Emberek Galileából
Amikor Jézus a földön volt, sokan részesültek a tanításaiban és a szolgálattételében. Íme néhány ember azok közül, akiknek Jézus Krisztus szolgálattételt nyújtott Galileában. Vajon mit mondtak volna ezek az emberek, ha a saját szavaikkal örökíthették volna meg a szentírásokban található történeteiket? Íme, néhány ötlet.
Kisgyermek: Jézus Krisztus és az apostolai közelében álltam. Az apostolok valamin vitatkoztak, és Jézus Krisztus megkérdezte, hogy mi az. Az apostolok elcsitultak, és egyikük sem mondott semmit, mert éppen azon vitatkoztak, hogy melyikük lesz a legnagyobb a mennyország királyságában. Akkor a Szabadító magához intett engem. Ott álltam köztük, Ő pedig a karjába vett. Azt mondta nekik, hogy aki olyan alázatos, mint ez a kisgyermek, az a legnagyobb a mennyországban. (Lásd Márk 9:33–37; Máté 18:1–5.)
Srác: Már régebben is hallottam Jézus Krisztusról és a betegekkel tett csodáiról. Így aztán, amikor eljött a Tibériáshoz, én is az Őt követő tömeggel tartottam. Sokan voltunk: mintegy 5000 ember. Volt nálam öt árpakenyér és két hal. Jézus Krisztus fogta, majd megáldotta ezeket. Csodálatos módon mindenki evett abból az ételből, amit én vittem magammal. De ez még nem minden. Amikor mindenki jóllakott, a tanítványok összeszedték a maradékot. 12 kosarat töltöttek meg vele. (Lásd János 6:5–14.)
Férfi: Gutaütést szenvedtem, így aztán teljesen lebénultam. Ráadásul a remegésemen sem tudtam úrrá lenni. Szörnyű volt. A barátaim meghallották, hogy Jézus Krisztus éppen az egyik házban tanít. Tudták, hogy Ő képes segíteni rajtam, ezért megpróbáltak elvinni engem Őhozzá. A ház tele volt emberekkel, ezért úgy döntöttek, hogy a tetőn keresztül eresztenek le a házba. Kibontották a tetőt, majd leeresztettek Jézus Krisztus elé. Amikor meglátott, azt mondta nekem, hogy a bűneim meg vannak bocsátva. Azt is mondta, hogy keljek fel, fogjam a fekhelyemet, és járjak. Így is tettem – és mindenki elámult! (Lásd Márk 2:1–12.)
A király embere: Abban az időben Kánában voltam. A fiam pedig, aki Kapernaumban volt, haldoklott. Hallottam, hogy Jézus a környéken jár, így hát elmentem Hozzá. Odaérve megkértem, hogy menjen el Kapernaumba, és gyógyítsa meg a fiamat. Azt mondta, hogy menjek haza, mert a fiam él. Hittem Neki. Amint hazaértem, előjöttek a szolgáim a fogadásomra. Elmondták, hogy a fiam él. Megkérdeztem, hogy mikor kezdett jobban lenni. Azt felelték, hogy az előző nap hetedik órájában. Ez pontosan akkor volt, amikor Krisztus azt mondta nekem, hogy a fiam él! (Lásd János 4:46–53.)
Mária Magdaléna: Jézus Krisztus hét ördögöt űzött ki belőlem. Számos faluba követtem őt, ahova az evangélium prédikálására utazott. (Lásd Lukács 8:1–3.) Amikor Krisztust megfeszítették, ott voltam a keresztnél (lásd János 19:25). Elmentem a sírkamrához, amelybe a testét helyezték. Én voltam az első ember, aki a feltámadása után találkozott Vele. Először azt gondoltam, hogy egy kertész, de amikor a nevemen szólított, tudtam, hogy a Szabadítóm az. (Lásd János 20:11–16.)
