2004
Maradjatok a magasabb ösvényen!
2004. Május


Maradjatok a magasabb ösvényen!

Imádkozzatok erőért, hogy a magasabb ösvényen járhassatok, amely olykor talán magányos, mégis olyan békéhez, boldogsághoz és örömhöz vezet, mely ezen élet felett áll, és ez után is örökre a tiétek marad!

Kedves fiatal barátaim, gyönyörű fiatal nők! Megindító bizonyságokat és csodás beszédeket hallhattunk a Fiatal Nők elnökségétől. Mily tehetséges és remek képességű vezetők is ők! Mögöttük áll a hasonlóan kimagasló képességekkel rendelkező általános testület, és ők együtt alkotják a vezetőségét e nagyszerű, az egész világra kiterjedő programnak a fiatal nőknek.

Most pedig rajtam a sor, hogy szóljak hozzátok, és alig tudom, mit is mondjak. Lenyűgöz, milyen sokan vagytok. Sok ezren vagytok itt, ebben a hatalmas Konferenciaközpontban. Más, környékbeli épületekben is vannak még fiatal nők, a gyűlést pedig sok ország gyülekezeti házaiba közvetítik szerte a világon.

Olyan sokan vagytok! Szívem felétek fordul. Nagyra értékelem tetteiteket. Becsüllek benneteket. Tisztellek benneteket. Mily hatalmas erő lakozik bennetek a jóra!

Ti vagytok a jelen ereje és a jövő reménye!

Ti vagytok az előttetek járó nemzedékek összessége, mindannak ígérete, ami ezután következik majd.

Tudnotok kell, hogy nem vagytok egyedül a világban, ahogy azt már többször hallottátok. Több százezren vagytok. Sok országban éltek. Más-más nyelvet beszéltek. Mégis mindannyiótokban van valami isteni.

Egyedülállók, különlegesek vagytok. Isten leányai vagytok.

Valami gyönyörű, szent és isteni dolgot kaptatok születésetekkor. Sose felejtsétek ezt! Örökkévaló Atyátok a világegyetem hatalmas Mestere. Mindent Ő irányít, mégis hallja és meghallgatja leányai imáját, amikor beszéltek Vele. Megválaszolja imáitokat. Nem hagy benneteket egyedül.

Csendes pillanataimban a jövőre gondolok, annak minden csodás lehetőségével és szörnyű kísértésével együtt. Azon gondolkozom, mi fog történni veletek az elkövetkezendő tíz év során. Hol lesztek? Mit csináltok majd? Mindez a döntéseiteken múlik, amelyek közül néhány talán lényegtelennek tűnik, mégis igen komoly következményekkel jár.

Egyszer valaki azt mondta: „Az egész örökkévalóságra hatással lehet, hogy a mai napon helyesen vagy helytelenül cselekszünk.” (James Freeman Clarke, Elbert Hubbard’s Scrap Book [1923], 95. o.)

Megvan bennetek a lehetőség, hogy elérjétek mindazt, amit célként magatok elé tűztök. Van elmétek, testetek és lelketek. Ezzel a három dologgal képesek vagytok arra, hogy azon a magas úton haladjatok, mely eredményekhez és boldogsághoz vezet. Ez azonban erőfeszítést, áldozatot és hitet kíván.

Egyebek mellett emlékeztetnem kell benneteket arra, hogy meg kell szereznetek minden olyan képzettséget, amit csak tudtok. Oly összetett és versenyszellemű lett az élet! Nem feltételezhetitek semmiről sem, hogy jár nektek. Hatalmas erőfeszítéseket várnak majd tőletek, és azt, hogy minden tehetségeteket kihasználva a lehető legcsodásabb jövő felé haladjatok. Alkalmanként valószínűleg komoly csalódások várnak rátok. Lesznek azonban segítő kezek az úton – nem is kevesen –, akik bátorítást és erőt adnak majd a továbblépéshez.

A minap a kórházban jártam, hogy meglátogassam egy jó barátomat. Figyeltem a szolgálatban lévő nővéreket. Elképesztően rátermettek voltak. Lenyűgözött, hogy minden apró történésről tudtak, ahogy azt is tudták, mit kell tenni az egyes esetekben. Jó képzést kaptak, és ez meglátszott rajtuk. Minden szoba falán ugyanaz a bekeretezett jelmondat volt olvasható, ami így hangzik: „Tökéletességre törekszünk.”

