Krisztus szavai – a mi lelki liahonánk
Hittel ültessük elménkbe és szívünkbe Krisztus szavait!
Megtiszteltetésnek és szent kiváltságnak érzem, hogy csatlakozhatok a világszerte élő egyháztagokhoz, és támogathatom az Első Elnökséget, valamint a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjait prófétákként, látnokokként és kinyilatkoztatókként. Alázatosan kijelentjük, hogy ők „Krisztus nevének különleges tanúi … az egész világon” (T&Sz 107:23). Tanúságot teszünk arról, hogy ők a „Szentlélek sugallatára szól[nak]. És amit majd a Szentlélek sugallatára mondanak, az szentírás lesz, az Úr akarata lesz, az Úr gondolata lesz, az Úr szava lesz, az Úr hangja és Isten üdvözítő ereje lesz” (T&Sz 68:3–4). Az Üdvözítő azt mondta: „Akár én magam, akár szolgáim által mondottam, mindegy.” (T&Sz 1:38) Kijelentjük a világnak, hogy az Úr ezen utolsó napi szolgái Krisztus szavait szólják.
Az Üdvözítő azt mondta: „Tudakozzátok az írásokat, mert … ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam.” (János 5:39) Pál apostol a következőket írta bizalmas társának, Timótheusnak: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre.” (2 Timótheus 3:16) Kijelentjük a világnak, hogy a Mormon könyve Isten által ihletett szentírás. Ez is hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra és az igazságban való nevelésre.
Buzgón kijelentjük, hogy a Mormon könyve Isten szava, melyet Isten adománya és hatalma által fordítottak le ősi feljegyzésekből. Ez az ősi feljegyzés azért íratott és őrizte-tett meg, hogy egy jövendölés beteljesüléseként „társszentírása” legyen a Bibliának – a kettőt egyként használva az Úr kezében (lásd Ezékiel 37:16–20). A Mormon könyvében arra figyelmeztetnek minket, hogy éljünk Krisztus szavával, „mert Krisztus szava mindent megmond nek[ünk], hogy mit kell cselekedn[ünk]” (2 Nefi 32:3). Tanúságot teszünk arról, hogy a Mormon könyve egy második bizonyság az Üdvözítő életéről és küldetéséről. Valóban „egy másik bizonyság Jézus Krisztusról”. Kijelentjük, hogy a Mormon könyve Krisztus szavait tartalmazza.
Hatszáz évvel Krisztus születése előtt az Úr felszólította Léhit, egy ősi prófétát, hogy hagyja el Jeruzsálemet a családjával együtt, és induljanak el egy csodás úton, ami végül a nagy tengereken át olyan földre vezeti őket, amely egyfajta ígéret földje lesz a számukra. A Mormon könyve annak szentírásbeli feljegyzése, hogyan éltek ezek az emberek az ősi amerikai földrészen. Az ezeknek az embereknek adott prófétai írásokat és kinyilatkoztatásokat tartalmazza. Ezekben az isteni írásokban számos jövendölést találunk az Üdvözítő születésével, küldetésével és hatalmas engesztelő áldozatával kapcsolatosan. Ezek az Ő keresztre feszítéséről és feltámadásáról szólnak, és előre megjövendölik, hogy el fog látogatni ehhez az ősi amerikai néphez. Azt olvassuk a Mormon könyvében, hogy feltámadását követően, nem sokkal mennybemenetele után, Jézus Krisztus valóban megjelent ezek között az emberek között. Hallgassátok csak és érezzétek át, hogyan is történt ez a csodás történelmi esemény!
„Történt pedig, hogy Nefi népe összesereglett. (…)
És arról a Jézus Krisztusról … beszéltek, akinek a halálát a jel is bizonyította.
És … amint így egymással beszélgettek, egy hangot hallottak, amely mintha az égből jött volna. (…) Nem értették, hogy mi az a hang, amit hallottak. (…) Nem volt sem hangos, sem erős, sőt egy igen kis hang volt, de mégis a legbensőbbjükig hatolt, és nem volt egy porcikájuk sem, amelyet meg ne remegtetett volna. Igen, a lelkükig hatolt és a szívüket égette.
