A fiatalság erősségéért
Az egyház normái szilárdak és igazak. A ti biztonságotokért és örökkévaló védelmetekért állnak fenn.
Kedves papságviselő testvéreim! Mily nagy megtiszteltetés, hogy itt lehetek veletek ma este! Négy unokám a konferenciaközpontban van ma este: Craig, Brent, Kendall és Michael. Hozzájuk és minden ároni papságviselőhöz szeretnék szólni, és másokat is arra kérek, hogy hallgassanak meg.
Az Első Elnökség egyik üzenetében, ami A fiatalság erősségéért című füzetben található, ezt olvassuk:
„Szeretett fiatal testvéreink, hatalmas bizalommal vagyunk irántatok! Kiválasztott lelkek vagytok, akik ebben az időszakban jöttetek el, amikor a felelősségek és a lehetőségek éppúgy a leghatalmasabbak, mint a kísértések. Földi életutatok elején jártok. Mennyei Atyátok azt szeretné, hogy életetek örömteli legyen, és hogy visszavezessen benneteket az Ő jelenlétébe. Azok a döntések, amiket most hoztok, meg fogják határozni az életetekben és az örökkévalóságban bekövetkező események nagy részét.”1
A hatalmas bizonytalanság világában éltek. Sokféle hang vesz körül benneteket. Sok ösvényen járhattok. Nem mindegyik vezet Mennyei Atyánkhoz. Honnan fogjátok tudni, hogy kire hallgassatok és hová forduljatok?
Jákób próféta a következő szentírásban válaszolt ezekre a kérdésekre: „A Lélek nem hazudik, hanem igazat mond. Mindenről úgy beszél, ahogy valóban van és ahogy valóban lesz.”2
De mi az a Jákób szavaiban olvasható „minden, ahogy az valóban van”? Elder Neal A. Maxwell a következőket mondta ezzel kapcsolatban:
„A valóságban lévő dolgok iránti engedelmes reagálás nélkül szüntelen kitérők és üres keresések maradnak egy másik életút felé. (…) Egy olyan életút, ami már most helytelen, később sem lehet és nem is fog helyesnek bizonyulni. (…)
Az Úr Jézus Krisztus evangéliuma sok igazságot nyújt számunkra (…) – hogy valóban létezik az élő Isten; valóban létezik az élő egyház; valóban vannak élő próféták; valóban vannak élő szentírások; és valóban lesz feltámadás, amit ítélet követ.”3
Vannak bizonyos igazságok, bizonyos dolgok, „ahogy valóban van[nak]” – melyeket olyan normák erősítenek meg, amelyek közül sok mérhető. Nézzünk erre jó pár példát a sportban!
A New Era 2004. márciusi számának borítóján van egy kép Moroni Rubióról, egy mexikói fiúról. Két évvel ezelőtt, 16 évesen, első helyet szerzett a Közép-Amerikai Junior Bajnokságon 100 méteres síkfutásban. Egyéni legjobb ideje 10,46 másodperc.4 Ez egy stopperórával mérhető teljesítmény.
Egy kubai sportoló tartja magasugrásban a világrekordot, ami körülbelül 245 centiméter. El tudjátok képzelni, hogyan lehet ilyen magasra ugrani? A magasugrók egy vízszintes rúd fölött ugranak át, amit két függőleges rúd tart. Ez a vízszintes rúd egy mértéket jelképez, amit el kell érni vagy túl kell szárnyalni.
Képzeljetek el egy olyan versenyt, ahol a futókat nem mérik stopperórával, vagy ahol a magasugróknak nincs felállítva egy vízszintes rúd, amivel mérni lehet az ugrásukat!
Az életben – a sporthoz hasonlóan – szintén vannak normák, azaz viselkedési mércék. Vannak helyes és helytelen dolgok. Papságviselőként nem vízszintes rúd nélküli magasugrásban versenyzünk.
Sajnos mai világunkban látjuk, ahogy a hagyományos erkölcsi és viselkedési mércék vagy normák eltűnőben vannak. Korunk szójárása a „bármi jöhet”. A világ régimódinak, divatjamúltnak tekinti az időtálló normákat.
Olyan egyházhoz tartozunk, ahol elvárás, hogy ragaszkodjunk a normákhoz. Azok a dolgok, amelyek a múltban mindig is helytelennek számítottak, a mai napig annak számítanak. Az egyház nem változtatja meg az erkölcsi normákat: nem teszi magáévá a változó szokásokat, illetve annak a társadalomnak az erkölcsi szokásait, amelyben élünk.
Gordon B. Hinckley elnök mesélt egy olyan élményéről, amikor kisfiú korában egy öreg szekéren feküdt egyik este öccsével, Shermannal. Felnéztek a mennyek számtalan csillagára, felváltva mutogattak az ismerős csillagokra, megkeresték a Göncölszekeret, hogy aztán rátaláljanak a Sarkcsillagra. Hinckley elnök azt mondta, elbűvölte őt a Sarkcsillag. Tekintet nélkül a föld forgására, a Sarkcsillag nem változtatta pozícióját az égbolton, és soha nem mozdult el. Hinckley elnök azt mondta: „Felfigyeltem állandóságára a változások közepette. Olyasvalami volt, amire mindig lehet számítani, ami megbízható; egyfajta horgony az egyébként mozgónak és változékonynak tűnő égbolton.”5
Egy író, aki szintén felfigyelt a Sarkcsillag szilárd és stabil helyzetére, szembeállított ezzel egy olyan történetet, mely egy fiatal fiúról szól, aki eltévedt egy táborozás alkalmával. Amikor a kisfiú édesapja végre rátalált, megkérdezte tőle, hogy úgy cselekedett-e, ahogy tanította, vagyis kijelölt-e valamit a tájon, amit mindig láthat. Az apukája elmondása szerint ez segítséget nyújtott volna neki abban, hogy behatároljon magának egy biztos pontot. A kisfiú igennel felelt.
