Választások
A holnap áldásai és lehetőségei azokon a választásokon nyugszanak, amiket ma hozunk.
Kedves testvéreim Isten szent papságában szerte a világon, üdvözöllek benneteket a szeretet és a testvériség szellemében!
Számtalan választást kell hoznunk ebben az életben. Ezek közül néhány nagyon fontos választás, néhány pedig nem. Sokszor a jó és a rossz között kell választanunk. A választások azonban nagymértékben meghatározzák a boldogságunkat vagy boldogtalanságunkat, mert együtt kell élnünk a választásaink következményeivel. Nem lehetséges állandóan tökéletes választásokat hozni. Egyszerűen nem lehet. De lehetséges jó választásokat hozni, melyekkel együtt élhetünk és melyek által fejlődhetünk. Amikor Isten gyermekei az isteni útmutatásra méltó életet élnek, akkor „mindörökre szabadok lesznek, mivel meg tudják különböztetni a jót a rossztól, maguk cselekszenek, nem pedig velük cselekszenek”1.
Van úgy, hogy rosszul választunk, amikor engedünk a barátok nyomásának. Kieth Merrillnek ilyen élményben volt része fiatal férfi korában. Ő és a barátai egy meredek sziklafalról ugráltak fejeseket a vízbe a Salt Lake Citytől északra található East Canyon Víztározónál. Mindez szükségszerűen a tizenévesek versengésévé alakult, egészen addig, amíg egy fiatal férfi felmászott a gát tetejére, és 15 méter magasból fejest ugrott a víztározóba. A többi fiatal férfi is felmászott a gát tetejére, és leugrottak ugyanabból a magasságból. Az egyik fiú nem elégedett meg ennyivel, és azt mondta: „Figyeljetek csak, én tudok még jobbat!” A sziklafalon 18 méteres magasságba mászott. Kieth nem akart alulmaradni, ezért ő is felmászott. Miután a fiú fejest ugrott a vízbe és úgy tűnt, hogy jól van, Kieth is összeszedte a bátorságát és leugrott. Most már csak a két fiú versenyzett. Ezek után Kieth barátja felmászott 21 méter magasságba és leugrott. Nevetve jött fel a vízből, a vállát és a szemét dörzsölgetve. Ezután felkiáltott Kieth-nek: „Na, te is megcsinálod?”
„Hát persze, hogy megcsinálom!” A parton is mindenki azt mondta: „Hát persze, hogy megcsinálja!”
Így hát Kieth kiúszott a partra és felmászott a sziklákra. Tudta, ha ő is 21 méterről ugrik le, akkor a barátja még magasabbra akar menni, ezért egyből 26 méter magasra mászott, a sziklafal legmagasabb pontjára. A csúcsnál senki sem tud magasabbra mászni. Ahogy Kieth lenézett, rémülten látta, hogy milyen mélyen van alatta a víz. Meggondolatlan döntést hozott. Nem ezt akarta tenni, és nem is érezte úgy, hogy ez jó döntés volt. Döntését inkább fél tucat olyan fiatal férfi unszolására és kihívására alapozta, akiknek a nevére már nem is emlékszik.
Hátrált, majd amilyen gyorsan csak tudott, futni kezdett a szikla széle felé. Elérte az előre kinézett pontot, aztán elrugaszkodott a mélységbe. Zuhanás közben eszébe jutott a szülei tanítása, hogy legyen körültekintő, amikor döntéseket hoz, mert egy rossz döntés a halálát is okozhatja. Most pedig azt gondolta: „Hát, most megcsináltad, mert amikor becsapódsz a vízbe, addigra már olyan gyorsan fogsz zuhanni, hogy olyan lesz, mintha betonba csapódnál.” Amikor becsapódott a vízbe, úgy is érezte, mintha betonba ütközött volna. Milyen hálás is volt, amikor aztán végre kidugta a fejét a vízből!
Miért ugrott le? Mit próbált meg bebizonyítani? A fiatal férfiakat, akik unszolták, nem érdekelte az egész, és valószínűleg már nem is emlékeznek erre az ostoba tettre. Kieth azonban rájött, hogy a hozott döntés könnyedén halálosnak is bizonyulhatott volna. Engedett a barátok nyomásának, akik elvárták tőle, hogy olyat tegyen, amit nem akart megtenni. Okosabbnak kellett volna lennie. Azt mondta: „A világban éltem, és abban a pillanatban úgy is éreztem, hogy a világban vagyok, mert nem tudtam magam irányítani. Nem én hoztam meg a saját életemmel kapcsolatos döntéseket. A világ döntött helyettem …, [én] pedig alig úsztam meg azt, hogy soha többé ne tudjak úszni.”2
Különleges bátorságra van ahhoz szükség, hogy inkább hátralépjünk ahelyett, hogy előreugranánk, ostobán átengedve másnak, hogy helyettünk döntsön. Sokkal inkább készek leszünk szilárd alapon állni, ha tisztában vagyunk személyazonosságunkkal, vagyis azzal, hogy mi Isten fiai és szent papságának viselői vagyunk, akiknek ragyogó lehetőségük van egy jelentőségteljes jövőre.
