Te azért idővel megtérvén
Könyörögjetek Istenhez Krisztus nevében, hogy vésse az evangéliumot az elmétekbe, hogy tudásra tegyetek szert, és a szívetekbe, hogy szeressetek az Ő akarata szerint cselekedni!
Szavaim elsősorban közvetlenül a fiatalokhoz szólnak, de azért remélem, mindenki számára hasznosak lehetnek.
Évekkel ezelőtt, amikor cövekelnökként szolgáltam, eljött hozzám egy férfi, hogy bevallja vétkét. Bűnének beismerése meglepett. Évek óta aktív tagja volt az egyháznak. Eltűnődtem azon, hogyan követhet el ilyen bűnt egy olyan ember, aki mögött annyi tapasztalat áll. Némi tűnődés után rájöttem, hogy ez a testvér soha nem tért meg igazán. Annak ellenére, hogy aktív egyháztag volt, az evangélium soha nem hatolt mélyen a szívébe, hanem csak élete külső jegyeiben mutatkozott meg. Amikor hithű környezetben volt, betartotta a parancsolatokat, de egy másik környezetben már más hatások irányíthatták cselekedeteit.
Hogyan térhetünk hát meg igazán? Miként érhetjük el, hogy Jézus Krisztus evangéliuma ne csak egy hatás legyen az életünkben, hanem ez legyen az uralkodó hatás, az igazi veleje annak, akik vagyunk? Jeremiás, az ősi próféta, szólt arról, hogy Isten törvénye, az evangélium, hogyan íródik a szívünkbe. Az Urat idézi, aki rólunk, az Ő utolsó napi népéről beszél: „Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek.”1
Szeretnétek, ha veletek is ez történne? Elmondhatom nektek, miként lehetséges ez, de nektek is akarnotok kell. Az evangéliumot nem lehet a szívetekbe vésni anélkül, hogy az nyitva állna! Nem kell a teljes szíveteket adni ahhoz, hogy részt vehessetek az úrvacsorai gyűléseken, a különböző órákon és egyházi programokon, és hogy azt tegyétek, amit mondok, de akkor annak nem sok hatása lesz. Ha azonban a szívetek nyitott és készséges, mint a gyermekeké2, akkor hadd mondjam el, miként térhettek meg igazán!
Első lépésként félre kell tennetek mindennemű büszkeséget, mely oly megszokott mai világunkban. Ez alatt azt a hozzáállást értem, amikor nem ismerjük el Isten felhatalmazását arra, hogy irányítsa életünket. Erről a hozzáállásról szólott az Úr Joseph Smith-nek, amikor azt mondta: „Nem keresik az Urat, hogy megismerjék az ő igazságát, hanem minden ember a maga útján jár, isteneket formál magának.”3 Ma a következőképp halljuk ugyanezt: „Járd a magad útját!” vagy „Az, hogy valami helyes vagy helytelen, attól függ, hogy mit érzek helyesnek önmagam számára.” Ez a fajta hozzáállás lázadás Isten ellen, hasonlóképp ahhoz, amikor Lucifer fellázadt Isten ellen a halandóság előtti világban, elutasítván, hogy Istennek joga van kinyilvánítani az igazságot és felállítani a törvényt.4 Sátán akkor is azt akarta, és most azt akarja, hogy önkényes hatalma legyen meghatározni, mi helyes és mi nem. Szeretett Teremtőnk nem kényszerít minket arra, hogy elfogadjuk az Ő felhatalmazását, azonban a megtérés első lépcsőfoka az, hogy készségesen alárendeljük magunkat ennek a felhatalmazásnak.
