Felkészülés a második eljövetelre

Elder Dallin H. Oaks

a Tizenkét Apostol Kvórumából

Testileg és lelkileg is fel kell készülnünk a második eljövetel idejére megjövendölt eseményekre.

Modernkori kinyilatkoztatásban azt az ígéretet kaptuk, hogy ha felkészülünk, akkor nem kell félnünk (lásd T&Sz 38:30). Ezzel a tantétellel először 60 évvel ezelőtt találkoztam, mikor cserkész lettem és megtanultam a cserkész mottót: „Légy résen!” Azt a sugalmazást kaptam, hogy ma a jövő egyik mindannyiunk számára kimagaslóan fontos eseményére – vagyis Urunk második eljövetelére – való felkészülésről szóljak.

A szentírások rengeteg utalást tartalmaznak a második eljövetelre, melyet az igazak türelmetlenül várnak, a gonoszok pedig tagadnak, vagy rettegnek tőle. A hithű emberek minden korban eltöprengtek azoknak a megjövendölt eseményeknek a sorrendjéről és jelentéséről, melyek e történelmi fordulópontot megelőzik, illetve követik majd.

Négy dolog azonban kétségtelen az utolsó napi szentek számára: (1) Az igazlelkűség és béke millenniuma alatt Üdvözítőnk visszatér a földre, hogy hatalmas erővel és dicsőséggel személyesen uralkodjon. (2) Eljövetelekor a gonoszok elpusztulnak, az igazak pedig feltámadnak. (3) Senki sem tudja eljövetelének pontos idejét, de (4) a hithű embereknek az a tanítás adatott, hogy tanulmányozniuk kell annak jeleit, és fel kell készülniük rá. Ezen tények közül a negyedikről szeretnék szólni: a második eljövetel jeleiről, illetve arról, hogy mit kell tennünk a felkészüléshez.

I.

Az Úr kijelentette: „Aki engem fél, az várni fogja az Úr nagy napját, vagyis az Ember fia eljövetelének jeleit. (…) És jeleket … látnak majd, amelyek fenn az égen és lenn a földön történnek.” (T&Sz 45:39–40)

Az Üdvözítő a fügefa példázatával tanított erről, melynek zsenge ágai a nyár eljövetelét jelzik. Hasonlóképp, amikor a választottak látják az Ő eljövetelének jeleit, akkor megtudják, „hogy közel van, az ajtó előtt” (lásd Máté 24:32–33; lásd még Joseph Smith – Matthew 1:38–39; T&Sz 45:37–38).

A bibliai és modernkori jövendölések sokféle jelről szólnak a második eljövetellel kapcsolatban. Ezek között vannak a következők:

1. Az evangélium teljessége visszaállíttatik, és bizonyságként hirdettetik minden nemzetnek.

2. Hamis Krisztusok és hamis próféták sokakat félrevezetnek.

3. Háborúk és háborús hírek lesznek, nemzet nemzet ellen támad.

4. Földrengések támadnak különböző helyeken.

5. Éhínség és járványok pusztítanak.

6. Túláradó csapások és pusztító betegségek árasztják el a földet.

7. A gonoszság lesz úrrá.

8. Az egész világ háborog.

9. Az emberek megkeményítik szívüket.

(Lásd Máté 24:5–15; Joseph Smith – Matthew 1:22, 28–32; T&Sz 45:26–33.)

Egy másik kinyilatkoztatásban az Úr azt mondja, hogy e jelek közül az egyik az Ő szava, bűnbánatra szólítva népét:

„Figyeljetek, ti földi népek, és hallgassátok meg Istennek, Teremtőtöknek szavát! (…)

Mily gyakran szólítottalak szolgáim szavával, angyalok közbenjárásával, saját hangommal és a mennydörgés hangján, villámlás hangján, jégesők, viharok hangján, földrengés hangján és éhínséggel, mindenféle fertőző ragállyal, … és örökre szóló megváltással váltottalak volna meg, de ti nem akartátok!” (T&Sz 43:23, 25)

A második eljövetel jelei mind körülöttünk vannak, és egyre gyakoribbnak és erőteljesebbnek tűnnek. Például a Világ almanach és tények könyve, 2004 szerint a nagyobb földrengések száma az 1980-as és 1990-es években duplájára nőtt az előző két évtizedhez képest (189–190. o.). Jelen évszázadunk első pár évében is éles növekedést mutat. A világszerte pusztító jelentős árvizek, szökőárak, hurrikánok, tájfunok, hóviharok listája is hasonló növekedést mutat (188–189. o.). Az ötven évvel ezelőtti adatok a mérési követelmények miatt nem képezhetnek összehasonlítási alapot, de a természeti katasztrófák gyorsuló növekedése az elmúlt néhány évtizedben igen vészjósló.

