Az apaság örökkévaló elhívás
Hallgassunk a próféták szavaira, akik már az idők kezdete óta figyelmeztettek minket arra, milyen fontosak is az apák az otthonokban!
Ha figyelmesen végignézünk ma a világon, egyre inkább nyilvánvaló, hogy Sátán túlórában munkálkodik azon, hogy rabszolgájává tegye az embereket. Legfőbb célpontja a társadalom alapvető egysége – a család.
Az elmúlt néhány évtized alatt Sátán erőteljes kampányt folytatott azért, hogy bagatellizálja és lealacsonyítsa ezt az alapvető és minden más szervezetnél fontosabb szervezetet. Sikere egyre nyilvánvalóbb – naponta láthatunk, olvashatunk jelentésekben és hallhatunk olyan tényeket, amelyek a családi egység összeomlásáról szólnak. A családok hanyatlásának borzasztó hatásai vannak a társadalmunkra – megnőtt a bűnözés, viselkedési zavarok, szegénység, kábítószerrel való visszaélés jelentkezett, és a lista egyre hosszabb.
Nekem úgy tűnik, hogy Sátán távcsövének célkeresztjében a férjek és az apák állnak. Korunk médiája, például, fáradhatatlan a támadásaiban – kigúnyolja és lealacsonyítja a férjeket és az apákat az ő Isten adta szerepükben.
Példák a szentírásokból
Hasznos lehet, ha szembeállítjuk a média állításait a férjekről és az apákról a szentírásokban olvashatókkal, hiszen oly nagyszerű példaképeink vannak ott!
Az Atya és az Üdvözítő. Az Újszövetségben rövid bepillantást nyerhetünk az Üdvözítő és az Atyja közötti kapcsolatba. Az egyik legerőteljesebb ilyen pillanat a kertben történt, közvetlenül az Úr elárulása előtt:
„[Jézus] térdre esvén, imádkozék,
Mondván: Atyám, ha akarod, távoztasd el tőlem e pohárt; mindazáltal ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen!
És angyal jelenék meg néki mennyből, erősítvén őt.”1
Mózes és Jethró. Mózes második könyvében figyelhetjük meg Jethrónak, Mózes apósának a példáját, ahogyan Izráel gyermekeit kormányozta:
„S a mikor látja vala Mózes ipa mind azt, a mit ő a néppel cselekedék, mondta: Mi dolog az, a mit te a néppel cselekszel; miért űlsz te egymagad, mind az egész nép pedig előtted áll reggeltől estig?
És monda Mózes az ő ipának: Mert a nép Isten akaratát tudakolni jön hozzám; …
Mózes ipa pedig monda néki: Nem jó az, a mit te cselekszel.
Felettébb kifáradsz te is, ez a nép is, a mely veled van; mert erőd felett való dolog ez, nem végezheted ezt egymagad.”2
Ezután Jethró megtanította Mózesnek, hogy ezt a feladatot úgy kell delegálni, hogy derék, istenfélő férfiakat kell elhívni, hogy ők ítélkezzenek Izráel bíráiként:
„És ezek tegyenek ítéletet a népnek minden időben, úgy hogy minden nagyobb ügyet te elődbe hozzanak; minden csekélyebb dologban padig ők ítéljenek; így könnyítve lesz rajtad, ha azt veled együtt hordozzák.”3
Alma. A Mormon könyvében szerepel Almának, Alma fiának a története, aki a lázadók közé számláltatott, és aki mindenféle gonoszságot követett el. Alma, az apja, nagy hittel imádkozott, hogy fia rájöjjön az igazságra – és erre az imára nagyon különleges módon érkezett válasz:
„Történt, hogy egyszer, amikor éppen Isten egyházának megdöntésére készült, … megjelent nekik az Úr angyala, mintha felhőből szállt volna alá, és amikor beszélni kezdett, hangja olyan volt mint a mennydörgés, mely megrázta a földet, ahol álltak.
