Istenileg vezérelt tanítványság

Írta: Dean M. Davies püspök

első tanácsos az Elnöklő Püspökségben

Elhangzott a God Will Use You, God Will Bless You [Isten használ majd titeket, Isten megáld majd titeket] című áhítati beszéd részeként, 2015. november 3-án a Brigham Young Egyetemen.

Ha arra törekedtek, hogy a szeretett Szabadítónk igaz tanítványaivá váljatok, akkor a menny Úristene fogja igazgatni az ösvényeiteket.

Illusztrálta: Kelley Morris

Szeretnék szólni két olyan kérdésről, amelyekre fiatalon magam is választ szerettem volna kapni.

Az első: ha az életeteket Isten szolgálatának szentelitek, Ő vajon vezérelni fogja-e a lépteiteket, és használ-e majd az Ő igazlelkű céljaihoz? A második: ha úgy döntötök, hogy a Szabadítót követitek, és a tanítványság ösvényén jártok, vajon az Úr őrködni fog-e felettetek, utat mutat-e nektek, megáld-e benneteket, és eltölt-e az öröm és beteljesülés lelkével, amikor felhasznál az igazlelkű céljaihoz?

Szeretett fivéreim és nővéreim! Tudom, hogy ha a Szabadítónak adjátok a szíveteket, és igyekeztek hitben és együttérzéssel járni az Őáltala előírt ösvényen, akkor az Úr oly módokon fog felhasználni titeket, amit most el sem tudtok képzelni.

„De én nem vagyok különleges – mondhatnátok. – Minden tekintetben átlagos vagyok. Nem vagyok különösen okos, ékesszóló, jól öltözött, vagy akár csak jó magaviseletű. Miként használhatna engem Isten?”

Mennyei Atyánk az idők kezdete óta felkarolja és a saját céljaihoz használja fel az átlagos embereket. Pál apostolnak az ősi korinthosziakhoz írt sorai hozzátok is szólnak a mi napjainkban:

„Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;

És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:

Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem” (1 Korinthusbeliek 1:27–29).

Amikor elérkezett az idő, hogy a Szabadítónk visszaállítsa a földre az egyházát, szerintetek miért választott ehhez egy csekély iskolázottságú alázatos fiút?

Mit gondoltok, miért mondta Isten a földműves Gedeonnak, hogy sorra küldje haza a katonákat, mígnem mindössze 300 embere maradt, hogy szembeszálljon a megszámlálhatatlan ellenséggel? (lásd Bírák 7:1–25).

Szerintetek miért választott a Szabadítónk egy halászt fő apostolának, illetve hogy a távozása után vezesse az egyházat? (lásd Máté 16:18).

Először is azért, mert „az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van” (1 Sámuel 16:7).

Másodszor azért, mert Isten képes a legszerényebb agyagból is mesterművet alkotni. Mily igaz: „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?”(Rómabeliek 8:31).

Harmadszor, mert Isten azért választja gyengéket, hogy senki se dicsekedhessen ily szavakkal: „Önerőből tettem.”

Amikor Péter, az egyszerű halász, fogja a hívők egy kis csoportját, majd pásztorként egy erős egyházba tereli őket, az emberek felemelik a hangjukat, és hálát adnak Istennek.

Amikor a sokezres sereget megfutamítja egy 300 fős csapat, az emberek Istent dicsérik.

Amikor egy határvidéki fiú otthagyja az ekét, és lefordítja azt a szöveget, amely a leginkább lélekemelő és életeket megváltoztató a Biblia óta, az emberek nem az emberi értelmet, hanem Isten hatalmát dicsőítik.

Mennyei Atya nem azt várja tőletek, hogy erősek, eszesek vagy jó beszédűek legyetek. Azt várja, hogy fordítsátok a szíveteket Őfelé, és törekedjetek azáltal tisztelni Őt, hogy szolgáljátok, és könyörülettel fordultok a körülöttetek lévők felé.

A Szent Lélek szolgálattételei

A második dolog, amelyet szeretnék átadni nektek, hogy ha igazságban és erőben követitek Istent, Ő olyan módokon fog megáldani benneteket, hogy azt fel sem tudjátok fogni.

2006-ban Gordon B. Hinckley elnök (1910–2008) és az Első Elnökség úgy döntött, hogy át kell gondolni, miképpen lehetne egy templom a salvadori San Salvadorban. Számos ingatlant néztünk meg, köztük egy egész háztömböt a város régebbi központi részén. Miközben ingatlanról ingatlanra autóztunk, egyik sem tűnt megfelelőnek.

Végül egy fejlődő rész mellett haladtunk el a város nyugati felében. Éreztem valamit azon a helyen, és több háztömböt is körbejártam. Az egyik fallal körülvett ingatlan különösen felkeltette az érdeklődésemet. Elértem a tulajdonosokat, és arról értesültem, hogy az ingatlan nem eladó. Így hát hazatértem.

Mivel azonban a próféta azt mondta, hogy San Salvadorban templom fog épülni, ezért visszatértem, hogy más ingatlanokat is szemügyre vegyek. Újra azt éreztem, hogy valami a fallal körülvett ingatlanhoz vonz engem, és megismételtem a megkeresést. Ők pedig megismételték, hogy az ingatlan nem eladó.

Ismét hazatértem, de nem tudtam szabadulni az érzéstől, miszerint azon a helyen kellene állnia a templomnak. Kapcsolatba léptem a családdal, és megkérdeztem, hogy hajlandóak lennének-e legalább találkozni velem. Beleegyeztek. Ismét elutaztam San Salvadorba, ezúttal Robert Fox – jó barátom és az egyház ingatlanrészlegének alkalmazottja – társaságában. Aznap reggel azzal indítottuk a napot, hogy letérdeltünk a szobámban imádkozni, és az Úr támogatását kértük.

