Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal Felnőttek
Örökkévaló szülői önazonosságunk
A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Utah-ban él.
Szokványos, világi mércével mérve nem vagyok édesanya, azonban Isten ismeri – és én is ismerem – az örökkévaló azonosságomat.
Néha elgondolkozom rajta, hogy vajon lesz-e belőlem valaha édesanya e földi élet során, vagy esetleg a következő életig kell majd várnom Isten megígért áldásainak beteljesedésére. Bárcsak azt mondhatnám, hogy sosem panaszkodom az egyedülálló lét miatt. De ha őszinte akarok lenni, vannak nagyon nehéz napok. Magányosnak érzem magam. Elcsüggedek.
Ugyanakkor azt is őszintén meg kell mondanom, hogy emellett vannak igazán nagyon jó napjaim is. Egyes napokon teljes békességet érzek azzal az iránnyal kapcsolatban, amerre haladok, és kielégít mindaz, amit tanulok. Nemrégiben az egyik ilyen napon arra gondoltam: „Miért vagyok ilyen szerencsés? Miért lehet részem ebben a sok bámulatos élményben?”
A választ a Mormon könyvében találtam meg: „Isten rád bízta ezeket a dolgokat, melyek szentek, amelyeket szentnek tartott, és amelyeket meg fog tartani és meg fog őrizni egy általa ismert bölcs célból, hogy megmutathassa hatalmát az eljövendő nemzedékeknek” (Alma 37:14; kiemelés hozzáadva).
Bár ez a vers a rézlemezekről szól, a szavai valami olyasmit tanítottak meg nekem, amire korábban sohasem gondoltam. Az Úr azért bízta rám ezeket a tapasztalatokat, hogy megáldhassam a jövő nemzedékeit. Hogy segíteni tudjak a jövendőbeli gyermekeimnek és Isten minden gyermekének megismerni Őt.
Henry B. Eyring elnök, aki második tanácsosként szolgál az Első Elnökségben, ezt így magyarázta: „A személyes körülményeitektől függetlenül… részei – kulcsfontosságú részei – vagytok Isten családjának és a saját családotoknak, akár a jövőben, akár ezen a világon vagy a lélekvilágban. Istentől kapott feladatotok, hogy a szeretetetekkel és az Úr Jézus Krisztusba vetett hitetekkel gondozzátok az Ő családjának és a saját családotoknak a lehető legtöbb tagját.”1
A felkészülést választani
Vannak napok, amikor oly nagyon szeretnék az örökkévaló társammal és a gyermekeimmel lenni. Olyan, mintha egy részem tudná, hogy még nem találkoztam az életemben legfontosabb szerepet játszó személyek némelyikével, és azt kívánja, bárcsak szerethetné őket.
Azonban az igazság az, hogy még ha nincsenek is most itt, és még ha mindez néha egy távoli álomnak tűnik is, már most hozhatok döntéseket a javukra.
Eyring elnök megosztott egy történetet abból az időből, amikor püspökként szolgált, és egy fiatal férfi látogatta meg az irodájában. Ez a férfi néhány komoly hibát követett el, de szeretett volna megváltozni. Arra vágyott, hogy a jövendőbeli gyermekei egy olyan apához legyenek pecsételve, aki használhatja a papságát. Kész volt végigküszködni magát a bűnbánat folyamatán, hogy megadhassa a gyermekeinek ezt az ajándékot.
Eyring elnök elmondta, hogy ez a férfi „átérezte azon gyermekei szükségleteit, akikről még csak ábrándozott, majd pedig idejekorán és készségesen adott. Feladta a kevélységét, a tétlenségét és a zsibbadt érzéseit. Biztos vagyok benne, hogy most már nem is tekinti úgy, hogy áldozatot hozott.”2
Azonosságom: édesanya
Nemrég láttam egy képet anyukámról még kislányként. Olyan aranyos volt a göndör hajával a kék ruhácskájában! De amikor rápillantok a képre, az egyetlen, amit észreveszek, az anyukám arca egy kislány testén. Tudom, hogy amikor a kép készült, még nem tűnt úgy – de ő mindig is az én édesanyám volt.
Ez elgondolkoztatott mindazokról az ajándékokról, amelyeket már a születésem előtt elkészített a számomra. Eltűnődtem, hogy miként tanulta meg, hogyan alakítson ki egy gyönyörű otthont. Elgondolkodtam azon is, milyen keményen tanult az iskolában, hogy ápoló válhasson belőle, és hogy a saját bizonysága megerősítésére az evangéliumot tanulmányozta. Majd arra gondoltam, ahogyan önzetlenül feláldozott mindent, hogy rólam és a családunkról gondoskodjon.
És ekkor jöttem rá: a jövendőbeli gyermekeim számára én édesanya vagyok. Isten szemében, az örökkévaló azonosságom szerint, anya vagyok.
Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Minden nő örökkévaló isteni rendeltetése folytán egyben anya is.”3 Minden nő anya, és minden férfi apa, függetlenül attól, hogy vannak-e már gyermekei. Lehet, hogy az utódaink ebben az életben születnek meg, és lehet, hogy a következőben, de ez mit sem változtat azon az örökkévaló azonosságunkon, hogy szülők vagyunk.
A jövő nemzedékeinek adott ajándékaim
Most még nehéz elképzelnem. Olykor nagyon egyedül érzem magam. Néha azon aggódom, hogy nem töltöm be a rendeltetésemet, vagy hogy senki életére sem vagyok hatással.
Azonban már most is választhatom azt, hogy pozitív hatással legyek az életemben jelen lévő emberekre. Gondoskodhatok gyermekekről és taníthatom őket. Megtalálhatom a módját, hogy a tapasztalataimat felhasználva megáldjak másokat. És egy nap, a gyermekeim talán ránéznek egy rólam készült fényképre, és el sem tudják majd képzelni, hogy valaha is más lettem volna, mint az édesanyjuk.