Az utolsó szó
„Ne félj, mert én veled vagyok”
Írta: David A. Bednar elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
A Brigham Young Egyetem – Hawaii 2012. december 15-i áhítatán elhangzott beszéd alapján.
Egy híres hadvezér egyszer nyomatékosan leszögezte: „Soha ne fogadj el tanácsot a félelmeid[től].”1
Amikor fontolóra vesszük mindazt, ami napjainkban körülöttünk zajlik, sok okot találhatnánk arra, hogy féljünk, habozzunk, és kételkedjünk abban, hogy az életünk dolgai valóban úgy alakulhatnak, ahogy azt régóta reméljük.
Vannak köztetek olyanok, akik talán megkérdőjelezik vagy nem bíznak benne, hogy képesek sikereket elérni földi és lelki téren. Talán eltűnődtök azon, hogy az Úr megígért támogatása és iránymutatása, melyet oly könnyen felismertek és elismertek sok más ember életében, vajon a ti életetekben is hasonlóan nyilvánvaló lesz-e. Lehet, hogy bizonytalanok vagytok egy-egy lehetőség megragadását illetően, mert nem láthatjátok előre minden részletében, hogy miként fognak alakulni a dolgok, így aztán vonakodtok belevágni és megtenni az első lépéseket azon az ösvényen. Vagy annyira aggódtok azon, hogy hibázni fogtok, hogy emiatt elmulasztotok hittel cselekedni és menni előre, növelve ezáltal annak a kudarcnak az esélyét, amelytől féltek.
Az, hogy nem fogadunk el tanácsot a félelmeinktől, mindössze annyit jelent, miszerint nem engedjük meg, hogy a félelem és a bizonytalanság határozza meg az életünk irányát; hogy rossz hatással legyen a hozzáállásunkra és a viselkedésünkre; hogy helytelenül befolyásolja a fontos döntéseinket; illetve hogy eltérítsen minket vagy elvonja a figyelmünket mindattól, ami erényes, szép vagy jónak mondott ezen a világon. Az, hogy nem fogadunk el tanácsot a félelmeinktől, annyit jelent, hogy az Úr Jézus Krisztusba vetett hit felülírja a félelmeinket, és hogy Őbelé vetett állhatatossággal törekszünk előre. Az, hogy nem fogadunk el tanácsot a félelmeinktől, annyit jelent, hogy bízunk Istennek az életünket érintő iránymutatásában, biztos ígéretében, valamint időzítésében. Megígérem, hogy mindegyikünk meg lehet és meg is lesz áldva útmutatással, védelemmel és maradandó örömmel, amikor nem fogadunk el tanácsot a félelmeinktől.
Amikor hitet gyakorolunk Krisztusban, és bízunk az ígéreteiben, akkor azzal a teljes bizonyossággal sétálhatunk be a sötétségbe, hogy az utunk meg lesz világítva – legalábbis elég távolra ahhoz, hogy megtehessük a következő lépést. Aztán az azt követő lépést. És az azt követő lépést.
Joseph Smith kijelentette: „Nincs mitől félnünk, ha hithűek vagyunk.”2
Thomas S. Monson elnök (1927–2018) a következő tanácsot adta: „Ne féljetek! Legyetek jó reménységben! A jövőtök olyan fényes, mint a hitetek.”3
Amikor hittel fordultok a jövőtök felé, a Szabadító az arcotok előtt jár majd; ott lesz a jobb és a bal kezeteken, és a Lelke a szívetekben lesz (lásd Tan és szövetségek 84:88) minden igazlelkű törekvéseitekben, mégpedig az életetek minden napján.