Jézus, mikor rád gondolok
Jézus, mikor rád gondolok, leírhatatlan öröm tölt el, ami lényem minden részét uralja.
Nemrégiben Hinckley elnök ezt mondta egy fiatal párnak, akik éppen akkor kötöttek házasságot a templomban: „Mily pompás idő ez élni és szerelmesnek lenni!” Megnyugtató optimista életszemlélete és természete. Reményt kelt egy máskülönben komor és lehangoló világban. E szavak azonban többet jelentenek pusztán a pozitív személyiség megnyilvánulásánál. Segít megmutatnom, mire is gondolok, ha visszatekintünk a múltba.
A tizenkettedik század első felében Clairvaux-i Szent Bernát, egy „nagyfokú … hittel bíró”1 pap, a következő szavakat jegyezte le:
Jézus, mikor rád gondolok,
Oly nagy öröm tölt el;
De még jobb lesz látni arcod,
S megpihenni veled!2
E sorok reményről, örömről és békességről szólnak, bár olyan kor-ban íródtak, amikor a világ nagy részét tudatlanság, szegénység és kétségbeesés burkolta. Ezek a szavak azt a nyugodt bizonyosságot ragadják meg, mely mindig együtt jár a Jézusról való bizonysággal. Ugyanez a bizonyosság ad lendületet és optimizmust szeretett prófétánknak, és Krisztus minden hű követőjének.
Mi tehát ez a Jézusról való bizonyság? Hogyan lehet szert tenni rá? És mit idéz elő azoknál, akik elnyerik? A Jézusról való bizonyság az arról való biztos és bizonyos tudás, hogy Jézus az élő Isten élő Fia, ezt pedig a Szentlélek nyilatkoztatja ki az embernek.3
Mivel a Jézusról való bizonyság Istentől adatik, kiemelkedő fontosságú és elengedhetetlen a boldog élethez. Ez vallásunk alapvető tantétele, és a hitünkkel kapcsolatos minden egyéb dolog ennek csupán függeléke.4 Hinckley elnök erre emlékeztet minket:
„Minden utolsó napi szentnek kiváltsága, lehetősége és köteles- sége, hogy saját maga szerezzen biztos tudást … arról, hogy Jézus a Krisztus, Isten Fia, az egész emberiség Megváltója. (…) Ez a bizonyság … a legbecsesebb tulajdon, ami bármelyikünknek birtokában lehet. (…)
Biztos vagyok benne, … hogy amikor az ember igazi tanúságot kap szívében az Úr Jézus Krisztus élő valóságáról, akkor minden más a helyére kerül, ahogy annak lennie kell.”5
Igazlelkű élet által táplálva ez a Jézusról való bizonyság válik a mozgatórugóvá mindenben, amit az ember tesz. Továbbá ez mindenki számára elérhető, mivel Isten nem személyválogató.6
Az ilyen bizonyság elnyerése azonban nem adatik meg személyes erőfeszítés nélkül. Az embernek vágynia kell, hogy tudást kapjon, tanulnia kell, hogy ismeretre tegyen szert, úgy kell élnie, hogy kiérdemelje azt, és imádkoznia kell, hogy meg is kapja. Ha így, alázattal és hittel törekszik rá, meg fogja kapni a tudást, amivel együtt megadatik mind az édes bizonyosság, hogy minden jó lesz, mind pedig a benső erő, hogy úgy is cselekedjen.
Vágyni kell, hogy tudást kapjunk
A tudás iránti vágy az első lépés a Jézusról való bizonyság kialakításában. A szentírások ezt tanácsolják: „Ha felébrednétek és szavaim hatására megpróbálnátok hinni, és mindaddig erősödnék bennetek ez a vágy, míg végül is legalább szavaim egy részét befogadnátok.”7
Tanulni kell, hogy ismeretre tegyünk szert
A Jézusról való bizonyság megkívánja, hogy az őszinte vágy mellé tanulás is társuljon. Az Úr ezt mondta: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam.”8
A Szent Biblia elejétől a végéig Krisztusról tanít és róla tesz tanúságot. Ő az Ószövetség Jehovája és az Újszövetség Messiása.9 A Mormon könyve, ami egy másik bizonyság róla, abból a célból lett összeállítva és megőrizve, majd azért került napvilágra, hogy „meggyőzze a zsidókat és a nemzsidókat arról, hogy JéZUS a KRISZTUS, az ÖRöKKéVALó ISTEN, aki minden nemzetnek kinyilatkoztatja magát”.10
Úgy kell élnünk, hogy kiérdemeljük a bizonyságot
A vágy és a tanulás mellett úgy is kell élnünk, hogy kiérdemeljük ezt a bizonyságot. Az ember, aki megteszi azt, amit Jézus mond, meg fogja tudni, ki is Jézus. Ő ezt mondta:
„Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem.
„Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok?”11
Imádkoznunk kell, hogy megkapjuk a bizonyságot
Végezetül a Jézusról való bizonyság azoknak adatik meg, akik imádkoznak érte. „Kérjetek és adatik néktek”12 – hangzik a kérés, ami elvezeti az alázatosakat és bűnbánókat az ilyesfajta tudáshoz. Ezzel a tudással a bizonyságra törekvő ember azt is megérti, mi az élet eredete és célja, ez pedig olyan távlatokat nyit meg, melyek máskülönben rejtve maradnának.
