Segíthet vajon a szolgálattételünk másoknak a gyógyulásban?

Az egyik vasárnap éppen töprengve ültem az úrvacsorai gyűlésen, amikor azt olvastam a szentírásaimban, hogy azokat a dolgokat kell cselekednünk, amelyeket a Szabadító is cselekedett (lásd 3 Nefi 27:21). Arra gondoltam: „Mik voltak Krisztus cselekedetei a földön?” Elsődlegesen két dolog jutott eszembe: a szolgálat és a gyógyítás. Szolgálni én is tudok – de gyógyítani?

A gyógyítás egy olyan fogalom volt, amelyről már sokat gondolkodtam. Az életem során már 16 műtétem volt, és ezeket elkerülhetetlenül rengeteg gyógyulás követte. Ugyanakkor azon tűnődtem, hogy miként lehetnék hasonló Jézus Krisztushoz, és segíthetnék másoknak a gyógyulásban. Én határozottan nem rendelkeztem az Őáltala birtokolt gyógyító hatalommal. Akkor viszont hogy akarja, hogy elvégezzem a földön a gyógyító munkáját? Mit tehetnék?

Amint azon tűnődtem, hogy mások miként segítették az én gyógyulásomat, az elmém megnyílt a gyógyítás – a vigasztalás, a szolgálat és a szolgálattétel – hihetetlen munkájára, melyet mások végeztek el a javamra az én életemben. Mivel arra összpontosítunk, hogy úgy nyújtsunk szolgálattételt másoknak, ahogy a Szabadító tenné, ezért igen átható ez az elképzelés, miszerint segítünk másoknak gyógyulni. A halandó földi utazásunk alatt mindannyiunkat ér szenvedés. Oly sokakat sújtanak a test vagy az elme betegségei, vagy szenvednek lelkileg. Mindannyiunknak szüksége van gyógyulásra. Amint azt kifejtem a cikkemben (20. oldal), és amint azt Neil L. Andersen elder is tanítja a saját cikkében (12. oldal), mindannyian képesek vagyunk olyan módokon részt venni a másoknak nyújtott szolgálattételben, hogy az segítsen nekik a gyógyulásban.

Őszinte tisztelettel:

Merrilee Boyack