Ahogy behajtottunk a birtok kapuján, majdnem olyan volt, mintha egy szent kertbe érkeztünk volna. Fákat láttunk és virágokat, a forgalom zaja pedig a kapun kívül rekedt. Miguel Dueñas úr, a testvére, valamint Miguel két fia fogadott bennünket. Üdvözöltek, majd bekísértek bennünket az őseiktől örökölt házba, mely nagy és tágas volt.

Elmondtuk, hogy az egyházunk elnökének megbízásából érkeztünk, aki egy ottani templom építése által szeretné megáldani az országot és az egyháztagokat. Képeket mutattam más templomainkról. Elmondtam, miszerint azt érezzük, hogy az ő birtokuk, családjuk ősi fészke a megfelelő hely.

Nem lepődtünk meg, amikor újból visszautasítottak, de muszáj volt legalább megpróbálnunk. Így aztán közel egy órán keresztül mindenféle megközelítést kipróbáltunk: a közvetlen vásárlást, az ingatlancserét, és minden más lehetőséget, ami csak eszünkbe jutott. Ők azonban kitartottak az elhatározásuk mellett, és minden ajánlatra nemet mondtak.

Mindent megtettünk, amit tudtunk. Felkészültek voltunk. Megtettük a tőlünk telhető legjobbat, ahogy tudtuk. De mindez egyszerűen nem volt elég.

A szívemet sürgető ima töltötte be: „Atyám, kérlek, segíts megtudnunk, hogy mit mondjunk vagy tegyünk!”

Végül aztán nyilvánvalóvá vált, hogy az utunk hiábavaló volt. Úgy látszott, hogy semmitől sem fogják meggondolni magukat. Ahogy azonban szedelődzködni kezdtünk, történt valami. Az Úr Lelke hatolt be a szobába. Kézzelfogható volt. Minden jelenlévő érezte. Az egyik legerőteljesebb lelki élményem volt, amelyet valaha is éreztem.

Miguel Dueñas, aki nem volt egyháztag, könnyekre fakadt. Odafordult a testvéréhez, és ezt mondta: „Ha őseink otthonát nem is adhatjuk el, nem adhatnánk el esetleg a legjobb birtokunkat – az utca túloldalán?”

A testvére igennel felelt. Akkor elbeszélgettünk erről a másik ingatlanról. A családnak több száz hektárnyi földje volt az őseiktől örökölt otthonnal szemben, a főút túloldalán. Az ingatlan közepe enyhén kiemelkedett, így az útról minden autóból jól lehetett volna látni a templomot.

Ezt az ingatlant ajánlották fel az Úr házának céljából. Ez valóban egy csoda volt. Ettől kezdve az Úr áldásai kísérték a folyamatot. 2011. augusztus 21-én Henry B. Eyring elnök, aki akkor első tanácsos volt az Első Elnökségben, felszentelte a templomot az Úr szolgálatára.

Bizonyságot teszek arról, hogy nem annak eredményeképpen ékesíti gyönyörű templom a San Salvador-i dombokat, amit Fox fivér vagy én mondtunk vagy tettünk, hanem Mindenható Istenünk Szent Lelke erőteljes szolgálattételeinek köszönhetően áll ma ott.

Kegyelmes Mennyei Atyánk

Ha az Úrnak eléggé fontos egy templom helyének megvásárlása ahhoz, hogy elküldje a Lelkét, akkor nem gondoljátok, hogy hozzátok is el fogja küldeni a Lelkét, és felkészíti a szíveteket és irányítja a lépteiteket?

Kifejezhetetlenül becsesebbek vagytok egy teleknél. Az Örökkévaló Atyátok szeretett gyermekei vagytok. A világegyetem Istenének gyermekei vagytok.

Nem gondoljátok, hogy figyel rátok? Nem gondoljátok, hogy annál is dicsőségesebb módokon fog felhasználni és megáldani benneteket, mint amit elképzelni képesek vagytok?

A szentírások elmondják, hogy ha teljes szívünkből bízunk az Úrban, és nem a magunk értelmére hagyatkozunk, és ha minden utunkban elismerjük őt, akkor Ő igazgatni fogja az ösvényeinket (lásd Példabeszédek 3:5–6).

Benjámin király tökéletesen foglalta össze azt az üzenetet, melyet veletek szeretnék hagyni. Ezt mondta: „[A]zt szeretném kérni, ha azoknak az áldott és boldog állapotán is elgondolkodnátok, akik betartják Isten parancsolatait. Mert íme, áldottak ők minden dologban, mind a fizikai, mind a lelki dolgokban; és ha mindvégig hűségesen kitartanak, befogadják őket a mennybe, hogy ezáltal Istennel lakhassanak a boldogság egy soha véget nem érő állapotában” (Móziás 2:41).

Ezen igazság dicséretére és tanúságára emelem fel a hangomat. Bizonyságomat teszem, hogy láttam, amint újra és újra beteljesednek Isten megígért áldásai a saját életemben és sok más ember életében.

Megígérem nektek, hogy ha csak annyit tesztek, hogy Mennyei Atyátok felé fordítjátok a szíveteket; ha mindennap arra törekedtek, hogy még tökéletesebben szeressétek és kövessétek Jézus Krisztust; ha együttérzéssel és jószívűségben osztjátok meg a terheket, és emelitek fel a körülöttetek küszködők kezét; ha arra törekedtek, hogy a szeretett Szabadítónk igaz tanítványaivá váljatok, akkor a menny Úristene fogja igazgatni az ösvényeiteket. Fel fog használni benneteket az Ő fenséges céljaihoz. Oly módokon fog megáldani benneteket, hogy azt el sem tudjátok képzelni.