És … újra hallották azt a hangot és megint csak nem értették meg.
És harmadszor is hallották a hangot és akkor már jól kinyitották a fülüket, hogy jól meghallják, sőt a szemüket is a hang irányába fordították és kitartóan az ég felé néztek, ahonnan a hang jött.
És akkor, harmadszorra a hangot, amelyet hallottak, megértették. Az pedig ezt mondta nekik:
Íme, ez az én Szeretett Fiam, akiben én gyönyörködöm és aki- ben nevemet felmagasztaltam. Őt hallgassátok.
És … amikor ezt megértették, szemüket ismét az ég felé fordították; és íme, akkor egy fehér ruhába öltözött Férfit láttak az égből alászállni, aki közéjük szállt és a tömeg közepén megállt. (…)
És történt, hogy ő kitárta karjait, és beszélni kezdett a néphez, és ezt mondta:
Én Jézus Krisztus vagyok, az, akiről a próféták bizonyságot tettek, hogy e világra el fog jönni.
Én vagyok a világ világossága és élete; én vagyok az, aki kiittam a keserű poharat, amit az Atya adott nekem, mert én kezdettől fogva mindenben alávetettem magam az Atya akaratának, és a világ bűneit magamra véve az Atya nevét felmagasztaltam.
És történt, hogy amikor Jézus ezeket a szavakat elmondta, az egész tömeg a földre borult, mert eszükbe jutott, amit megjövendöltek nekik, hogy Krisztus mennybemenetele után meg fog jelenni nekik.” (3 Nefi 11:1–12)
Az Üdvözítő megáldotta azokat az embereket, és ugyanúgy tanította nekik dicsőséges evangéliumát, mint ahogyan azt Jeruzsálemben tette. Áldottak vagyunk, hogy a Mormon könyve oldalain is olvashatjuk az Ő szavait, azaz Krisztus saját szavait, ahogyan ehhez az ősi nemzedékhez szólt.
Azután, hogy Isten megparancsolta Léhinek és családjának, hogy hagyják el Jeruzsálemet, kaptak egy szent eszközt, amely iránytűként szolgált a számukra, megmutatván nekik, merre haladjanak. Azt olvassuk, hogy csakis Istenbe vetett hitük szerint működött. Alma, a Mormon könyvebeli próféta, azt mondta fiának, Hélamánnak, hogy az iránytűt Liahonának hívják (lásd Alma 37:38):
„Mármost, fiam, gondold meg, hogy ezeknek a dolgoknak jelképes értelmük is van, mert mint ahogy őseink sem boldogultak, amikor az iránytűre nem figyeltek (ami földi dolog), ugyanúgy van az a lelkiekkel is.
Mert íme, ugyanolyan könnyű Krisztus szavára hallgatni, amely az örök boldogsághoz vezető egyenes utat mutatja nektek, mint amilyen könnyű volt őseinknek erre az iránytűre figyelni, amely az ígéret földjére vezető egyenes utat mutatta nekik.
Kérdezem tehát, nincs-e mindennek jelképes értelme? Mert ami- lyen biztosan vezette ez az irányító őseinket az ígéret földjére, amikor irányítását követték – úgy fog bennünket is Krisztus szava ebből a siralomvölgyből egy sokkal szebb ígéret földjére vezetni.
Ó fiam, ne legyünk tehát restek, amikor könnyű az út.” (Alma 37:43–46)
Így hát láthatjuk testvéreim, hogy Krisztus szavai egyfajta Liahonát jelentenek mindannyiunk számára, megmutatván nekünk az utat. Ne legyünk restek, amikor könnyű az út! Hittel ültessük elménkbe és szívünkbe Krisztus szavait úgy, ahogy azok le vannak jegyezve a szent írásokban, és ahogy azokat halljuk az élő próféták, látnokok és kinyilatkoztatók szájából! Hittel és buzgón „lakmározzunk” Krisztus szavaiból, mert az Ő szava lesz a mi lelki Liahonánk, megmondván nekünk, mit kell cselekednünk! Erről teszek ünnepélyes bizonyságot, Jézus Krisztus nevében, ámen.