Lelkem gyönyörködik a szentírásokban
Ha még nem alakítottátok ki a mindennapi szentírásolvasás szokását, fogjatok hozzá ma, és soha ne hagyjátok abba!
Amikor ifjú feleség voltam, megkértem az anyósomat, aki nagyon jól főz, hogy tanítsa meg, hogyan kell olyan finom, omlós pogácsákat készíteni. Ragyogó szemmel azt válaszolta, hogy 25 évébe telt, míg megtanult igazán jó pogácsákat készíteni! Majd hozzátette: „Ezért jobb, ha már most elkezded!” Megfogadtam a tanácsát, és azóta is sok finom pogácsa fogyott már el az otthonunkban.
Szinte ezzel egy időben meghí-vást kaptam egy ebédre, amire egyházközségem minden egyes olyan segítőegyleti tagja hivatalos volt, aki elolvasta vagy a Mormon könyvét, vagy egy rövid, egyháztörténetről szóló könyvet. Akkoriban nem olvastam rendszeresen a szentírásokat, ezért úgy tudtam részt venni a kis ebéden, hogy elolvastam egy rövidke könyvet, ami könnyebb volt, és kevesebb időbe is telt. Miközben eszegettem, az az erőteljes érzés kerített hatalmába, hogy bár az egyháztörténetről szóló könyv jó volt, mégis el kellett volna olvasnom a Mormon könyvét. A Szentlélektől azt a sugalmazást kaptam, hogy változtatnom kell a szentírásolvasási szokásaimon. Még aznap elkezdtem olvasni a Mormon könyvét, és azóta sem hagytam abba. Bár nem tartom magam tökéletesen jártasnak a szentírásokban, valóban nagyon szeretek olvasni az összes szentírásból, és hálás vagyok, hogy egy élethossziglan tartó szokást kezdtem el akkor. Lehetetlen volna elsajátítani minden tanulságot, amit a szentírások tartalmaznak, azáltal, hogy csak egyszer végigolvassuk őket, vagy csak válogatott verseket tanulmányozunk egy-egy órán.
A pogácsakészítés ragyogó háziasszonyi tehetség. Miközben sütök, ínycsiklandó illatok terjengnek a házban. Képes vagyok kifejezni családom iránt érzett szeretetemet azáltal, hogy létrehozok valamit. Amikor a szentírásokat tanulmányozom, az Úr Lelke tölti be a házunkat. Fontos dolgokra jövök rá, amiket aztán megosztok a családommal is, és ezáltal növekszik az irántuk érzett szeretetem. Az Úr azt mondta, fordítsuk időnket a szentírások tanulmányozására (lásd T&Sz 26:1), és hogy a Mormon könyvét, valamint a szent írásokat a mi okulásunkra adta (lásd T&Sz 33:16). Minden nő lehet evangéliumi tanító az otthonában, és az egyházban minden nőnek – vezetőként és tanítóként – szüksége van evangéliumi tudásra. Ha még nem alakítottátok ki a mindennapi szentírásolvasás szokását, fogjatok hozzá ma, és soha ne hagyjátok abba, hogy felkészültek lehessetek az ebben és az örök életben kapott kötelességeitekre!
Sok kezdeti kísérlet, ami a pogácsasütést és a szentírásolvasást illeti, sikertelennek bizonyult, de idővel egyre könnyebbé vált. Helyes technikákat kellett elsajátítanom mindkét dologhoz, és alaposan ismernem kellett a hozzávalókat. A dolog nyitja az volt, hogy újra és újra neki kellett látnom. A szentírás-tanulmányozás elkezdésének egyik hatásos módja az, ha magunkra vonatkoztatjuk azokat (lásd 1 Nefi 19:23). Néhányan úgy kezdik, hogy kiválasztanak egy témát, amiről úgy érzik, többet kellene megtudniuk, vagy elkezdik egy szentírás elején, és bizonyos tanítások után kutatnak, miközben végigolvassák a könyvet.
