A szolgálattétel szentebb módja
Írta: Neil L. Andersen elder
a Tizenkét Apostol Kvórumából
Elhangzott az A Holier Approach to Ministering [A szolgálattétel szentebb megközelítése] című áhítati beszéd részeként 2018. április 10-én a Brigham Young Egyetemen.
Megígérem, hogy amikor teljes szívetekkel szeretitek Istent, és azért imádkoztok, hogy eszköz lehessetek a kezében, az Úr az Ő különleges fiait és leányait fogja az utatokba vezérelni.
A nárcizmusjárvány [The Narcissism Epidemic] című könyv a mai amerikai kultúra túlzásba vitt példáival indít:
„Az egyik televíziós valóságshow műsorában egy 16. születésnapi buliját tervező lány az egyik főútvonal lezárását akarja elérni, hogy menetelő zenekar vezethesse fel a vörös szőnyeges nagy belépőjét. Az én gyönyörű anyucim [My Beautiful Mommy] című könyv olyan kisgyermekeknek magyarázza el a plasztikai sebészetet, akiknek az anyukája éppen kés alá készül feküdni egy divatos »mamiszépítő« műtétre. Fel lehet már bérelni álpaparazzikat, akik minden lépésedet követik, és fényképeket készítenek rólad, amikor este elmész valahova – mi több, hazavihetsz akár egy mű-sztármagazinborítót is, amelyen ezek a képek szerepelnek. »Meggyőződésem, hogy a világnak körülöttem kell forognia!« – állítja bármiféle észrevehető iróniától mentesen egy népszerű szám szövege. […] A kisbabák »szupermodell« felirattal hímzett előkét viselnek…, és »fukszos« cumit szopogatnak, miközben a szüleik a régi mondókák modernizált változatait olvassák fel nekik: »Ez elment plázázni, ez megvette…«1
Jézus Krisztus tanítványaiként határozottan elutasítjuk azt az elgondolást, miszerint az életünk csakis önmagunkról szól. Ehelyett inkább a Szabadító szavait követjük:
„[Aki] közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
„És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
„[A]z embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért” (Máté 20:26–28).
Kincsként őrizzük e szavait:
„[E]gymást szeressétek; a mint én szerettelek titeket” (János 13:34; lásd még János 15:12).
„Legeltesd az én bárányaimat! […] Őrizd az én juhaimat!” (János 21:15, 16).
„Te azért idővel megtérvén, a te atyádfiait erősítsed” (Lukács 22:32).
„[S]egítsd a gyengéket, emeld fel a lecsüggesztett kezeket, és erősítsd meg az ellankadt térdeket” (Tan és szövetségek 81:5).
Íme egy példa arra a krisztusi típusú szolgálattételre, mely az Úr egyházának tagjai között zajlik. A Brigham Young Egyetem egyik hallgatója nemrégiben ezt írta:
„Egy igazán durva időszakon mentem keresztül. Az egyik nap olyan nehéz volt, hogy majdnem elsírtam magam. Csendben fohászkodtam és imádkoztam a folytatáshoz szükséges erőért. Ugyanabban a pillanatban a lakótársam küldött nekem egy üzenetet, amelyben a szeretetéről biztosított. Megosztott egy szentírást és a bizonyságát. Ez rengeteg erőt, vigaszt és reményt adott nekem abban a reménytelen pillanatban.”
Hadd osszak meg néhány gondolatot, amelyek a reményeim szerint még inkább megerősítik az egymás iránti, már most is kiemelkedően végzett szolgálattételeteket. Az első pont a következő: emlékezzetek az első parancsolatra, mielőtt végrehajtanátok a másodikat! Eljött a Szabadítóhoz egy fiatal férfi, és megkérdezte:
„Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Ez az első és nagy parancsolat.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 22:36–39).
Hogy mennyire lesztek képesek szentebb megközelítést vinni a felebarátaitok iránti szeretetbe, a másokkal való törődésbe és a nekik nyújtott szolgálattételbe, azon fog alapulni, hogy milyen szilárdan tartjátok be az első parancsolatot.
Másféle szolgálattétel
A szolgálatéttel egyedi és isteni ajándék lehet olyasvalaki részéről, aki teljes szívéből szereti Istent; akinek megállapodott, megalapozott, állhatatos és rendíthetetlen a Jézus Krisztusba és a visszaállított evangéliumba vetett hite (lásd Efézusbeliek 3:17; Kolossébeliek 1:23; 1 Nefi 2:10; Móziás 5:15; Alma 1:25; 3 Nefi 6:14); és aki pontos a parancsolatok betartásában.
