló kapcsolatainkban, amiket választásunk szerint beépítünk az életünkbe. Amikor befogadunk egy tantételt, annak hatása sugározni fog belőlünk, és az mások által is érezhető lesz.
Most, amikor azt látjuk, hogy a család a gonosz erők támadásainak céltáblájává vált, mint Mormon próféta idejében, amikor a gonosz hatalmá- ba kerítheti az egész országot (lásd Mormon 1:19), mindennél fontosabb, hogy szülőként beépítsük ezeket a tantételeket az életünkbe, hogy sugározzuk azok hatását, és hogy a gyermekeink megérezzék ezt a hatást.
Most pedig szeretném megmutatni, hogyan lehet ezeket a tantételeket a gyakorlatban alkalmazni, hogy egy olyan folyamat részévé váljanak, amely lehetővé teszi, hogy az engesztelő áldozat hatásai elérhetővé váljanak az egyének és a családok számára. A folyamat az evangélium első tantételével kezdődik, ami a hit.
A változó értékek világában, ahol „a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak” (Ésaiás 5:20), reménnyel és bizakodással töltenek el minket a Mormon szájából elhangzott szavak, melyek azt tanítják, hogy Jézus Krisztus „igényt tart mindazokra, akik hisznek őbenne; akik pedig hisznek őbenne, azok a jóhoz ragaszkodnak” (Moróni 7:28).
A jó dolgokhoz való ragaszkodást előidéző hit Isten igéjének meghallgatásából származik (lásd Rómabeliek 10:17), az igét pedig a családi esték leckéiben és a családi szentírás tanulmányozások során lehet a legnagyobb erővel hallani. Nincs alkalmasabb hely a hit építésére az otthonnál, ahol a leckék és a gyakorlati alkalmazások megvalósulnak a mindennapi életben.
Az otthonunkban tanuljuk meg, hogy a hit közvetlen kapcsolatban áll az engesztelő áldozattal: „mert azért van ez az utolsó áldozat, hogy az igazságon erőt véve, az emberek számára irgalmat eszközöljön ki, és módot adjon nekik, hogy higgyenek a bűnbánatban” (Alma 34:15).
Az engesztelő áldozat életünkre kifejtett hatásai nélkül lehetetlen lenne kialakítani azt a fajta hitet, ami a bűnbánathoz szükséges, ezért kimaradnánk a kegyelem csodálatos tervéből, mivel „a megváltás nagy és örök terve … csak azok számára valóság, akik hisznek a bűnbánatban” (Alma 34:16).
A bűnbánat, az a fajta változás, amely a szívben megy végbe, melyet az Úr iránti szeretet szül, amely arra ösztönöz minket, hogy hagyjuk el a bűnt és rendeljük magunkat alá az Úr akaratának, csakis Jézus Krisztus engesztelő áldozata által válik Isten számára érvényessé és elfogadhatóvá (lásd Guide to the Scriptures, „Repent, Repentance”, 206. o.).
Mihelyt Isten elfogadja a bűnbánatot, az általunk éppen leírt folyamat az ahhoz kapcsolódó szertartásokhoz és szövetségekhez vezet minket. Ilyen például a keresztelés és a konfirmáció is. E szövetségek megújítása akkor történik, amikor rendszeresen és arra érdemesen részesülünk az úrvacsorából, és akkor megvalósul a bűneink bocsánata.
Miután elnyerjük bűneink bocsánatát, és miután a parancsolatokhoz való engedelmesség által arra törekszünk, hogy ez így is maradjon, a Moróni könyvében leírtak szerint szelídségben és szívbeli alázatban lesz részünk, az pedig lehetővé teszi, hogy a Szentlélek meglátogasson bennünket és a Vigasztaló reménnyel és tökéletes szeretettel töltsön el minket, méghozzá azzal a szeretettel, amit az ima iránt tanúsított szorgalommal őrzünk meg (lásd Moróni 8:26).
Annak a személynek, aki szelídségre és szívbéli alázatra tesz szert, és aki élvezi a Szentlélek társaságát, nem lesz vágya arra, hogy másokat megsértsen, és nem is sértődik meg mások sértéseitől. Szeretettel és tisztelettel bánik házastársával és gyermekeivel, és mindenkivel jó kapcsolatban áll. Az egyházban betöltött vezetői pozícióban is ugyanazokat a tantételeket alkalmazza, mint az otthonában, ezzel is tanúsítva azt, hogy ő ugyanaz a személy, amikor a saját otthona falain belül van és akkor is, amikor az egyház tagjaival áll kapcsolatban.
Ha az imént elmondottak alapján élünk a tantételek szerint – például a hit, a bűnbánat, a szeretet, a megbocsátás és az ima szerint –, akkor azok jelentik majd a leghatékonyabb oltóanyagot a bűn kórja elleni küzdelemben, amely a családokban különféle módokon nyilvánulhat meg, például az erkölcstelenség, a büszkeség, az irigység, a viszálykodás, a bántalmazás és más olyan dolgok formájában, amelyek hatással vannak a családi kapcsolatokra, és fájdalommal, félrevezetéssel és a családi kötelékek elszakításával járnak.
Kizárólag rajtunk múlik az a döntés, hogy az életünk részévé tesszük-e ezeket a tantételeket, és miénk a lehetőség, hogy szükség szerint bármikor elkezdjük a folyamatot. Ez egy egyszerű folyamat, amely mindenki számára elérhető. Az evangélium alapvető tantételein alapszik, amelyet sikeresen alkalmaznak és alkalmazni is fognak mindazok, akik az Úrba helyezték bizodalmukat.
A mi kötelességünk pedig az, hogy folyamatosan tanítsuk ezeket a világnak, amelynek egyre inkább szüksége van ezekre, mert:
„Eltiltott-e valakit is az üdvösségtől? Bizony mondom nektek, hogy nem; hanem ingyen adja azt minden embernek, és népének megparancsolja, hogy mindenkit bűnbánatra intsen.” (2 Nefi 26:27)
Megosztom veletek a bizonyságomat arról, hogy ezek a tantételek igazak. Tanúságomat teszem arról, hogy Jézus Krisztus engesztelő áldozata lehetővé teszi azt, hogy az életünk részévé tegyük őket. Ezeket azért tudom, mert a családommal együtt azon fáradozunk, hogy összhangban éljünk azokkal. Jézus Krisztus nevében, ámen.