Például az Úr élete nem Bethlehemben kezdődött,13 ahogy a miénk sem a születésünkkor vette kezdetét. Ott állt Ő a halandó élet előtti létben, Isten gyermekeire vonatkozó tervének bátor, rendíthetetlen szószólójaként,14 és mi is ott voltunk. A mennyei háborúban az Elsőszülött hatalma volt az, mely által Lucifer kiűzetett,15 mi pedig segítettünk a diadal előidézésében. Isten Egyszülött Fia által „teremtetnek és teremtettek a világok”16, és mi is általa érhetjük el isteni lehetőségeinket. J. Reuben Clark elnök ezt mondta:
„Nem egy újonc, nem egy amatőr, nem egy szárnyát próbálgató Lény jött le a kezdetekben, … hogy megteremtse ezt a világot. (…)
És ha belegondoltok, hogy galaxisunkban a kezdetektől fogva talán … egymillió világ létezik, aztán szorozzátok meg ezt a minket körülvevő galaxisok millióinak számával, akkor némi képet kaptok arról, kicsoda is [Jézus Krisztus]!”17
Ámulattal kiáltunk fel az egykori pappal: Jézus, mikor rád gondolok, oly nagy csodálat tölt el!
Isten szó szerinti sarjaként, miután halandó anyától a földre született, a halandó élet előtti Krisztus az Atya Egyszülöttjévé vált a testben. Bár magasztosságának, messiási mivoltjának és isteni létének teljességét nem kapta meg a kezdetektől, „fokozatosan kapott kegyelmet kegyelemre, amíg elérte a teljességet”, és ez velünk is így lehet.18
Angyalok szolgáltak neki, leszállt rá a Szentlélek, és az egész emberiség bűneit magára vette, így bűneinkre bocsánatot nyerhetünk általa.19
Ez a Jézus, aki Krisztusnak neveztetik, tökéletes engesztelő áldozatot vitt végbe az egész emberiségért, senkihez sem hasonlító élete, a Gecsemánéban való szenvedése, vérének ontása, kereszthalála és dicső feltámadása révén. Legyőzte a sírt, ahogy neki köszönhetően majd mi is le fogjuk győzni azt.20 „Ő a legnagyszerűbb Lény, aki valaha is e földre született. (…) Ő az urak Ura, a királyok Királya, … az Üdvözítő, … a ragyogó hajnalcsillag. (…) Neve … az egyetlen név a mennyek alatt, mely által az ember üdvözülhet.”21 Ő a Felkent. Ismét felkiáltunk hát: Jézus, mikor rád gondolok, oly nagy áhítat tölt el!
Amiképp a világ nem tudott diadalmaskodni felette az idők delén, akképp nem boldogulhat napjainkban nélküle, és mi sem. Célja az, hogy létrehozza „az ember halhatatlanságát és örök életét”22. Ezért eljött hát Joseph Smith prófétához, visszaállította a papságot, ismét megalapította egyházát, és újra hirdette a megváltás tervét. Joseph látta őt, beszélt vele, és ezt a magasba szárnyaló, költői leírást hagyta ránk róla:
Láttam a szent angyalokat, az égi seregeket
és a régmúlt világokban egykoron élt szenteket
Isten trónusa előtt állni és szentségben Őt imádni,
mindörökkön örökké, ámen és ámen!
Most pedig, a sok tanúbizonyság után,
mit azok tettek, kik ismerik a világ Urát,
utoljára ím az enyém, hogy ő él, igen, él!
És ott ül az Atya jobbján, az Ő megérdemelt trónján.
És hallottam a hangot, amely tanúsította,
hogy Ő a nagy Üdvözítő, az Atya Egyszülött Fia,
és Őtőle és Őáltala teremtetett minden világ,
milliószám, mi odafent az égen cikáz,
S mindezeknek lakói is, kik egytől-egyig mind
az Üdvözítőtől nyernek megváltást, éppen úgy, mint mi,
hiszen fiai és lányai ők ugyanúgy az Istennek,
kik róla igazságot s tőle hatalmat nyertek.23
Itt vannak ma velünk az Úr megfelelő módon felszentelt apostolai. Eleget téve szent megbízásuknak, „hogy Krisztus nevének különleges tanúi legyenek az egész világon”24, kijelentik:
„hogy Jézus az Élő Krisztus, Isten halhatatlan Fia. Ő a nagy Immánuel Király, aki ma az Ő Atyjának jobbján áll. Ő a világ világossága, élete és reménysége. Az Ő útja az az ösvény, amely ebben az életben boldogsághoz, az elkövetkezendőben pedig örök élethez vezet. Köszönet Istennek az Ő isteni Fia páratlan ajándékáért!”25
Jézus, mikor rád gondolok, leírhatatlan öröm tölt el, ami lényem minden részét uralja. Életem, szeretetem és törekvéseim alakot öltenek, erőre kapnak és célt nyernek, mivel tudom, hogy te vagy a Krisztus, a szentséges Isten.
Köszönetet mondok Istennek a Jézusról való bizonyságomért, és imádkozom azért, hogy mindenkinek része legyen hasonló áldásban, Jézus Krisztus nevében, ámen.