II.

Az idők egy másik jele a hithűek gyülekezése (lásd T&Sz 133:4). E mostani, utolsó sáfárság korai éveiben Sion összegyűjtésének számos hely részese volt az Egyesült Államokban: Kirtland, Missouri, Nauvoo, valamint a hegyek teteje. Ezek a gyülekezések mindig leendő templomok helyén történtek. Most, amikor cövekek alakulnak és templomok épülnek a legtöbb olyan nemzetben, ahol a hithűek szép számmal vannak, a parancsolat nem az, hogy egy helyen gyűljünk össze, hanem hogy a saját hazánkban álló cövekekbe gyülekezzünk, ahol a hithűek az örökkévalóság minden áldását élvezhetik majd az Úr házában. Ott, a saját hazájukban engedelmeskedhetnek az Úr parancsának, hogy kiterjesszék népe határait és cövekjeit megerősítsék. (Lásd T&Sz 101:21, 133:9, 14.) Így Sion minden cöveke „védelem és menedék … a zivatarban, amikor majd a harag elegyítetlenül zúdul le az egész földre” (T&Sz 115:6).

III.

Habár nem vagyunk képesek a második eljövetel tényén változtatni, és pontos idejét sem ismerjük, saját felkészülésünket előmozdíthatjuk, és megpróbálhatunk a körülöttünk levőknek is segíteni a felkészülésben.

A tíz szűz példázata fontos és elgondolkodtató tanítással szolgál e témában. Az Úr azt mondta erről a példázatról: „És azon a napon, amikor dicsőségemben eljövök, beteljesedik példázatom a tíz szűzről.” (T&Sz 45:56)

A Máté 25. fejezetében olvasható példázat élesen rávilágít az öt balga és az öt bölcs szűzzel kapcsolatos körülményekre. Mind a tízen mennyegzőre voltak hivatalosak, de csak feleannyian készültek olajjal a lámpásukban a vőlegény eljövetelére. Az öt, aki felkészült, bejutott a mennyegzőre, az ajtó pedig bezárult. A másik öt, aki elmulasztotta a felkészülést, későn érkezett. Az ajtó már zárva volt, és az Úr megtagadta a belépést, mondván: „Nem ismerlek titeket.” (12. v.) „Vigyázzatok azért – szólt végül az Üdvözítő –, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő.” (13. v.)

A példázat számarányai letaglózóak. A tíz szűz nyilvánvalóan Krisztus egyházának tagjait képviseli, hiszen mindannyiukat meghívták a mennyegzőre, és mindannyian tudták, hogy mi szükséges ahhoz, hogy beengedjék őket, amikor a vőlegény megérkezik. De a szüzeknek csak a fele volt kész, mikor Ő valóban megérkezett.

Modernkori kinyilatkoztatás tartalmazza ezt a tanítást, melyet az Úr adott az egyház korai vezetői számára:

„És a ti tanúságotok után a harag és a felháborodás zúdul az emberekre.

Mert a ti tanúságotokat földrengés tanúsága követi, (…)

És tanúságot tesz a mennydörgés és a villámlás, a viharok és a tenger hullámai, ahogy kicsapnak a partokon túl.

És minden mozgásba jön. És az emberszívek elalélnak, mert félelem fog el minden népet.

És angyalok repülnek keresztül az égbolton, megszólaltatják Isten harsonáit és hangos szóval kiáltanak: Készüljetek, ti földiek! Készüljetek! Istenünk ítélkezésének ideje elérkezett. Íme, nézzétek, jön a vőlegény! Menjetek elébe!” (T&Sz 88:88–92)

IV.

Testvérek! Ahogy a Mormon könyve is tanítja, „az ember ebben az életben készüljön fel az Istennel való találkozásra. (…) Az embernek ebben az életben kell munkáját elvégeznie”. (Alma 34:32) Készülünk?

