Tanulságok az Újszövetségből
Mártha és Mária
Mindegy, hogy a szolgálat mely módját választjuk, Krisztus teljes szívvel és elmével való elfogadása és követése mindegyikhez nélkülözhetetlen számunkra.
Akkor, amikor Jeruzsálemben sokan adtak hangot zavarodottságuknak a Szabadító kilétével kapcsolatban, Jézus azt tanította, hogy „ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti [a tanról]” (lásd János 7:17). Ha nem egyszerűen a tant szeretnénk megtanulni, hanem azt szeretnénk megtudni, hogy ki Jézus Krisztus, és a tanítványává szeretnénk válni, akkor a hitünket cselekvésre kell váltanunk. Mártha és Mária története azt mutatja, hogy nemcsak egyetlen módja van annak, hogy a saját életünkben a Szabadítót szolgáljuk.
Röviddel az előbb említett prédikáció után Jézus és néhány tanítványa ellátogatott Mártha bethániai otthonába, hogy ott az evangéliumot tanítsák. Elsődlegesen Mártha vállalta magára a szívélyes házigazda feladatát, talán ételt és szállást biztosítva a vendégeinek, miközben a testvére, Mária, Jézus lábánál ült és a szavaira figyelt. (Lásd Lukács 10:38–42.) A testvérek eltérő megközelítése a Mester szolgálatát illetően arra tanít bennünket, hogy tiszteljük és becsüljük azokat, akiknél eltérő módokon mutatkozik meg a tanítványi mivoltuk. Amit Jézus ekkor tanított, rámutat arra a szemléletére is, miszerint a nők – pont úgy, ahogy a férfiak is – szabadon megválaszthatják, hogy miként szolgáljanak és mutassák ki a tanítványságukat.
Adva szolgálni
Lukács – közvetlenül azelőtt, hogy megismertet bennünket Márthával és Máriával – megosztja velünk az irgalmas szamaritánus példázatát. Ebben a történetben a Szabadító azt tanította nekünk, hogy tanúsítsunk irgalmat mások iránt, például biztosítsunk élelmet, hajlékot és gondoskodást bárkinek, aki szükséget szenved (lásd Lukács 10:30–37). Mártha igyekezete a „szüntelen való szolgálatra” (lásd Lukács 10:40) arra utal, hogy elfogadta és megértette ezt a tantételt, és a hite cselekedethez vezetett.
Jézus az egész életét szolgálattal töltötte, ezzel szemléltetve azt a tanítását, mely szerint a legnagyobb az, aki másoknak nyújt szolgálattételt (lásd Máté 20:26–28; Lukács 22:26–27). Mártha azzal reagált erre, hogy szolgálni kívánta Őt. Mártha és Mária története két nőről szól, akik szolgálat és tanulás által példázzák az igaz hitet és tanítványi mivoltot. Ahogy Mártha is szolgálaton keresztül mutatta ki a Krisztus iránti szeretetét, úgy mi is szolgálhatjuk úgy a körülöttünk lévőket, hogy annak középpontjában a Szabadítónk iránti szeretet, valamint a tanulás és az Ő evangéliuma követése iránti hajlandóságunk álljon.
Amikor szolgálunk, emlékeznünk kell arra, hogy más módokon is lehet szolgálni, és hogy ne ítélkezzünk azok felett, akik ily módokon szolgálnak. Mártha már igencsak elfoglalt volt a szolgálatban (lásd Lukács 10:40), mikor kitörése viszályt hintett el, és a Szabadító látogatásának magasztosságát fenyegette.
Habár Mártha vendégszerető és felelősségteljes volt, ugyanakkor feldúlta és lekötötte a foglalatoskodása. Ekképpen panaszkodott Jézusnak: „Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem” (Lukács 10:40). A tiltakozása arra utal, hogy a meglátása szerint ő volt ott az egyetlen, aki szolgált. Vak volt a szolgálat ettől eltérő, mások – többek között Mária és maga a Szabadító – által ott és akkor gyakorolt módozataira. Habár külsőleg Mártha a tantétel szerint adott, ám olyan hozzáállás mellett, amely nem segítette elő a Lélek jelenlétét. A saját életünkben mi is a cselekedeteink és a hozzáállásunk által mutathatjuk ki a mások iránti szeretetünket.
Kapva szolgálni
Jézus tapintatos hangon elismerte Mártha szolgálatra irányuló erőfeszítéseit és az abból fakadó bosszúságát: „Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel” (Lukács 10:41). A Szabadító szavainak nem az volt a célja, hogy leértékeljék a vendégszeretet kimutatásának Mártha által választott módját, hanem hogy elismerjék Máriának az odafigyelés és a tanulás általi szolgálathoz való jogát. Mária cselekedetei megmutatják nekünk, mi az, ami a szolgálat választott módjától függetlenül alapvető azok számára, akik követni kívánják Őt.
Azáltal, hogy részesült az igéjéből, Mária lehetővé tette a Szabadítónak, hogy szolgálja őt. Mária példája az mutatja, hogy azzal is kimutathatjuk a Szabadító iránti szeretetünket, ha ülünk a lábánál, hogy tanuljunk és fejlődjünk a Lélekben.
Egy a szükséges dolog
Mártha ellentmondására az a felismerés volt a válasz, miszerint „egy a szükséges dolog” (Lukács 10:42). Az egyszerűség mélyreható ereje rejlik ebben, ám hogy mi az egyszerű, az mindegyikünknek mást és mást jelenthet. A „szükségesség” etalonja nem a ténykedésünkben, hanem az indíttatásunkban rejlik. Mindegy, hogy a szolgálat mely módját választjuk: ami fontos, az Krisztus teljes szívvel és elmével való elfogadása és követése.
Lehetnek olyan pillanatok, amikor a „márthai” szolgálat a legjobb, míg más alkalmak talán inkább „máriai választ” igényelnek – vagy éppenséggel olyat, amely a kettő közül egyikbe sem illeszkedik. Átvihetjük Mártha és Mária példáját a saját életünkbe, és kérhetjük a Lélek iránymutatását ahhoz, hogy a legjobb módon szolgáljunk.
Vizsgáljuk meg a hozzáállásunkat, miközben a magunk által választott módon szolgálunk, emlékezve arra, hogy az Ő követése iránti eltökéltségünk az, ami a leginkább számít. Bárcsak mindig a Szabadító lábánál ülhetnénk!