Például amikor engem elhívtak, hogy Fiatal Nők vezetőként szolgál-jak, vettem egy új szentíráskötetet, és úgy olvastam és jelöltem be részeket, hogy közben azokat a dolgokat kerestem, amik segítségemre lehetnek az elhívásomban. Olykor színes lapokat teszek a szentírásaimba, hogy gyorsan megtaláljam azokat a témákat vagy gondolatköröket, amiket éppen tanulmányozok. Papírfülecskék vannak a bűnbánatról és az engesztelő áldozatról szóló kedvenc szentírásverseimnél, hogy könnyen megtaláljam azokat, miközben az úrvacsora közben elmélkedek minden héten. Általában jegyzetet készítek arról, amit tanulok. Olykor a szentírásaimban tartom ezeket a jegyzeteket, és előfordul, hogy egy külön füzetbe írom le azt, amit épp tanulok.
Egyszer-egyszer veszek egy új Mormon könyvét. Amikor elkezdem az új kötetet, a margóra írok pár dolgot. Ezáltal lejegyzésre kerül mindaz, amit tanulmányozás közben elsajátítok. Ahhoz, hogy ne felejtsem el mindazt, amit elsajátítok, vonalakat húzok, melyek gondolatköröket kapcsolnak össze. Besatírozok verseket, és aláhúzok kulcsszavakat. Amikor egymáshoz kapcsolódó gondolatokat találok, szentírásláncot készítek, amivel összekötöm azokat a gondolatokat (lásd „Szentírás összekapcsolás”, Tanítás, nincs nagyobb elhívás [1999], 57–58. o.). Egyfajta munkafüzetként kezelem a szentírásaimat, így néha lejegyzem, hol járok, amikor bepillantást nyerek valamibe, vagy leírom annak a személynek a nevét, aki tanított engem. Így felfrissül az élmény a fejemben, amikor ismét elolvasom azt a részt.
Sokan tanulnak közületek idegen nyelveket. Esetleg kedvetek lehet ahhoz, hogy elkezdjétek olvasni a Mormon könyvét egy másik nyelven. Amikor egy másik nyelven olvassuk a szentírásokat, megtanuljuk, mit jelentenek a szavak más megközelítésben. Egyesek úgy kezdik, hogy válaszokat keresnek a kérdéseikre. Tudni szeretnék, kik ők, és mit kezdjenek az életükkel. Egyik barátom azt javasolta, kezdjek olyan kérdések után kutatni, melyeket az Úr kérdez tőlünk a szentírásokban, majd gondolkodjak el azokon (lásd John S. Tanner, „Responding to the Lord’s Questions”, Ensign, 2002. ápr., 26. o.). Azóta számos fontos kérdést fedeztem már fel, mint például a következőket: „Mit kívánsz?” (1 Nefi 11:2) vagy: „Miképen vélekedtek ti a Krisztus felől?” (Máté 22:42). Listát készítek ezekről a kérdésekről a szentírásaim végén. Gyakran előveszek egyet a csendes pillanatokban, mert a róluk való elmélkedés megvilágosítja elmémet, hogy megérthessem a szentírásokat (lásd Lukács 24:45). Amikor nincsenek a szentírásaim a közelemben, azzal kezdem a tanulást, hogy felelevenítem azokat a tanításokat, amelyeket fejből megtanultam. Azáltal, hogy elmondom magamban a hittételeket vagy más verseket, képes vagyok emlékezetben tartani azokat.
Bárhogy is kezdi el valaki tanulmányozni a szentírásokat, a fontos tudás megszerzéséhez való kulcs a folyamatos tanulásban rejlik. Soha nem fáradok bele a szentírásokban található igazság gazdag kincseinek kiaknázásába, mert azok a legegyszerűbb szavakkal tanítanak (lásd 2 Nefi 32:7). A szentírások tanúságot tesznek Krisztusról (lásd János 5:39). Megmondják nekünk mindazt, amit tennünk kell (lásd 2 Nefi 32:3). Bölccsé tesznek minket „az idvességre” (2 Timótheus 3:15).
