Az önellátás áldásai

Virágok és anyagi biztonság

Írta: Mechel Wall

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Arkansas államban él.

Az Úr megnövelte a teherbírásomat, gyarapította a képességeimet, és sokkal többet hozott ki belőlem, mint amire magamtól képes lettem volna.

Illusztrálta: David Green

Mindig zavart az a tény, hogy soha nem fejeztem be a főiskolát. Tudtam, hogy ha bármi történne a férjemmel, anyagilag felkészületlen lennék a családunk ellátására.

Aztán megtörtént az elképzelhetetlen. Jött egy gyomorszorító, az egész életemet felforgató telefonhívás.

„Hívd a mentőket! – kiabálta kétségbeesetten a férjem. – Beszorultam a traktor alá!”

Segítségért telefonáltam, majd rekordidő alatt odahajtottam ahhoz a földterülethez, amelynek a megtisztításán éppen dolgozott. Útközben mentő- és tűzoltóautók hosszú sora mellett haladtam el, akik a Pea Ridge-i földünk kavicsos bekötőútján sorakoztak. Barry életben volt, de tényleg beszorult egy felborult traktor motorja alá.

A vészhelyzeti szakemberek hidraulikus szerszámok segítségével leemelték a traktort és kiszabadították Barryt. Mindkét lába gázolajban ázott, és úgy nézett ki, hogy több helyen is el vannak törve. Gyorsan a balesetire siettek vele, ahol papsági áldást kapott, majd megröntgenezték a lábait.

Meglepő módon egyetlen csontja sem tört, viszont a kiömlött gázolajtól súlyosan megégett hátul az egyik lába. Az izomszövetek károsodása nyomán ráadásul veseelégtelenség is fellépett nála. Veszélyben volt az élete.

Miután Barry öt idegölő napot töltött a kórházban, a szervezetében végre csökkenni kezdett a toxinok szintje. Ezt egy sor kötéscsere, bőrátültetés, műtét és túlnyomásos oxigénterápia követte hónapokon át. Amikor Barry már elég jól érezte magát, otthonról folytatta az értékesítői munkáját.

„Senki sem akart alkalmazni engem”

Ami történt, figyelmeztető jel volt. A következő néhány évben – miközben azon járt az agyam, hogy mit tennék, ha elveszíteném Barryt – önkéntesi munkákat vállaltam, műhelyfoglalkozásokon vettem részt, és több részmunkaidős állásra is jelentkeztem. Mivel azonban nem volt piacképes tudásom, senki sem akart alkalmazni engem.

Mivel a házunkhoz tartozik egy néhány állatot ellátni képes legelő is, elkezdtem kutatni, hogy milyen mezőgazdasági munkát végezhetnék. Egy nap aztán támadt egy ötletem: virágok. Miután alaposan utánanéztem a virágtermesztésnek, úgy döntöttünk, hogy megpróbálkozunk vele. Részt vettem egy virágtermelőknek rendezett konferencián, és elkezdtem felkészülni arra, hogy átálljunk a legeltetésről a dísznövénytermesztésre. Aztán 2016 novemberében beiratkoztam az Önellátási Szolgáltatások egyik tanfolyamára a saját vállalkozás elindítása és bővítése témájában.

A saját virágboltunk

A 12 hetes tanfolyamon pont azt kaptam, amire szükségem volt. Volt egy alapszintű üzleti tervem, és sok érdekes ötletem, de hiányzott a szervezettség. Az órákon olyan ötletek jöttek elő, amelyekre korábban nem gondoltam. Mindegyiket meg is valósítottam. Ahogy az első év során a virágok termesztésével és árusításával voltam elfoglalva, egyre-másra léptek működésbe az órákon tanult javaslatok és tantételek:

• Találtam egy alacsony kamatozású üzleti kölcsönt.

• Bevontam az ügyfélkörömbe a termelői piacokat és a virágboltokat is.

• A szolgáltatásaim bővítéseként több rendezvénynek is helyet adtam a gazdaságunkban.

2017 vége felé, miután már egy éve gazdálkodtam, rájöttem, hogy túl sok időmet veszi el a virágboltokba történő szállítás. Eltöprengtem: mi lenne, ha nyitnék egy saját virágboltot? A helyi virágbolt már korábban bezárt, és az épület igencsak bántotta az ember szemét. Úgyhogy a férjemmel megvettük, rendbe hoztuk, és olyan virágboltot nyitottunk a helyén, ahol művészeti és helyi kézműves termékeket is árusítunk. Elindítottam továbbá egy növények bérbeadásával és szobanövények elhelyezésének megtervezésével foglalkozó vállalkozást is.

A virágainkat a boltunkban, valamint kávézókban, butikokban és a helyi repülőtér egyik standján keresztül árusítjuk. Mindennap annyit gyűjtök be, amennyire szükségem van.

Az Úr törődik

Bizonyságom van arról, hogy az Úr törődik a vállalkozásommal. Segített abban, hogy anyagi biztonságot teremtsek magamnak, továbbá részmunkaidős állást több olyan nőnek, aki rugalmas munkaidőben szeretne dolgozni, és olyan egyetemistáknak, akik a tanulmányaik mellett dolgoznak. A virágkertészetet az egyik lányunk igazgatja, míg a földeken a munka zömét – többek között az üvegház felépítésében való segédkezést is – két fiunk végzi. Barry esténként és a hétvégeken szokott besegíteni a kemény fizikai munkával.

Mindannyian támogatjuk egymást, és együtt dolgozunk. Mindenkinek áldást jelent, aki csak részt vesz benne. Engem is lefoglal, de így is marad időm a családomra, az egyházi elhívásaimra, a szolgálattételi kötelezettségeimre és az önkénteskedésre.

Óriási sikerérzetet ad az a munka, amely a mag vagy a hagyma elültetésével kezdődik, és egészen addig tart, amíg át nem nyújtok egy virágot a vásárlónak. Semmi kétsegem sincs afelől, hogy az Úr gyarapította a képességeimet, és sokkal többet hozott ki belőlem, mint amire magamtól képes lettem volna.