Mily döbbenetes hatása is van a képzésnek! A képzés a lehetőségek kulcsa. Magával hozza a tudás gyarapításának kihívását, valamint a fegyelem hatalmát és erejét. Lehetséges, hogy nincs pénzetek mindazon iskolákra, amelyeket szeretnétek elvégezni. Használjátok bölcsen a pénzeteket, használjátok ki az ösztöndíjak, a támogatások és az erőtöket nem meghaladó kölcsönök nyújtotta lehetőségeket!

Pont ezért alapítottuk meg az Állandó Oktatási Alapot. Felismertük, hogy néhány dollár is hatalmas változást hozhat a fiatalok lehetőségeiben azzal, hogy biztosítja a szükséges képzést. A haszonélvező megkapja a képzést, és visszafizeti a kölcsönt, hogy másnak is hasonló lehetősége legyen.

Eddigi tapasztalataink szerint a képzés három-négyszeres jövedelememelkedéshez vezet. Gondoljatok bele!

Annak ellenére, hogy a program még nem mindenhol elérhető, jelen van már néhányótok lakóhelyén, és amennyiben így van, nagyszerű áldásokat hozhat az életetekbe.

Amint az élet ösvényén haladtok, ügyeljetek arra, kivel barátkoztok! Segíthetnek, de gátolhatnak is benneteket. Legyetek bőkezűek a szerencsétlenek és a bajban lévők segítésében! Kössetek azonban magatokhoz hozzátok hasonló barátokat, olyan barátokat, akik bátorítanak titeket, kiállnak mellettetek, úgy élnek, ahogyan ti is szeretnétek, ugyanazt a fajta hasznos szórakozást kedvelik, és akik ellenállnak a gonosznak, aminek ti is eltökéltétek, hogy ellen fogtok állni!

Hatalmas Teremtőnk boldogságunkra vonatkozó tervének részeként olyan ösztönt ültetett belénk, amely a fiúkat érdeklődésre készteti a lányok, a lányokat pedig a fiúk iránt. Ez az erőteljes vonzalom gyönyörű élményekhez vezethet, de vezethet borzasztóan undorító tapasztalatokhoz is. Ahogy szétnézünk a világban, úgy tűnik, hogy az erkölcsösséget szinte mindenütt félredobták. A régi normák áthágása mindennapossá vált. Egyik tanulmány a másik után mutatja ki, hogy az időtálló elveket figyelmen kívül hagyják. Az önfegyelem feledésbe merült, az élvezek hajhászása a szabad szerelemben pedig túlságosan is elterjedt.

Mi azonban, kedves barátaim, nem fogadhatjuk el azt, ami a világban megszokottá vált! Ennek az egyháznak a tagjaiként a ti normáitok sokkal magasabbak, és nagyobb követelményeket támasztanak. A Sínai hegyéről szóló hang kinyilvánítja, hogy ne adjuk át magunkat a bűnös élvezeteknek! Kordában kell tartanotok vágyaitokat! Nincsen számotokra jövő egyetlen más ösvényen sem! Azt persze hozzá kell tennem, hogy az Úr lehetőséget biztosított a bűnbánatra és a megbocsátásra. Ennek ellenére, ha engedünk a kísértésnek, az olyan sebet hagy, mely úgy tűnik, sohasem gyógyul be, és mindig csúnya nyoma marad.

A visszafogott öltözködés és viselkedés segítséget jelent a kísértés elleni védelemben. Lehet, hogy nehéz viszszafogott ruhákat találni, de elegendő erőfeszítéssel lehetséges. Néha azt kívánom, bárcsak minden leány hozzájutna varrógéphez, és tudná, hogyan kell azt használni! Akkor saját maga is elkészíthetné csinos ruháit. Gondolom, ez irreális kívánság. Habozás nélkül kijelenthetem azonban, hogy lehettek úgy is vonzóak, hogy nem vagytok kihívóak. Lehettek öltözködésetekben és viselkedésetekben is üdítőek, életteliek és gyönyörűek. A személyiségetekből sugárzik az, ami mások számára vonzóvá tesz benneteket, vagyis a személyiségjegyeitek összessége. Legyetek boldogok! Mosolyogjatok! Érezzétek jól magatokat! Húzzatok azonban merev határokat, egy vonalat a homokban, ha úgy tetszik, amelyet nem vagytok hajlandóak átlépni!