A következő dolog ahhoz, hogy az evangélium a szívünkbe vésődjön, az, hogy ismernünk kell azt, és egyre jobban kell értenünk azt. Ez azt jelenti, hogy tanulmányozni fogjuk.5 Amikor azt mondom, „tanulmányozni”, az olvasásnál többre gondolok. Néha jó elolvasni egy szentíráskönyvet egy bizonyos idő alatt, hogy átfogó képet kapjunk üzenetéről, de a megtéréshez fontosabb az, hogy mennyi időt töltünk el a szentírásokkal, mint az, hogy mennyit olvasunk azokból. Látom, amint olykor elolvastok egy pár verset, meg-megálltok közben, és eltöprengtek azokon, aztán ismét beleássátok magatokat a versekbe, és ha elgondolkodtok azok jelentésén – imádkoztok, hogy megértsétek azokat, kérdéseket tesztek fel magatokban, lelki benyomások megszerzésére törekedtek, és leírjátok a kapott érzéseket –, jobban fogtok emlékezni rájuk, és több tudásra tesztek szert. Ha így tanulmányozzátok a szentírásokat, lehet, hogy egy fél óra alatt nem fogtok elolvasni sok fejezetet vagy verset, de helyet kínáltok szívetekben Isten szavának, és Ő szólni fog hozzátok. Jusson eszetekbe Alma, aki így ír érzéseiről: „Lelkemet gyarapítja. Igen, kezdi megvilágosítani elmémet, sőt kezd élvezetessé válni számomra.”6 Tudni fogjátok, hogy az evangélium folyamatosan a szívetekbe vésődik, hogy kezdtek megtérni, miközben az Úr szava, melyet a múlt és a jelen prófétáin keresztül közvetít felénk, egyre élvezetesebbé válik lelketek számára.
Említettem, hogy imádkozni kell ahhoz, hogy megértsük a szentírásokat. Az ima azonban nem csupán erre korlátozódik. A Mormon könyvében Amulek azt tanácsolja, hogy mindenért imádkozzunk az életünkben: „Öntsétek ki [Isten előtt] szíveteket a ti belső szobátokban, titkos kamrátokban, vagy akár kint a vadonban is.”7 Mennyei Atyátok azt szeretné, ha imádkoznátok hozzá a reményeitekért, a félelmeitek miatt, a barátaitokkal, a családotokkal, az iskolával, a munkával kapcsolatban, és a körülöttetek élő, szükséget látó emberekért. Mindenek fölött imádkozzatok azért, hogy telve legyetek krisztusi szeretettel! Ez a szeretet azoknak adatik, akik Jézus Krisztus igaz követői, akik teljes szívükkel erre vágynak.8 Ez a szeretet az élet fájának gyümölcse9, és annak megízlelése megtérésetek fő eleme, mert mihelyst megéreztétek az Üdvözítő irántatok érzett szeretetét, akár a legkisebb mértékben is, biztonságban fogjátok érezni magatokat, és az iránta, valamint a Mennyei Atyátok iránt érzett szeretetetek növekedni fog bennetek. A szívetekben azt akarjátok majd cselekedni, amit ezek a szent lények kérnek tőletek. Menjetek gyakran a ti titkos, belső szobátokba, a „vadonotokba”! Köszönjétek meg Istennek az áldásaitokat, kérjétek a segítségét, és kérjétek arra, hogy ruházza rátok a tiszta krisztusi szeretetet! Olykor a böjt is segíteni fog.
Miután Amulek beszélt az imáról, egy másik dolgot is megemlített, amely megtérésetek fontos eleme: mások szolgálata. Enélkül – mondta – „imátok mit sem ér, és semmit sem használ nektek”.10 Más szóval ahhoz, hogy megtérjetek, nemcsak ki kell nyitnotok a szíveteket az evangélium megismerésére és Isten szeretetére, hanem gyakorolnotok is kell az evangélium törvényét. Azt azonban addig nem érthetitek meg teljes mértékben és nem becsülhetitek igazán, amíg személyesen nem vonatkoztatjátok az életetekre! Jézus azt mondta, szolgálni jött, és nem azért, hogy Őt szolgálják.11 Így kell lennie ennek veletek is! Kifelé kell tekintenetek, és törődnötök kell másokkal. Lehettek együttérzőek, barátságosak, jószívűek; százféleképp segíthettek egymáson. Ha így tesztek, Jézus Krisztus evangéliuma részetekké fog válni.
Hadd említsek meg még egy dolgot! Az ősi időkben, amikor az emberek az Urat akarták szolgálni és az Ő áldásaira törekedtek, gyakran hoztak ajándékot. Például amikor a templomba mentek, áldozati ajándékot helyeztek az oltárra. Engesztelő áldozata és feltámadása után az Üdvözítő azt mondta, többé nem fogad el égő állatáldozatot. Ajándékként vagy áldozatként ezentúl megtört szívet és töredelmes lelket kíván.12 Amint a megtérés áldására törekedtek, felajánlhatjátok az Úrnak megtört és bűnbánó szíveteket, valamint töredelmes és engedelmes lelketeket. Valójában önmagatokat adjátok ajándékba – azt, ami vagytok, és amivé váltok.