A szentírás-tanulmányozás és az ezt kísérő imák által olyan tudást szereztem, mely békét nyújt nekem, és segít abban, hogy energiáimat örökkévaló célokra fordítsam. Mivel elkezdtem naponta olvasni a szentírásokat, tudásra tettem szert Mennyei Atyámról, az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, és arról, hogy mit kell tennem, hogy hozzájuk hasonlóvá váljak. Megismertem a Szentlelket, és az, hogy miképp lehetek érdemes az Ő társaságára. Tanultam arról, mit jelent Isten lányának lenni. Lényegében megtudtam, ki vagyok, miért vagyok itt a földön, és mihez kezdjek az életemmel.
Joseph Smith prófétának ifjú korában egy nagy kérdés nehezedett a vállára. Elkezdte olvasni a szentírásokat, és megoldást talált a Bibliában (lásd Jakab 1:5). Azt mondta: „Soha a szentírások egyetlen része sem hatott még olyan erővel emberi szívre, mint az akkor az enyémre.” „Újra és újra” visszagondolt erre (lásd Joseph Smith története 1:12). Mivel Joseph a szerint cselekedett, amit a szentírásokban olvasott, tanult Mennyei Atyánkról, az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, a Szentlélekről, és arról, mit jelent Isten fiának lenni. Joseph megtudta, ki ő, miért él itt a földön, és mit kell tennie ebben az életben.
A szentírások oly fontosak, hogy Nefi az életét kockáztatta értük. Szeretett volna „látni, hallani” és tudást szerezni (lásd 1 Nefi 10:17). Áttanulmányozta a szentírásokat, és fontosnak, értékesnek találta azokat (lásd 1 Nefi 5:21). A szentírásokból megtudta, „mit tett az Úr más országokban az ősi népekért” (1 Nefi 19:22). Elkezdte tanulmányozni a szentírásokat, és ezáltal tanult Mennyei Atyánkról, az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról, a Szentlélekről, és arról, mit jelent Isten fiának lenni. Megtudta, ki ő, és mit kell tennie.
Hatalmas bizodalommal vagyok az egyházhoz tartozó fiatal nők iránt! A mindennapi szentírás-tanulmányozás által hinni fogtok a szent írásokban, „vagyis a próféták által leírt szent jövendölésekben” (Hélamán 15:7). Ti lesztek azok az anyák és vezetők, akik segíteni fognak a következő nemzedéknek abban, hogy megértsék az evangéliumot, és bizonyságot szerezzenek arról. Gyermekeitek hithű férfiak és nők lesznek, akik folytatni fogják Isten királyságának építését a földön azok miatt a dolgok miatt, amiket megtanítotok nekik a szentírásokból.
Ha a szentírásolvasás még nem vált szokásotokká, a mai nap nagyszerű alkalom arra, hogy elkezdjétek! Nem teljesen igaz, hogy 25 évre volt szükségem ahhoz, hogy megtanuljak finom pogácsákat sütni. Csupán bátorításra volt szükségem ahhoz, hogy elkezdjem! Ezek a pogácsák sok örömet nyújtanak a családomnak. De még nagyobb öröm származik a mindennapi szentírásolvasás szokásának kialakításából, melyet oly sok évvel ezelőtt kezdtem el. Vannak napok, amikor sok időm van arra, hogy elgondolkodjak a szentírásokon. Máskor csak egy pár versről elmélkedek. Ahogy az evés és a levegővétel is életben tartja fizikai testemet, úgy a szentírások táplálják a lelkemet és életet adnak annak. Most már Nefivel együtt visszhangozva kijelenthetem: „Lelkem gyönyörkö-dik az Úr dolgaiban, és állandóan elmémben forgatom azokat a dolgokat, amiket láttam és hallottam.” (2 Nefi 4:15–16). Jézus Krisztus nevében, ámen.