Sajnos rossz választásaink közül néhány visszafordíthatatlan, de sok nem az. Gyakran megváltoztathatjuk a dolgok menetét, és visszajutha-tunk a helyes útra. A helyes útra történő visszatérés magában foglalhatja a bűnbánat alapelveit: először is fel kell ismernünk, hogy hibát követtünk el; másodszor, el kell hagynunk a helytelen viselkedést; harmadszor, nem szabad megismételnünk azt; és negyedszer, be kell vallanunk azt3, majd amikor lehetséges, helyre kell hoznunk a hibát. A tapasztalatok általi tanulásnak értéke van, de a „kemény dolgok iskolája” nem véletlenül kapta a nevét. Gyorsabban és könnyebben fejlődünk, ha a szüleinktől, a szeretteinktől és a tanárainktól tanulunk. Mások hibáiból is tanulhatunk, ha megfigyeljük a rossz választásaik következményeit.
Van úgy, hogy mindegy, mit választunk, mert több lehetőség is jó lehetőségeket tartogat a számunka – például amikor pályát vagy iskolát választunk. Ismerek egy okos és rátermett fiatal férfit, aki orvos akart lenni, de nem volt rá lehetősége, ezért inkább jogi pályán tanult tovább. Nagyon sikeres jogász lett belőle, de biztos vagyok benne, hogy orvosként is legalább ennyire sikeres lett volna.
Néhány fontos választásunk időhöz van kötve. Ha elhalasztjuk a döntést, akkor lehet, hogy a lehetőség örökre elillan. Néha a kételyeink megakadályoznak minket abban, hogy változással járó választásokat hozzunk, és így talán elszalaszthatunk egy lehetőséget. Ahogy egyszer valaki mondta: „Amikor választanod kell, és nem teszed meg, az is egyfajta választás.”4
Néhányan nehezen tudnak döntést hozni. Egy pszichiáter egyszer azt kérdezte egy betegétől: „Volt valaha azzal problémája, hogy nem tudott dönteni?” A beteg azt felelte: „Nos, igen is, meg nem is.” Az az én reményem és imám, hogy tudunk olyan elszántak lenni, mint Józsué volt, amikor azt mondta: „Válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; (…) én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.”5
Egyes választások nagyobb következménnyel járnak, mint mások. Nincs nagyobb szabadon hozott választás ebben az életben a házastárs kiválasztásánál. Ez a választás örökkévaló boldogságot és örömöt hozhat. Ahhoz, hogy a házasság magasztos legyen, mindkét partnernek el kell köteleznie magát a házasságban.
Néhány fontos választást a beteljesülés és a boldogság érdekében csak egyszer szabadna meghoznunk, hogy azután soha többé ne is kelljen azzal gondolnunk. Például egyszer kellene határozottan és egyértelműen megfogadnunk, hogy soha nem fogunk dohányozni, alkoholt inni, vagy az elménket befolyásoló kábítószereket használni.
1976-ban elder Robert C. Oaks, aki akkoriban az Egyesült Államok Légierejének ezredese volt, a Tengeri Incidensek nevű tárgyalócsapatnak is tagja volt. A Leningrádi Haditengerészeti Flotta vendégeiként részt vettek egy vacsorán. A Szovjetunió és az Egyesült Államok körülbelül 50 rangidős tisztje volt jelen, amikor a vendéglátó pohárköszöntőt készült mondani a vacsora előtt. Felálltak a köszöntőhöz és felemelték poharaikat, amiben többnyire orosz vodka volt. Oaks testvérnek rózsaszín limonádé volt a poharában, amit a köszöntőt mondó admirális azonnal észrevett. Megállt, és azt követelte, hogy Oaks testvér töltse meg a poharát vodkával, különben nem folytatja a pohárköszöntőt. Oaks testvér visszautasította, és azt mondta, hogy neki jó lesz az is, ami a poharában van.