Van valami bennetek vagy az életetekben, ami tisztátalan vagy helytelen? Amikor megszabadultok az ilyentől, az ajándék az Üdvözítőnek. Van valamilyen jó szokás vagy tulajdonság, ami hiányzik az életetekből? Amikor magatokévá tesztek egy ilyet, és jellemetek részévé teszitek azt, az Urat ajándékozzátok meg azzal.13 Olykor nehéz ezt megtenni, de mennyit érne a bűnbánat és engedelmesség ajándéka, ha semmibe sem kerülne az embernek?14 Ne féljetek a szükséges erőfeszítéstől! És ne feledjétek: nem egyedül kell ezt megtennetek! Jézus Krisztus segíteni fog nektek abban, hogy értékes ajándék váljék belőletek. Kegyelme tisztává, sőt, szentté fog tenni benneteket. Végezetül hozzá hasonlóvá váltok, Krisztusban tökéletessé15.
Ha megtértetek, védőpajzsot fogtok viselni, Isten „teljes fegyverzetét”16, és Krisztus szava, melyet a Szentlélek nyilatkoztat ki, mindent megmond nektek, amit cselekednetek kell17.
1992-ben egy este két, Zágrábban szolgáló sister misszionárius éppen hazafelé tartott. Az utolsó tanítási időpontjuk elég messze volt, és már sötétedett. A trolin több férfi is durva megjegyzéseket tett, és eléggé veszélyessé vált a helyzet. A sisterek, mivel fenyegetve érezték magukat, leugrottak a következő megállónál, amikor már majdnem bezáródtak az ajtók, így kerülve el, hogy más is leszálljon utánuk. Miután megszabadultak a problémától, rádöbbentek, hogy nem tudják, hol is vannak pontosan. Körbenéztek, kitől kérhetnének útmutatást, és megláttak egy nőt. A misszionáriusok elmagyarázták, hogy eltévedtek, és útbaigazítást szeretnének kérni. A nő tudta, hol szállhatnak fel egy másik trolira, ami hazaviszi őket, és arra kérte őket, hogy kövessék. Útközben egy kocsma előtt kellett elhaladniuk. A kuncsaftok kinn ültek a teraszon az egyre sűrűsödő sötétségben. Ezek az emberek is veszélyesnek tűntek. A két fiatal nőnek mégis az volt a határozott érzése, hogy ezek a fickók nem látják őket. Elsétáltak azok mellett, akik számára nyilvánvalóan láthatatlanokká váltak, és akik bántani akarhatták volna őket. Amikor a sisterek és a vezetőjük a megállóba érkeztek, a trolijuk épp akkor érkezett meg. Megfordultak, hogy köszönetet mondjanak a nőnek, de sehol sem látták.18
Ezeket a misszionáriusokat felvértezte Isten egy vezetővel és egyéb áldásokkal, hogy megvédje őket fizikailag. Amikor megtértek, hasonló védelemben lesz részetek, hogy távol maradhassatok a kísértéstől és megszabaduljatok a gonosztól.19 Olykor nem fog megtalálni a gonosz, olykor pedig védelem alatt álltok majd, amikor a gonosz láthatatlanná válik előttetek. Még akkor is, amikor nyíltan szembe kell néznetek vele, hittel fogjátok megtenni, nem pedig félelemmel.
Beszéltünk az akaratról, arról, hogy Istennek alá kell rendelnünk magunkat, a tanulásról, az imáról, a szolgálatról, a bűnbánatról és az engedelmességről. Ezek által nyertek bizonyságot és ezek által tértek meg, valamint azáltal, hogy Istent imádjátok és aktívak vagytok az egyházban. Az evangélium nem csak egy hatás lesz az életetekben – az lesz, amik vagytok. Könyörögjetek Istenhez Krisztus nevében, hogy vésse az evangéliumot az elmétekbe, hogy tudásra tegyetek szert, és a szívetekbe, hogy szeressetek az Ő akarata szerint cselekedni!20 Törekedjetek erre az áldásra buzgón és kitartóan, és akkor el fogjátok nyerni, mert Isten „könyörülő és irgalmas … és nagy kegyelmű”21. Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus nevében, ámen.