Az Úr beszélt azokról, akik nem fogadják meg a tőle jövő tanácsot, és akik emiatt „botladoznak és elbuknak, amikor viharok támadnak, szelek fújnak, ömlik az eső és a házukat veri” (T&Sz 90:5).

Maradjatok távol a mocskos szórakozástól! Talán vonzó lehet, mégis túl sok esetben lealacsonyító. Nem szeretném, ha prűdnek tartanátok ezzel kapcsolatban. Nem szeretném, ha minden öröm ellenségének tekintenétek. Nem szeretném, ha úgy gondolnátok rám, mint valami öregemberre, akinek fogalma sincs a fiatalokról és a gondjaikról. Azt hiszem, tudok valamit ezekről a dolgokról, és szívem mélyéről fakadó szeretettel könyörgök nektek, hogy maradjatok a magas ösvényen! Élvezzétek az életet a jó barátaitokkal! Énekeljetek, táncoljatok! Ússzatok és kiránduljatok! Dolgozzatok közös projekteken! Lendületesen és izgalommal telve éljétek az életeteket!

Tiszteljétek a testeteket! Az Úr azt mondta, hogy a testünk templom. Oly sokan torzítják el a testüket manapság tetoválással! Mily rövidlátóak is ők! Ezek az ábrák egész életre megmaradnak. Ha egyszer felkerültek, csak igen bonyolult és drága folyamat során lehet eltávolítani azokat. Nem értem, miért tenné ki magát egy lány efféle dolognak. Könyörgök nektek, kerüljétek az efféle csúfságot!

És amíg a kerülendő dolgokról beszélek, ismét megemlítem a kábítószereket. Kérlek benneteket, ne kísérletezzetek velük! Óvakodjatok tőlük, mint valami ragályos betegségtől, mert ezek valóban ilyenek!

Sohase gondoljátok, hogy egyedül is sikerrel járhattok! Szükségetek van az Úr segítségére. Soha ne habozzatok egy csendes helyen letérdelni és beszélgetni Vele! Mily csodálatos és hatalmas dolog is az ima! Gondoljatok csak bele! Valóban beszélgethetünk Mennyei Atyánkkal, aki meghallgat bennünket és válaszol, nekünk azonban figyelnünk kell erre a válaszra. Semmi sincs, ami túl komoly vagy túl lényegtelen lenne ahhoz, hogy megosszuk Vele. Azt mondta: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Máté 11:28) És így folytatja: „Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (30. v.)

Ez egyszerűen azt jelenti, hogy mindent összevetve az Ő terhe könnyű, az Ő útja pedig könnyen járható. Pál az írta a rómabelieknek: „Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm.” (Rómabeliek 14:17)

Az Úr Jézus Krisztusba vetett hitnek kell fáklyaként világítani előttetek, ennek kell a sarkcsillagnak lenni az égboltotokon!

George Albert Smith elnök sokszor beszélt arról, hogy a határvonalnak az Úr felé eső oldalán kell maradnunk. Mily nagyon fontos dolog is ez!

Sok évvel ezelőtt elmeséltem egy történetet a konferencián, melyet most megismétlek. Egy baseball játékosról szól. Tisztában vagyok azzal, hogy a világ sok részén talán nem ismeritek olyan jól e játékot. Nem is nagyon érdekel titeket. A történet azonban hatalmas tanulságot hordoz magában.