Komoly feszültség támadt, és még a saját csapattársai is, akik magasabb rangban voltak nála, kellemetlenül kezdték érezni magukat a kialakult helyzet miatt. Oaks testvér szovjet kísérője azt súgta a fülébe: „Töltse meg a poharát vodkával!” Oaks testvér elrebegte élete legrövidebb imáját: „Istenem, segíts!”
Másodpercek múlva a szovjet tolmács, egy katonatiszt, akivel korábban beszélgetettek a vallásról, azt súgta az admirális fülébe: „A vallása miatt nem teszi.” Az admirális bólintott, a feszültség azonnal feloldódott, és a program tovább folytatódott.6
Elder Oaks évekkel korábban elhatározta, hogy soha nem fog alkoholt inni, és a megpróbáltatás órájában nem kellett még egyszer meghoznia ezt a döntést. Elder Oaks meg volt győződve arról, hogy nagyobb baja származott volna abból, ha engedett volna hitének egyik tantételéből, mint abból, ha megissza a vodkát. A vallási tantételekhez való ragaszkodása mellesleg nem tette tönkre a karrierjét. Ez után az eset után később vezérezredes lett.
Furcsa módon gyakran indokoltnak tűnik a rossz cselekedet, talán azért, mert az tűnik a legkönnyebb megoldásnak. Gyakran halljuk a helytelen viselkedés igazolására a következőt: „Nos, mindenki ezt csinálja.” Ez a gonoszság elferdíti az igazságot, és maga Sátán a szerzője. Ahogy Nefi mondja: „Így vezeti félre lelküket az ördög, gondosan a pokolba vezeti őket.”7
Nem számít, hogy társadalmunkban hányan becstelenek, hazugok, csalnak, használnak trágár szavakat, hányan veszik a szájukra hiába az Úr nevét, hányan keverednek erkölcstelen szexuális kapcsolatokba, vagy hányan nem tisztelik az Úr napját, egyikük számára sincs mentség.
Nem más emberek cselekedetei írják elő, hogy mi helytelen és mi helyes. Egy ember, akinek elég bátorsága van ahhoz, hogy helyesen válasszon, hatással lehet sok más emberre, hogy ők is bölcsen válasszanak. Azt a nézetet osztom én is, ami A fiatalság erősségéért című füzetecskében áll:
„Felelősek vagytok választásaitokért. Ne hibáztassátok körülményeiteket, családotokat vagy barátaitokat, ha olyan választást hoztok, amivel nem engedelmeskedtek Isten parancsolatainak! Isten rendkívül erős gyermekei vagytok! Képesek vagytok a jót és a boldogságot választani, körülményeitekre való tekintet nélkül.”8
Hogyan választhatunk jól? A választás magában foglalja a tudatos döntést. Ahhoz, hogy intelligens döntést hozzunk, az összes rendelkezésre álló tényt mérlegelnünk kell az adott ügy mindkét oldaláról. Ám ez nem elég. A helyes döntések magukban foglalják az imát és a sugalmazást. A Tanok és szövetségek 9. fejezete adja meg ehhez a kulcsot. Az Úr azt mondta Oliver Cowdery-nek:
„Íme, nem értettél meg; feltételezted, hogy elegendő tőlem kérni, és én megadom neked anélkül, hogy szükséges lenne magadnak is gondolkodni rajta.
De íme, én azt mondom neked: először magadnak kell kigondolnod; és azután megkérdezned engem, hogy helyes-e az, amit gondolsz, és ha helyes, akkor én égető érzést támasztok kebledben, és te érezni fogod, hogy helyes.
Ha pedig nem helyes, akkor nem lesz ilyen érzésed, hanem gondolataid homályosak lesznek, és így elfelejted azt, ami helytelen.”9
Ahogy a jövőbe tekintünk, erősebbeknek kell lennünk, és nagyobb felelősséget kell vállalnunk a döntéseinkért egy olyan világban, ahol az emberek azt mondják, „hogy a rossz jó, és a jó rossz”10. Nem döntünk bölcsen akkor, ha szabad akaratunkat Isten akaratával vagy a papságtól jövő tanáccsal ellenkezően használjuk. A holnap áldásai és lehetőségei azokon a választásokon nyugszanak, amiket ma hozunk.
Testvérek, hiszem azt és bizonyságom van arról, hogy közös felelősségünk, hogy igazlelkű példát mutassunk az egész világnak. Gordon B. Hinckley elnök nagyszerű vezetésével mutatnunk kell az utat az általunk hozott sugalmazott választásokkal. A választás ereje a tiétek. Használjuk az Isten adta szabad akaratunkat bölcsen, miközben meghozzuk ezeket az örökkévaló döntéseinket! Jézus Krisztus nevében, ámen.