Más szív, más barátok

Név a szerkesztőségben

USA, Kalifornia

Illusztrálta: Greg Stevenson

Tizenévesként volt bennem egy elég jelentős lázadó hajlam, és a viselkedésem ellentétes volt azzal, ahogy neveltek. Tizenhárom évesen kezdtem inni, és a középiskola utolsó évére már minden hétvégén ittam.

Időnként elmentem istentiszteletre, hogy a szüleim kevesebbet piszkáljanak, de általában átaludtam az úrvacsorai gyűlést, aztán még a vasárnapi iskola előtt leléptem a tengerpartra. Ha azt mondom, hogy a szüleim nem voltak elragadtatva a viselkedésemtől, akkor szerényen fogalmaztam. Ám meg kell hagyni, hogy miközben továbbra is az evangélium szerinti életvitelre biztattak, tiszteletben tartották az önrendelkezésemet. Ennek ellenére nem állt szándékomban, hogy tevékeny maradjak az egyházban, és egészen határozottan nem misszionáriusként képzeltem el a jövőmet.

Érettségi után közösségi főiskolára mentem, és folytattam a lázadó életvitelemet. Azonban emlékszem, hogy az egyik este a kanapémon feküdtem, és a jövőmön gondolkodtam. Milyen lányt fogok feleségül venni? Visszatalálok-e majd valaha az Úrhoz, ha hátat fordítok Neki? Bármilyen fontosak voltak is ezek a döntések, nem éreztem késztetést arra, hogy megváltozzak.

Röviddel később részt vettem az egyik barátom ivászatos-tábortüzes kerti partiján. Miután egy darabig viccelődtünk a haverokkal, egy kicsit félrevonultam és lehunytam a szememet.

Amikor kinyitottam, megvilágosodást éltem át. Figyeltem, ahogy a barátaim nevetségesen viselkednek, és már nem éreztem azt, hogy ebbe a csoportba tartoznék. Otthagytam őket, és eldöntöttem, hogy nem lesz több ivás és buli. Ez azt is jelentette, hogy más barátokat kellett találnom, ami nem volt könnyű. De megcsináltam.

Ezek a döntések megáldották az életemet. Idővel aztán missziót is szolgáltam, és számos elhívást töltöttem be. Ami pedig a legfontosabb, feleségül vettem egy csodálatos nőt a templomban, ami az életem legkiválóbb áldásait eredményezte.

Nemrégiben elolvastam, hogyan tért meg Alma és Móziás fiai (lásd Móziás 27), és hogy milyen hatalmas szívbéli változást tapasztaltak meg (lásd Alma 5:12–14), részben az Alma édesapja által elmondott hithű imáknak köszönhetően. Aztán a szüleimre gondoltam, és több mint 30 évvel később ráébredtem, hogy az a kijózanító élmény, amely a kerti partin engem ért, az ő imáik közvetlen következménye volt.

Egy küszködő gyermek szülőjeként immár én találom magam hasonló helyzetben, mint amilyenben Alma apja és az én szüleim voltak. Azonban – a szentírásokat magamra vonatkoztatva – van hitem és reménységem, hogy egy nap az én gyermekem is szívbéli változást fog megtapasztalni.