Hadd világítsam ezt meg egy általatok már ismert összefüggésben. A fiatalabb nemzedék szerte a világon veszít a hitéből, különösen pedig a konkrét vallások iránti meggyőződéséből. 1975-ben – amikor a BYU-n lediplomáztam – még majdnem 90% volt azoknak a fiatal felnőtteknek (18–24 évesek) az aránya, akik valamely felekezethez tartozónak vallották magukat. Ma ez 66%. „A fiatal felnőtteknek a harmadát teszik ki azok, akik nem tartoznak egyetlen vallási szervezethez sem.”2
2001-ben Robert C. Fuller vallástudós írt egy könyvet Spirituális, de nem vallásos [Spiritual, But Not Religious] címmel.3 Ami húsz évvel ezelőtt még igaz lehetett – a szervezett vallásos kereteken kívül eső, személyes spiritualitásra irányuló törekvés –, az ma már nem annyira. Napjainkban az Amerikai Egyesült Államokban a fiatalok ritkábban imádkoznak, kevésbé hisznek Istenben, kevésbé hisznek a Bibliában, és kevésbé hisznek a parancsolatokban.4 Együgyűség azt hinni, hogy a világ irányzatai ne lennének hatással mindannyiunkra – még a legkiválóbbakra is.
A másokkal való testi-lelki törődés önzetlen és érzékeny szívet igényel. Ez a törődés fontos része az evangéliumnak. Jóravaló emberek végzik az egyházon belül és kívül: hívők és nem hívők egyaránt. Sok csodás, kedves ember van világszerte, és mi tanulhatunk tőlük.
Azonban Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza megtért tagjára egy másfajta, egyedi szolgálattétel jellemző. A Szabadító tanítványaiként úgy van lehetőségünk szolgálattételt nyújtani, hogy azzal segítsünk megtartani egy barátunk ingadozó hitét; hogy kedvesen emlékeztessük egy lakótársunkat arra, miszerint a Mormon könyve napi olvasása valóban csodákat eredményez; és hogy megmutassuk az egyházközségünk egyik tagjának, miszerint az egyház normái nem csupán valamiféle szabálygyűjteményt alkotnak, hanem módot adnak arra, hogy közel maradjunk Istenhez, és boldogságot hoznak számunkra.
Fénykép a Getty Images jóvoltából
A jószívű ember segíthet valakinek megjavítani egy gumit, orvoshoz vihet egy szomszédot, ebédelhet valakivel, aki szomorú, és mosolyoghat és köszönhet, hogy felvidítsa valaki napját. Azonban az első parancsolat követője természetes módon hozzátesz valamit a szolgálat e fontos cselekedeteihez – buzdítja a parancsolatok betartásában eredményes embert, és a hit megerősítését célzó bölcs tanáccsal látja el azt, aki kezdi elveszíteni a hitét, vagy akinek segítségre van szüksége, hogy visszalépjen az egykor követett ösvényre.
Azt a kihívást állítom elétek, hogy erősítsétek meg az egymás iránti lelki szolgálattételre irányuló erőfeszítéseiteket! Kezdődhet a lelki szolgálattétel azzal is, hogy süteményt süttök vagy együtt kosaraztok. Idővel azonban a szolgálattétel e szentebb módja a szívetek megnyitását és a hiteteket fogja igényelni, bátorságot merítve ahhoz, hogy bátorítsátok a barátotokban tapasztalt jó irányú változást, és kifejezzétek aggályaitokat azzal kapcsolatban, ami a meglátásotok és megérzésetek szerint nem áll összhangban a tanítványsággal.
Ne legyünk képmutatók, legyünk viszont lélekben bátrak a szolgálattétel szentebb módját illetően, méghozzá kifejezetten azáltal, hogy megerősítjük mások hitét! Gondolatébresztőként fontoljátok meg a következő lehetséges helyzeteket:
-
Felfigyeltek arra, hogy az egyik barátotok mértéktelenül sok időt tölt azzal, hogy a telefonján játszik, miközben az evangéliumi témákat érintő beszélgetésekbe csak ritkán kapcsolódik be.
-
Azt érzékelitek, hogy az egyházközség egyik tagjának talán pornográfiával kapcsolatos gondja van.