Salomé: Zebedeus felesége vagyok, Jakabnak és Jánosnak, Jézus Krisztus két apostolának az édesanyja. Követtem és szolgáltam Őt, mialatt Galileában tartózkodott. Ott voltam a Golgotán, amikor keresztre feszítették. (Lásd Márk 15:37–41.) Illatos füveket vittem a sírjához, hogy megkenjem velük a holttestét, de amikor odaértem, Ő nem volt ott. Ehelyett egy hosszú fehér ruhába öltözött férfival találkoztam. Először megijedtem, de azt mondta, hogy ne féljek. Elmondta, hogy Jézus Krisztus feltámadt, és hogy ezt mondjam el az apostoloknak. (Lásd Márk 16:1–8.)
Simon Péter anyósa: Egy szörnyű, lázas betegség gyötört. Amint Jézus Krisztus tudomást szerzett erről, eljött hozzám. Megfogta a kezemet, és felemelt. A lázam azonnal elmúlt. Olyan jól éreztem magam, hogy még szolgálni is tudtam a körülöttem lévőket. (Lásd Márk 1:29–31.)
Naini özvegy: A fiam éppen akkor halt meg. A férjemet már korábban elveszítettem. Mélységes volt a gyászom. Habár sok ember volt ott velem, nem tudtam abbahagyni a sírást. Ahogy kivittük a fiam testét a falakon kívülre, odajött egy férfi. Jézus Krisztus volt az. Könyörülettel volt irántam, és azt mondta, hogy ne sírjak. Majd odament a fiamhoz. A saroglyavivők mozdulatlanul álltak. Jézus Krisztus azt mondta a fiamnak, hogy keljen fel. És ő felkelt! Felült, megszólalt, és odajött hozzám. Újra élt! Mindannyian dicsőítettük Istent, és tudtuk, hogy egy nagy próféta van közöttünk. (Lásd Lukács 7:11–17.)
Mária: Korábban is hallottam már a Messiásról, aki majd eljön. Csak arra nem számítottam, hogy ebben nekem is szerepem lesz. Már eljegyeztek Józseffel, amikor egy angyal közölte velem, hogy gyermeket fogok szülni, aki Isten Fia lesz, és akit Jézusnak kell elneveznem. (Lásd Lukács 1:26–38.) És el is jött a Messiás. Én hoztam világra Őt egy istállóban. Pásztorok és bölcsek látogattak el Hozzá, és ajándékokat adtak Neki. (Lásd Máté 2:1–12; Luke 2:1–20.) Mi neveltük fel őt Józseffel, de állandóan elképesztett bennünket. Egyszer három napra eltűnt. Végül a templomban találtunk rá. Írástudók hallgatták a szavait, és kérdéseket tettek fel Neki. (Lásd Lukács 2:40–52.)
Filep: Krisztus egyik apostola vagyok. Elküldött minket, hogy prédikáljuk az evangéliumot. Azt mondta, hogy Izráel elveszett juhaira összpontosítsunk. Hatalmat is adott nekünk a betegek gyógyítására, a bélpoklosok megtisztítására, a holtak feltámasztására, valamint az ördögök kiűzésére. Azt mondta, hogy ne vigyünk magunkkal pénzt vagy ruhákat, viszont figyelmeztetett arra, hogy üldöztetésben lesz részünk. De mi bíztunk Benne, mert tudtuk, hogy ha mindvégig kitartunk, akkor megszabadulunk. (Lásd Máté 10:1–10, 17–18, 22–23).
Taddeus Júdás: Krisztus egyik apostola vagyok. Egy nap, miközben éppen tanított minket – ahogy azt oly gyakran tette –, azt mondta nekünk, hogy már nem marad sokáig a földön. Elmondta, hogy ha betartjuk a parancsolatait, és szeretjük Őt, akkor eljön, és megjeleníti magát nekünk. Azt mondta, hogy el fogja küldeni a Szentlelket, hogy segítsen nekünk emlékezni arra, amit tanított nekünk. (Lásd János 14:19–27.)