És ők annyira megdöbbentek, hogy lerogytak a földre és nem értették meg, hogy mit mondott nekik.
De az ismét kiáltott, mondván: Alma, kelj fel, állj talpra! Miért üldözöd Isten egyházát? Megmondta az Úr: Ez az én egyházam, én állítom fel, és egyedül népem bűnbeesése döntheti meg, semmi más.
És így folytatta az angyal: Az Úr meghallgatta népe imáit és szolgájának, a te atyádnak, Almának imáit is, mert ő nagy hittel imádkozott érted, hogy megismerd az igazságot. Ezért abból a célból jöttem, hogy meggyőzzelek Isten erejéről és hatalmáról, és azért, hogy szolgáink kérése hitük szerint teljesüljön.”4
Miután a fiatalabb Alma felépült ezen élményt követően, teljesen más ember volt.
Az apák csökkenő szerepe
Sátán, a gondosan kidolgozott terve értelmében, hogy elpusztítsa a családot, arra törekszik, hogy egyre csökkentse az apák szerepét. Egyre gyarapodik a fiatalok által elkövetett erőszak és bűnesetek száma, egyre nagyobb a szegénység és a gazdasági bizonytalanság, egyre több gyermek vall kudarcot az iskolában, ami tiszta bizonyítéka annak, hogy hiányzik az otthonokból az apák építő hatása.5 A családnak szüksége van az apára, hogy annak biztos horgonya legyen!
Az évszázadok alatt szerzett tapasztalataink által bizonyosan megtanultuk már, hogy a család nyújtja a társadalom legbiztosabb és legbiztonságosabb alapját, továbbá hogy lényeges szerepet játszik a fiatalok jövőbeli feladataikra történő felkészítésében. Meg kellett volna már tanulnunk, hogy az alternatív családi modellek nem működnek, és soha nem is fognak. Ezt egyértelműen kijelentette az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvóruma is „A család: kiáltvány a világhoz” című nyilatkozatban:
„Mi, Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza Első Elnöksége és a Tizenkét Apostol Tanácsa ünnepélyesen kijelentjük, hogy a férfi és nő közötti házasságot Isten rendelte el, és a család központi szerepet játszik a Teremtő gyermekeinek örökkévaló sorsára vonatkozó tervében.
Minden emberi lény – férfi és nő – Isten képmására teremtetett. Mindegyikük mennyei szülők szeretett szellemfia vagy szellemleánya, és mint ilyenek, isteni természettel és sorssal rendelkeznek. Az ember neme alapvető jellemvonása az egyén földi élet előtti, halandó és örökkévaló azonosságának, valamint rendeltetésének. (…)
Az első parancsolat, melyet Isten Ádámnak és Évának adott, arra vonatkozott, hogy ők egyszer, mint férj és feleség, szülőkké válhatnak. Kijelentjük, hogy Isten gyermekeinek adott azon parancsolata, mely szerint sokasodjanak és töltsék be a földet, még mindig érvényben van. Továbbá kijelentjük, hogy Isten megparancsolta, hogy csak olyan férfi és nő között használható a szent nemző erő, akik mint férj és feleség törvényes házasságot kötöttek. (…)
Isten terve szerint az apáknak szeretetben és igaz módon kell családjukat irányítaniuk, valamint gondoskodniuk kell a család szükségleteiről és annak védelméről. Az anyák elsősorban gyermekeik gondozásáért felelősek. Az anyáknak és apáknak egyaránt kötelességük, hogy egyenlő partnerekként segítsék egymást e szent feladatok ellátásában. (…)
Figyelmeztetjük azokat az egyéneket, akik megszegik az erkölcsi tisztaság szövetségeit, aki házastársukat vagy gyermeküket bántalmazzák, vagy nem látják el családi kötelezettségeiket, hogy egy napon mindezért Isten előtt felelni fognak. Továbbá felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a családok széthullása ősi és újkori próféták által megjósolt csapásokat fog hozni az egyénekre, közösségekre és nemzetekre.”6
Az apák szerepei
A Mennyei Atyánk gyermekeinek jövőjével kapcsolatos ilyen sürgető figyelmeztetéseket hallva az apáknak és az anyáknak meg kell vizsgálniuk lelkiismeretüket, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy valóban az Úr útmutatását követik az örökkévaló családok építésében. Most az apákra összpontosítva tegyük fel a kérdést: mit vár el tőlünk az Úr?