-
A barátaitok rengeteg időt töltenek azzal, hogy olyan képeket készítenek és tesznek fel magukról, amelyek a szemérmetlenség határát súrolják.
-
Azt veszitek észre, hogy valaki, aki korábban szívesen beszélt a Mormon könyvéről, mostanában egyszer sem említi.
-
Észreveszitek, hogy az egyik családtagotok, aki valamikor szeretett templomba járni, mostanában nem jár.
-
Azt látjátok, hogy az egyik barátotok, aki régebben hittel beszélt a próféta által adott tanácsokról, most bírálja ezeket.
-
Ismertek egy visszatért misszionáriust, aki lazára vette a templomi szövetségeket jelképező öltözet viselését.
-
Azt észlelitek, hogy az egyházközségetek egyik tagja mindenféle okot talál arra, hogy vasárnap máshova menjen istentisztelet helyett.
-
Azt érzitek, hogy az egyik barátotok becstelenül kezdett viselkedni apró dolgokban.
-
Ismertek valakit, akinek a misszió után visszatérve fény ragyogott a szemében, de mára ez a fény mintha elhalványult volna.
-
Az egyik barátotok szent dolgokon szokott viccelődni.
-
Van egy barátotok, akinek a randevúzás terén szerzett csalódásai átcsaptak abba, hogy „Isten nem szeret engem”.
-
Azt látjátok, hogy az érdemesség sérülése és a bűnbánat elmaradása hatással van az egyik barátotok hitére.
Magatok elé tudjátok képzelni ezeket vagy hasonló helyzeteket? Eszetekbe jutottak konkrét nevek? Pál apostol ezt mondta: „Mert nem vér és test ellen van a küzdelmünk, hanem az uralmak ellen, a hatalmak ellen, sötétségének világurai ellen, a gonoszság lelki hatalmai ellen, melyek az ég magasában vannak” (vö. Efézusbeliek 6:12). Világszerte arra van többek között a legnagyobb szükség, hogy nagyobb legyen a Mennyei Atyánkba és a Fiába, Jézus Krisztusba vetett hit, és hogy nagyobb legyen a parancsolatok követésére való hajlandóság.
Szolgálattétel az egyénnek
Ha a szabadító mintáját követjük, akkor a szolgálattételünk zöme köztünk és egy másik ember között fog zajlani. A Szabadító ezt mondta a kútnál lévő asszonynak:
„Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik:
Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik…
Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam…
[Majd ezt mondta] az asszony: Tudom, hogy [a] Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent.
Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek” (lásd János 4:13–15, 25–26).
Jézus még a saját isteniségének kijelentése közben is szolgálattételt nyújtott annak a bizonyos egy embernek.
A defektes gumi cseréjétől eltérően csupán egyetlen szolgálattételi élmény ritkán hoz helyre egy lelki gondot. Idő kell hozzá, beszélgetések, és bátorító élmények, amelyek segíteni fognak újjáépíteni a hitet. A bekövetkezte jobban hasonlít az égből lecsapódó harmatra, mint a tűzoltófecskendőből kirobbanó vízsugárra. Újra és újra szolgálattételt kell végeznetek, amikor abban vagytok valakinek a segítségére, hogy visszaforduljon Istenhez, és ismét a Szabadítóra és az Ő engesztelésére támaszkodjon.
Az Úr módján végzett szolgálattételhez szükségünk van a Szentlélek segítségére. Russell M. Nelson elnök erőteljesen szólt erről a kérdésről a 2018. évi áprilisi általános konferencián: „Az eljövendő napokat nem lehet majd lelkileg túlélni a Szentlélek útmutató, irányító, vigasztaló és állandó hatása nélkül.”5
Nelson elnök ezt is hozzáfűzte: „Arra buzdítalak benneteket, hogy nyújtózkodjatok a személyes kinyilatkoztatás elnyerését illető jelenlegi lelki képességeteken túlra”6. Azt tanácsolta nekünk, hogy imádkozzunk, figyeljünk oda, írjuk le a gondolatainkat, és cselekedjünk.
Alkalmazhatjuk ezt a szentebb módon végzett szolgálattételre is? Imádkozzunk, figyeljünk oda, jegyezzük fel a gondolatainkat, és cselekedjünk azokért, akiknek szolgálatot tehetünk.
