Üdvözöljétek Ábelt!
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Idahóban él.
„Ingyen vettétek, ingyen adjátok” (Máté 10:8).
Aznap reggel az iskolában Márk azt vette észre, hogy egy új fiú lép be a terembe.
„Jó reggelt gyerekek! – mondta Brigi néni, miközben mindenki elcsendesedett. – Ez itt Ábel. Most érkezett az iskolánkba. Igazából az országunkba is nemrég érkezett.”
Ábel a padlót bámulta, úgy köszönt az osztálynak. Márknak feltűnt, hogy mintha Ábel egy kicsit másként beszélne. Brigi néni folytatta:
„Nagyon örülünk, hogy itt van, és hogy a mi osztályunkba fog járni. Remélem, mindannyian tudunk majd segíteni abban, hogy otthon érezhesse magát nálunk.”
Miközben Brigi néni megmutatta Ábelnek, hogy melyik padba üljön, Márk azon gondolkodott, hogy ő is milyen ideges lenne, ha egy másik országban egy másik iskolába kellene járnia.
A tízórai után Brigi néni közölte az osztállyal, hogy van egy meglepetése számukra. Márk kihúzta magát, hogy jobban lássa, mit húz elő a tanító néni a táskájából. Apró vödröket. Az osztályban mindenkinek jutott egy.
„Mindegyikünkben van belül egy képzeletbeli vödör – mondta, miközben egy sárga vödröcskét adott Márknak. – Amikor az emberek kedvesen viselkednek velünk, megtöltik ezt a vödröt. Mi is megtölthetjük mások vödrét, ha kedvesek vagyunk velük. Amikor például az anyukátok megölel titeket, olyankor megtölti a vödrötöket. Amikor valami kedves dolgot mondtok egy másik embernek, olyankor ti töltitek meg az ő vödrét.”
Márk a legjobb barátjára, Kareszra pillantott. Nála is egy sárga vödör volt!
„Ezen a héten a vödrök a padotokon maradnak, hogy kedves üzeneteket írhassunk egymásnak – mondta Brigi néni, majd összehajtott egy apró papírt, és beleejtette az egyik vödörbe. – Ez segíteni fog emlékeznünk a mindannyiunkban meglévő képzeletbeli vödrökre. Legyünk kedvesek, hogy megtöltsük a vödröket!”
Márk elővett egy papírt, és átgondolta, mi mindent írhatna Karesznak: például azt, hogy milyen jól sportol. De aztán Ábelre nézett. A fiú egy kicsi előrehajolva ült, mint aki szomorú.
Márk eltűnődött, hogy vajon Ábelnek volt-e legjobb barátja ott, ahonnan jött. Biztosan nehéz lehetett búcsút mondani neki, és ijesztő lehetett ilyen messzire költözni.
Márk lenézett a padján heverő üres papírra. Támadt egy ötlete. Ezt írta:
„Kedves Ábel!
Üdvözöllek az iskolánkban. A szünetben játszhatunk, ha szeretnéd. Leszek a barátod. És biztosan Karesz is a barátod lesz.
Márk.”
Aztán gondosan összehajtotta a papírt, és beleejtette Ábel vödrébe. Ábel elmosolyodott. Márk melegséget és boldogságot érzett. Jó érzés volt megtölteni mások vödrét!