A modernkori kinyilatkoztatás gyűjteményéhez adott előszavában az Úr kijelenti: „Készüljetek fel, készüljetek fel arra, ami jönni fog, mert közel van az Úr!” (T&Sz 1:12)

Az Úr arra is figyelmeztetett: „Igen, szólítsatok minden népet: Ébredjetek, keljetek fel! Menjetek a vőlegény elébe! Nézzetek ki és lássátok, jön a vőlegény! Menjetek elébe! Készüljetek fel az Úr nagy napjára!” (T&Sz 133:10; lásd még T&Sz 34:6.)

Mindig azt a figyelmeztetést kapjuk, hogy nem tudhatjuk az Ő eljövetelének napját vagy óráját. Jézus ezt tanította Máté 24. fejezetében:

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.

Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.” (Máté 24:42–43) „Hanem készenlétben lenne.” (Joseph Smith – Matthew 1:47)

„Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” (Máté 24:44; lásd még T&Sz 51:20.)

Mi lenne, ha holnap lenne eljövetelének napja? Ha tudnánk, hogy holnap találkozunk az Úrral – idő előtti halálunk, vagy az Ő váratlan eljövetele miatt –, mit tennénk ma? Milyen bűnöket vallanánk be? Mely cselekedeteinkkel hagynánk fel? Miféle kötelezettségeinknek tennénk eleget? Mit bocsátanánk meg másoknak? Miről tennénk bizonyságunkat?

Ha akkor megtennénk azokat a dolgokat, akkor miért ne tennénk meg most? Miért nem törekszünk békességre, míg a békesség elérhető? Ha felkészülésünk lámpásai kifogytak, azonnal fogjunk hozzá a feltöltésükhöz!

Testileg és lelkileg is fel kell készülnünk a második eljövetel idejére megjövendölt eseményekre. Valószínűleg az a felkészülés lesz leginkább elhanyagolva, amelyik kevésbé látványos és nehezebb – vagyis a lelki felkészülés. A 72 órás túlélőcsomag igen hasznosnak bizonyulhat földi kihívásokkal szemben, de ahogy nagy bánatukra a balga szüzek előtt is nyilvánvalóvá vált, a 24 órás lelki túlélőcsomag sokkal nagyobb és maradandóbb értékkel bír.

V.

Abban a megjövendölt időben élünk, „amikor a béke elvétetik a földről” (T&Sz 1:35), mikor „minden mozgásba jön” és „az emberszívek elalélnak” (T&Sz 88:91). Sok fizikai dolog van, ami a dolgokat mozgásba hozza, beleértve a háborúkat és természeti csapásokat, a „mozgás” még ennél is nagyobb okai azonban a lelki eredetűek.

Mikor a hit lencséjén keresztül, örökkévaló távlatból figyeljük a körülöttünk zajló dolgokat, látjuk a jövendölés beteljesedését, miszerint „az ördögnek lesz hatalma az ő országa felett” (T&Sz 1:35). Az egyházi ének leírja: „Lásd az ellenség nagy hadát, / Ők a bűn zsoldosai” („Hope of Israel” [„Izráel reménysége”], Hymns, 259. sz.), és ez így is van.

A gonosz, melyet hajdanán eltakartak és rejtegettek, mint egy kelést, most törvényes keretek között díszeleg, akár egy zászló. A civilizáció leglényegesebb alapjait és védőbástyáit megtámadják és megkérdőjelezik. Egész nemzetek tagadják meg vallási örökségüket. A házasságot és a családi kötelezettségeket a személyes élvezetek gátjainak tekintik. Az értékeinket formáló filmek, magazinok, televízió olyan történetekkel vannak tele, melyek Isten gyermekeit vadállatoknak, de legjobb esetben is csak jelentéktelen, személyes örömöknél aligha többet hajszoló ösztönlénynek állítják be. És túl sokunk fogadja el ezt szórakozásként.

Azokat a nőket és férfiakat, akik a múltban hősi áldozatokat hoztak a gonosz rendszerek elleni harcban, olyan értékek formálták, melyek mai tanításainkból eltűnnek. A jónak, az igaznak és a szépnek helyét a haszontalanság, a „mit érdekel engem” és a személyes vesszőparipák értéktelen abrakja veszi át. Nem meglepő hát, hogy sok fiatalt és felnőttet ejt rabul közülünk a pornográfia, a testrészek pogány kilyukasztása, az önző élvhajhászat, a becstelen viselkedés, az erkölcstelen öltözet, a trágár beszéd és a lealacsonyító szexuális élvezetek.