Az esemény 1912-ben történt. A világkupa mérkőzései zajlottak, és a döntő meccs is elérkezett, hogy eldőljön, kié lesz a végső győzelem. Az eredmény 2:1 volt a New York Giants javára, akik kint álltak a pályán. A Boston Red Sox ütése következett. Az ütőjátékos hatalmas, magas ívű labdát ütött. Két New York-i játékos is futott utána. A középpályán játszó Fred Snodgrass volt az egyik, aki aztán jelzett a társának, hogy hagyja csak, majd ő elkapja. Tökéletesen helyezkedett a labdára, mely pontosan a kesztyűjébe esett, ő azonban nem tudta megtartani. A labda kicsúszott a kezéből, és leesett a földre. A tömeg felhördült. A szurkolók nem hitték el, hogy Snodgrass elejtette a labdát! Több száz ilyet fogott már meg! Most azonban, ebben a kritikus pillanatban, képtelen volt megtartani a labdát, ami azt jelentette, hogy a világbajnokságot a Red Sox csapata nyerte meg.

Snodgrass a következő idényben visszatért, és még kilenc éven át brilliánsan baseballozott. 86 éves korában, 1974-ben halt meg. E hiba után azonban akárkinek is mutatták be az elkövetkezendő 62 évben, a szokásos reagálás az volt: „Á, igen, maga az, aki elejtette a labdát.”

Sajnos, mindig látunk olyanokat, akik elejtik a labdát. Van olyan tanuló, aki úgy gondolja, minden jól megy, aztán az év végi vizsgák feszültségében mégis kudarcot vall. Vannak nagyon óvatos sofőrök, akik egyetlen óvatlan pillanatban tragikus baleset részesei lesznek. Aztán ott van az alkalmazott, akiben mindenki megbízik, és aki jól teljesít, majd egyszerre olyan kísértéssel kerül szembe, melynek nem képes ellenállni. Olyan bélyeg kerül rá, mely látszólag sohasem tűnik el teljesen.

Ott van a dühkitörés, mely egy pillanat alatt romba dönti a régi barátságot. Létezik az apró bűn, mely valamiképp egyre növekedik, és végül az egyháztól való elszakadáshoz vezet.

Egy teljesen tisztességes életben is eljöhet az az egyetlen pusztító, folyton-kísértő erkölcsi rövidzárlat, melynek emléke látszólag sohasem halványul el.

Az ilyen alkalmakkor valaki mindig elejti a labdát. Lehet, hogy az illetőnek remek önbecsülése volt. Talán egy kicsit fennhéjazó is volt, azt gondolva: „Nem is kell próbálkoznom.” Amikor azonban a labdáért nyúlt, az átcsúszott a kesztyűn, és a földre esett. Létezik bűnbánat, persze. Létezik megbocsátás, természetesen. Vágy is él a felejtésre. Valahogyan azonban mégis oly sokáig megmarad az elejtett labda emléke.

Nos, kedves, csodás lányok, atyai szeretettel a szívemben szólok hozzátok. Köszönöm nektek, hogy idáig olyan jól teljesítettétek az utazást. Könyörgök nektek, soha ne térjetek le az útról! Tűzzetek ki célokat, és ragaszkodjatok az útvonalhoz, nem hagyva befolyásolni magatokat semmilyen olyan kísértés vagy erő által, mely keresztezi utatokat!

Imádkozom azért, hogy ne vesszen kárba életetek, hanem a nagyszerű és örök jó bőséges termését hozza. Elmúlnak az évek, és én nem leszek itt, hogy lássam, mit tettetek az életetekkel. Sokan lesznek azonban, oly sokan lesznek mások, akik számítanak rátok, és akik békessége és boldogsága rajtatok múlik majd! Mindenek felett pedig ott lesz Mennyei Atyátok, aki mindig leányaiként szeret benneteket.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy ha hibát követtek el, akkor megbocsátást kaphattok arra, legyőzhetitek azt, és élhettek azon felül emelkedett életet. Tovább léphettek a siker és a boldogság felé. Remélem azonban, hogy nem kerülnek utatokba efféle tapasztalatok, és bizonyos vagyok afelől, hogy nem is fognak, ha eltökéltek vagytok, és erőért imádkoztok, hogy a magasabb ösvényen járhassatok, amely olykor talán magányos, mégis olyan békéhez, boldogsághoz és örömhöz vezet, mely ezen élet felett áll, és ez után is örökre a tiétek marad!

Ezért imádkozom az Ő nevében, aki az életét adta, hogy lehetővé tegye az örök életet számunkra, vagyis az Úr Jézus Krisztus szent nevében, ámen.

Nyomtatás