„És mi volt az?” – kérdezte az apukája.
„Ott, az a nyuszi!” – válaszolta a fiú.6
Ti, az ároni papság fiatal férfiai, az evangélium örök normáira szegezzétek tekinteteteket, ne pedig egy mozgó nyúlra!
A fiatalság erőségéért című füzetben többek között a következő normák hasonlítanak a Sarkcsillaghoz: válasszatok magas normákkal rendelkező barátokat, ne csúfítsátok el a testeteket tetoválással vagy piercingekkel, kerüljétek el a pornográfiát, ne hallgassatok megbotránkoztató szövegű zenét, ne káromkodjatok, csakis olyanokkal randevúzzatok, akiknek magas normáik vannak, maradjatok erkölcsileg tiszták, szükség szerint tartsatok bűnbánatot, legyetek becsületesek, szenteljétek meg a sabbat napját, fizessetek tizedet, tartsátok be a Bölcsesség szavát!7
Tizenkét évvel ezelőtt egy afrikai országban voltak olyan hithű egyháztagok, akik jó pár évig az otthonukban gyűltek össze vasárnaponként. Elmentem abba az országba, hogy kiderítsem, engedélyt kaphatnánk-e a kormánytól, hogy misszionáriusokat küldjünk oda, és felállítsuk az egyházat. Egy magas beosztásban lévő miniszterrel volt találkozóm. Húsz percet kaptam arra, hogy elmagyarázzam érveinket.
Miután befejeztem, így szólt: „Nem látom, miben lenne más bármi, amit Ön elmondott, annál, ami már amúgy is létezik a hazánkban. Semmi okát nem látom annak, hogy kérelmének eleget téve misszionáriusok jöjjenek az országunkba.”
Felállt, hogy kikísérjen az irodájából. Pánikba estem. Kudarcot vallottam! Egy-két pillanat, és találkozónk véget ér. Mit tehetnék? Elmondtam magamban egy imát.
Aztán egy sugalmazott gondolatom támadt. Ezt mondtam a miniszter úrnak: „Uram, ha még öt percet rám tudna szánni, szeretnék megosztani Önnel egy másik gondolatot. Aztán már itt se vagyok.” Udvariasan beleegyezett.
Belenyúltam a levéltárcámba, és előhúztam ezt a kis A fiatalság erősségéért című füzetet, amit állandóan magamnál hordok.
Így szóltam: „Ez egy kis füzet a normáinkról, amit egyházunk minden fiataljának odaadunk.”
Aztán felolvastam néhány normát azok közül, amiket ma este nektek is megemlítettem. Miután befejeztem, így szólt: „Azt akarja mondani nekem, hogy elvárják, hogy az Önök egyházának fiataljai ezek szerint a normák szerint éljenek?”
„Igen, és meg is teszik” – feleltem.
„Ez bámulatos! – mondta. – El tudna küldeni nekem néhányat ebből a füzetből, hogy szétosszam az én egyházam fiataljai között?”
„Igen” – válaszoltam, és úgy is tettem.
Jó pár hónappal később hivatalos engedélyt kaptunk annak az országnak a kormányától, hogy bejöjjünk, és felállítsuk az egyházat.
Fiatal férfiak! Ezek a normák, melyeket kiváltságotokban áll betartani, valóban értékes igazgyöngyök. A világ nem érti ezeket; sok jó ember keresi őket; ti pedig rendelkeztek velük.
Joseph Smith próféta kinyilatkoztatást kapott, mely megalapozza, honnan tudhatjuk ma, hogy milyen hangokra hallgassunk – milyen normákat kövessünk. Ebben a kinyilatkoztatásban korunkra és nemzedékünkre olyan időszakként utal, amikor az emberek „túláradó csapást” érnek meg, és „pusztító betegség árasztja majd el a földet”8.
Az Úr ezután megadta a biztonság normáját, mely meg fogja védeni az Ő hithű követőit. Ezt mondta: „Az én tanítványaim azonban szent helyeken állnak akkor, és nem hagyják magukat megtéveszteni.”9
Az Első Elnökség és a Tizenkét Apostol Kvórumának tagjai olyan tanítványok, akik szent helyeken állnak. Nem ingatják meg őket a változó idők, hanem ragaszkodnak ahhoz, ami minden előző nemzedékben igaznak bizonyult. Az egyház normái szilárdak és igazak. A ti biztonságotokért és örökkévaló védelmetekért állnak fenn. Amikor elkötelezitek magatokat amellett, hogy ezek szerint éltek, akkor olyan időtálló normák által mérettek meg, amelyeket Isten hagyott jóvá.
Nos, drága unokáim és ároni papok, egész életre szóló versenyben futtok! Nem rövidtávfutásról, hanem inkább maratonról van szó.
Isten felállított normái által lesz- tek megpróbálva és megméretve. A Szentlélek vezetni fog benneteket, hogy tudjátok, mit kell tennetek.
Szinte mi maradtunk az egyetlen olyan szervezet, amelynek szilárd, időtálló normái vannak. A legtöbb szervezet behódolt világunk kultúrájának. Mily áldottak vagyunk, hogy vannak élő prófétáink!
Legyetek áldottak, amiért betartjátok az egyház normáit! Jézus Krisztus nevében, ámen.