Amint létrejön egy család, az apák szerepei magukban foglalják a következőket:
1. Az apa a család feje.
„Az apaság: vezetés – méghozzá a vezetés a legfontosabb fajtája. Ez mindig is így volt, és mindig is így lesz. Apák, az örökkévaló társatok segítségével, tanácsaival és bátorításával, ti elnököltök az otthonotokban. Ez nem annak a kérdése, hogy ti vagytok-e a legérdemesebbek vagy a legalkalmasabbak, hanem [isteni] rendelés szerint van ez így.”7
Az otthon irányításának legyen része a család Isten tiszteletére történő nevelése.
„Ti elnököltök az étkezőasztalnál és a családi ima alkalmával. Ti elnököltök a családi estéken, és az Úr Lelkének vezetésével ti gondoskodtok arról, hogy gyermekeitek helyes tantételeket tanulnak. A ti dolgotok, hogy útmutatást nyújtsatok a családi élettel kapcsolatos összes kérdésben.
Ti adtok apai áldásokat. Vállaljatok aktív szerepet a családi szabályok és fegyelmezés felállítása terén! Ottho- notok vezetőjeként terveket készítetek és áldozatokat hoztok, hogy elérjétek az egységes és boldog család áldását. Mindennek megtételéhez létszükséges, hogy családközpontú életet éljetek.”8
Ahogy Joseph F. Smith elnök tanácsolta: „Testvérek, túl kevés otthon a vallásos áhítat, a szeretet és az istenfélelem; a családban túl sok a világiasság, az önzés, a közömbösség, az áhítat hiánya, máskülönben ezek nem léteznének olyan bőségesen a családon kívül. Akkor hát az otthon az, amelynek megújulásra van szüksége. Próbáljatok meg ma és holnap változtatni otthonotokon!”9
Ne feledjétek, testvérek, hogy a család vezetőjeként betöltött szerepetekben a feleségetek a társatok! Ahogy Gordon B. Hinckley elnök tanította: „Ebben az egyházban a férfi nem a felesége előtt vagy mögött jár, hanem mellette. Egyenrangúak.”10 Isten már a kezdetek óta arra oktatta az emberiséget, hogy a házasságnak egyesíteni kell a férjet és a feleséget.11 Ezért tehát a családban nincs elnök vagy alelnök. A pár örökre együtt munkálkodik a család jóléte érdekében. Egyek szóban, tettekben és cselekedetben, miközben vezetik, útmutatással látják el és irányítják a családi egységüket. Egy cipőben járnak. Közösen, együtt és egyetértésben tervezik és szervezik meg a család ügyeit, ahogy előre igyekeznek.
2. Az apa egyben tanár is.
Joseph F. Smith elnök tanácsa ma is aktuális: „Ne adjátok a gyermekeiteket szakemberek kezébe …, hanem ti tanítsátok őket saját elveitek szerint és példamutatásotokkal, a ti saját kandallótok mellett ülve! Legyetek ti az igazság szakemberei!”12
„Amikor rájöttök, hogy milyen fontos gyermekeitek tanítása, alázatosak lesztek, mert felismeritek, hogy ezt csak tanítással és példamutatással lehet véghezvinni. Nem lehet mást példáznotok, mint amit hatékonyan tanítani akartok! Élnetek, tanulnotok és imádkoznotok kell a Szentlélek állandó társaságáéért. Meg kell tisztítanotok és rendeznetek kell az életeteket, hogy példátok és vezetésetek Jézus Krisztus evangéliumának fényét tükrözze.