Egyre növekvő számú befolyásos vezető és követőik tagadják Ábrahám, Izsák és Jákob Istenének létét, és csakis a világiasság isteneinek hajlandók tiszteletet adni. Sokan vannak befolyásos, hatalmi pozíciókban, akik megtagadják az isteni törvény által meghatározott jót és rosszat. Még azok között is, akik azt állítják, hogy hisznek jóban és rosszban, vannak olyanok, „akik azt mondják, hogy a rossz a jó, és a jó a rossz” (Ésaiás 5:20, 2 Nefi 15:20). Sokan ugyancsak tagadják a személyes felelősséget, és másoktól teszik függővé magukat, arra törekedve, hogy a balga szüzekhez hasonlóan kölcsön-vagyonból és kölcsön-fénnyel éljenek.

Mindez fájdalmat okoz Mennyei Atyánknak, aki minden gyermekét szereti, és minden olyan cselekedetet megtilt, mely megakadályozza, hogy visszatérjünk színe elé.

Hogy állunk az örök életre való személyes felkészülésünkben? Isten népe mindig is szövetséges nép volt. Mennyire élünk szövetségeinkhez híven, beleértve azokat a szent ígéreteket, melyeket a keresztelővízben, a szent papság elnyerésekor és Isten templomában kötöttünk? Olyan ígérgetők vagyunk mi is, akik nem teljesítenek, és olyan hívők, akik nem tesznek semmit?

Követjük-e az Úr parancsát, melyben azt mondja: „Legyetek … szent helyeken és ne mozduljatok, amíg el nem jön az Úr napja, mert íme az gyorsan eljön”? (T&Sz 87:8) Mik ezek a „szent helyek”? Bizonyos, hogy ide tartoznak a templomok, valamint az ott kötött szövetségek megtartása. Bizonyos, hogy ide tartoznak az olyan otthonok is, ahol a gyermekeket becsben tartják, és a szülőket tisztelik. Bizonyos, hogy a szent helyek közé tartoznak olyan állomáshelyek is, melyeket papsági felhatalmazás által kaptunk, beleértve a missziós szolgálatot, továbbá a gyülekezetekben, egyházközségekben és cövekekben hithűen teljesített elhívásokat.

Az Üdvözítő a második eljövetelre vonatkozólag azt jövendölte, hogy áldott az a „hű és bölcs szolga”, aki feladatát fogja végezni az Úr eljövetelekor (lásd Máté 24:45–46). Nefi próféta azt is tanította arról a napról, hogy „az igazaknak … nem kell félniük” (1 Nefi 22:17; lásd még 1 Nefi 14:14; T&Sz 133:44). A modernkori kinyilatkoztatás pedig megígéri, hogy „az Úrnak is lesz hatalma szentjei felett” (T&Sz 1:36).

Minden oldalról kihívásokkal kell szembenéznünk (lásd 2 Korintusbeliek 4:8–9). Istenbe vetett hittel bízunk azonban az áldásokban, melyeket azoknak ígért, akik betartják az Ő parancsolatait. Van hitünk a jövőben, és készülünk is arra a jövőre. Hogy a sport jól ismert világából vett metaforával éljek, nem tudjuk, hogy mikor lesz vége ennek a játszmának, és azt sem tudjuk, hogy mi lesz a végeredmény, azt azonban tudjuk, hogy amikor a játéknak vége lesz, a mi csapatunk fog nyerni. Tovább haladunk, „míg Isten céljai megvalósulnak, és a nagy Jehova azt mondja: a munka elvégeztetett” (History of the Church, 4:540. o.).

„Legyetek tehát hívek – kéri az Üdvözítő – és szüntelenül imádkozzatok. Lámpásotok rendben legyen és mindig égjen, olajotok is legyen, hogy készen várhassátok Vőlegényt – Mert íme, bizony, bizony, mondom nektek: én gyorsan jövök majd.” (T&Sz 33:17–18)

Tanúságomat teszem Jézus Krisztusról. Tanúságomat teszem arról, hogy Ő el fog jönni, úgy, ahogy megígérte, és imádkozom, hogy felkészültek legyünk a vele való találkozásra. Jézus Krisztus nevében, ámen.