Imádkozzatok olyan alkalmakért, amikor építhetitek másokban a hitet. Nem csak azoknak fogtok segíteni, akiket már ismertek. Amikor Jézus a naini özvegynek nyújtott szolgálattételt, éppen útban volt a település felé. Azonban megpillantotta az asszonyt, könyörülettel volt iránta, és feltámasztotta a fiát a halálból. Jézus szolgálattétele megváltoztatta az asszony életét (lásd Lukács 7:11–15).
Imádkozzatok azért, hogy szolgálattételi alkalmakban legyen részetek, figyeljetek oda, írjátok le a gondolataitokat, majd álljatok készen a cselekvésre, amikor Ő embereket helyez az utatokba.
Mindig is megindítónak találtam a zsoltáríró panaszát: „Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felőlem” (Zsoltárok 142:5). Segítsünk azoknak, akik így éreznek!
Szakíts időt a Lélekre
Akkor lehet részünk a Szentlélek segítségében, ha felkészítjük az elménket és a szívünket. Nemzedékünknek fegyelemre és önuralomra van szüksége a technikai eszközeink használatában. Ellenállhatatlan című könyvében Adam Alter a technika és a közösségi média függőséget okozó tulajdonságáról értekezett. Greg Hochmuthot, az Instagram egyik alapító mérnökét idézte, aki szerint „mindig van egy újabb hesteg, amelyre kattintani lehet. Aztán az egész önjáróvá válik, mint egy élő szervezet, és az emberek megszállottá válhatnak.”7
Alter hozzátette: „Az instagram, oly sok más közösségimédia-platformhoz hasonlóan, feneketlen. A Facebooknak végtelen a hírfolyama; a Netflix magától továbblép a sorozat következő részére; a Tinder arra biztatja a felhasználókat, hogy a jobb választási lehetőséget keresve folyamatosan tologassák odébb a képeket. […] Tristan Harris »formatervezési eticista« szerint a gond nem az, hogy az embereknek ne lenne akaraterejük, hanem az, hogy »ezer olyan ember van a képernyő túloldalán, akinek az a munkája, hogy leépítse a meglévő önfegyelmedet«”.8
Alter így folytatta: „Egy kedvelés a Facebookon és az Instagramon éppúgy megpendíti [a helyes idegi] húrokat, mint a World of Warcraft valamely küldetésének elvégzéséért kapott jutalom, vagy amikor azt látod, hogy az egyik tweetedet Twitter-felhasználók százai osztották meg. Azok az emberek, akik a technikát, a játékokat, valamint az interaktív élményeket alkotják és csiszolják, nagyon jók abban, amit csinálnak. Tesztek ezreit futtatják le felhasználók millióival, hogy rájöjjenek, mely kisebb-nagyobb változtatások jönnek be és melyek nem – milyen háttérszínek, betűtípusok és hangszínek eredményezik a legnagyobb részvételt és a legkevesebb bosszúságot. Ahogy egy-egy élmény fejlődik, úgy az eredeti élmény ellenállhatatlan, fegyveresített változatává alakul át. A Facebook 2004-ben szórakoztató volt; [napjainkban] függőségkeltő.”9
Ahhoz, hogy a Lélek bennünk lakozhasson, időre és térre van szükségünk. Tanuljátok meg letenni az okostelefonjaitokat. Iktassatok be olyan időt, amikor a technikai eszközeitek szándékosan hozzáférhetetlenek számotokra.
A 2018. évi áprilisi általános konferencián M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvórumának ügyvezető elnöke ezt mondta: „Túl sokan engedik meg maguknak, hogy szinte online éljenek az okoseszközeikkel – éjjel-nappal a képernyő villódzó fénye tükröződik az arcukon, és a fülükbe dugott fülhallgató kizárja a Lélek csendes, halk hangját. Ha nem találunk időt az ezekről való leszakadásra, akkor elszalaszthatjuk a lehetőségeket, hogy meghalljuk Annak a hangját, aki így szólt: »Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!« [Zsoltárok 46:11]. Nincs azzal semmi baj, ha kihasználjuk az Úr által sugalmazott technikai vívmányokat, azonban bölcsnek kell lennünk a használatukban.”10
Erősíteni egymást
A BYU-n folytatott alapképzésem idején nagy mértékben alakította a lelki alapjaimat – a feleségemen, Kathyn kívül, akinek az örökkévaló hatása felmérhetetlen – két lakótársam: az egyik a misszióm előtt, a másik pedig utána. Ez utóbbi Reid Robison volt, aki ma szervezeti viselkedést tanít a BYU-n. A misszióm alatt ismertem meg, utána pedig lakótársak lettünk. Reid pontossága a parancsolatok követése terén, a próféta iránti szeretete, valamint a Szabadítóról való megingathatatlan bizonysága megerősített engem és a környezetében mindenki mást is. Az elmúlt 45 év során folyamatosan példa volt számomra.