Az Úr Lelkének útmutatása szerint kell megterveznetek a napotokat, komolyan törekedve a saját és a családotok boldogulására, mielőtt még más gondok elterelik a figyelmeteket ezekről az elsődleges kötelességekről. Ahogy az élő próféták tanították nekünk: ‚Semmilyen más siker nem ellensúlyozhatja az otthon elszenvedett kudarcot.’ (David O. McKay, Conference Report, 1964. ápr., 5. o.; idézve: J. E. McCulloch, Home: The Savior of Civilization [1924], 42. o.)”13
3. Az apa a kenyérkereső.
Ezra Taft Benson elnök ezt világosan kijelentette: „Az Úr a férfiakra bízta azt a felelősséget, hogy oly módon gondoskodjanak családjukról, hogy a feleség betölthesse anyai szerepét az otthonban. (…) Időnként az anyának a férj bátorításának, sőt, néha követelésének eleget téve dolgoznia kell az otthon falain kívül is … azért a kényelemért, amit a többletbevétel fedez. Ilyen esetekben nemcsak a család szenvedi meg ezt, testvérek, hanem saját lelki fejlődésetek és előrehaladásotok is gátolva lesz.”14
Apák, isteni rendelet révén, ti elnököltök a családi egységetek fölött. Ez komoly felelősség, és egyben a legfontosabb, amit valaha is kaphattok, mivel ez örökkévaló felelősség. Ti teszitek a családot a megfelelő fontossági helyére. Ez életetek azon része, ami a síron túl is fennmarad. Bizonyságomat teszem, hogy a következő állítás igaz:
„A férfiak által a családban elfoglalt pozíció – különösen azoké, akik viselik a melkisédeki papságot – az egyik legfontosabb dolog, amit világosan fel kell ismerni, és ápolni kell olyan rendben és azzal a felhatalmazással, amit Isten erősített meg a férfiakon azáltal, hogy az otthon fejévé tette őket. (…)
A család szervezetét illető dolgokban és különösen akkor, amikor azt a szervezetet egy olyan személy vezeti, aki viseli a magasabb rendű papságot, nincs nagyobb felhatalmazás az apa felhatalmazásánál. (…) A pátriárkai rend isteni eredetű, és fennmarad majd az időn és az örökkévalóságon át. Sajátos oka van annak, hogy a férfiaknak, nőknek és gyerekeknek meg kell érteniük ezt az Isten népének otthonaiban meglévő felhatalmazást, és törekedniük kell arra, hogy ezt olyanná tegyék, amilyennek Isten tervezte, hogy képessé tegyen és felkészítsen minket az ő gyermekeinek legmagasabb felmagasztosulására. Az otthonban az elnöklő felhatalmazott mindig az apa, és nincs nála nagyobb felhatalmazás egyetlen otthoni és családi ügyben sem.”15
Nos, számos idézetet használtam, melyeknek a forrását nem adtam meg, de szándékosan tettem. Ezeket világosan ellátom lábjegyzetekkel az Ensign és a Liahona májusi számában. Arra ösztönözlek benneteket, hogy tanulmányozzátok ezeket, miközben átnézitek a konferenciai beszédeket. Ezek csodálatos folyóiratok, melyeknek minden otthonban ott a helyük! Ily módon a konferencia lelkisége egész évben ott élhet otthonaitokban, a folyóiratok lapjairól áradva.
Hallgassunk a próféták szavaira, akik már az idők kezdete óta figyelmeztettek minket arra, milyen fontosak is az apák az otthonokban! Határozzuk el magunkat, hogy eleget teszünk kötelességeinknek és felelősségeinknek, amiket az Úr adott nekünk, apáknak Sionban! Ez az én alázatos imám, Jézus Krisztus nevében, ámen.