A másik szóban forgó lakótárs Terrel Bird, aki ma a utah-i St George-ban él. Akkor ismertem meg, amikor együtt jártunk középiskolába az Idaho állambeli Pocatellóban. Habár egyébként együtt kosaraztunk, a barátságunk annak nyomán alakult ki, ahogy tanúja voltam a lelki érettségének. Nyíltan megosztotta velem a lelki meglátásait, amelyekre akkor szert tett, és azokat az életelveket, amelyekről éppen olvasott és tanult. Meglepve hallottam ezeket egy 17 évestől. Úgy döntöttünk, hogy a BYU-n lakótársak leszünk.
Akkoriban nem voltak számítógépeink – írógépeink voltak. Terrel szokása volt, hogy fogta a számára jelentőséggel bíró szentírásrészeket és jellemépítő idézeteket, legépelte, majd eltárolta egy kis dobozban, hogy gyakran vehesse elő őket. Nem ment nála ritkaságszámba, hogy több mint ezer szentírásrész és idézet volt a birtokában, melyek közül sokat kívülről is megtanult. Bár jómagam dolgoztam – minden reggel 4-től 7-ig a könyvtárat takarítottam –, és mellette teljesen be volt táblázva az órarendem is, ahogy azonban Terrelt figyeltem, én is elkezdtem összeállítani a saját iratos dobozomat.
Íme az egyik idézet, melyet majd’ 50 év távlatából is fel tudok idézni:
„Mester-erő az elme: gyúr s alkot,
S az Ember: Elme, kinél mindig ott
A Gondolat-eszköz; akar s formáz,
És jő öröm, jő baj, ezer és száz.
Létrejő, mit magában tervezett:
Tükör csak számára a környezet.”11
Természetesen az olyan erőteljes szentírásokra is emlékszem, mint ez is:
„Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
„És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal” (János 11:25–26).
Még gólya voltam a BYU-n, de Terrel segített olyan szentírásbeli szavakat és a bölcsességnek oly szavait ültetni az elmémbe, amelyek egész életemben hatással voltak rám. Köszönöm Reid Robisonnak és Terrel Birdnek, hogy lelkileg törődtek velem akkor, amikor ez meghatározó volt.
Íme egy vers, melyet a szomszédom, Thomas L. Kay írt:
„Hálát adunk azokért, kik
tényleg gondoskodnak;
Kik a gyengét felkarolják,
s érte imádkoznak.
Hálát adunk azokért, kik
hallják a szív szavát;
Jószívűségük többet ér,
mint az egész világ.
Hálát adunk azokért, kik
megerősítenek;
Kik lelkeket emelnek fel
szolgálattétellel.”12
Drága barátaim és tanítványtársaim! Szilárd tanúbizonyságomat teszem arról, hogy tudom, hogy a Szabadító él. Ő feltámadt. Ő irányítja ezt a szent munkát. Nelson elnök az Ő felkent prófétája a földön. A földön töltött időnk örökkévaló fontossággal bír.
Megígérem, hogy amikor teljes szívetekkel szeretitek Istent, amikor azért imádkoztok, hogy eszköz lehessetek a kezében, amikor szolgálattételt végeztek az egyéneknek, amikor fejlesztitek a kinyilatkoztatás elnyerésére való képességeteket, és amikor bíztok a Szentlélek befolyásában, akkor az Úr az Ő különleges fiait és leányait fogja az utatokba vezérelni, ti pedig az ő szolgálattevő angyalai lesztek, örökkévalóan áldva meg az életüket. Szentebb módon fogtok szolgálattételt végezni.
Azért imádkozom, hogy olyasmi lehessen ez, ami fontos lesz számotokra, ahogy tovább haladtok a halandóság ezen legfontosabb ösvényén. Szilárd és biztos tanúságomat adom nektek a Szabadítóról, valamint arról az örökkévaló értékről, melyet számára képviseltek; ahogy arról is, hogy Ő ismét el fog jönni, és a fiaiként és lányaiként, valamint a tanítványaiként fog magához ölelni bennünket.