A hit képmásai:
Rodrigo Quintanilla
Chile, Valparaíso
„Rodrigo annyira jó ember, hogy nem is értettem, miért vele történt ez a baleset – meséli Paola, aki Rodrigóval és Emily nevű unokájukkal van a képen. – Idővel azonban megértettük, miként válaszolta meg Mennyei Atya az imáinkat.”
„A nulláról kellett kezdenem szakmailag, így hát a Lélek iránymutatásáért imádkoztam – idézi fel Rodrigo. – Isten válaszolt.”
„Mindig is mondtam Rodrigónak, hogy csodálom az erejéért – mondja Paola, aki itt az unokájával, Emilyvel látható. Nem hiszem, hogy én olyan bátor lettem volna, mint amilyen ő volt.”
„Maradjatok meg az evangéliumban – inti Rodrigo azokat, akiknek az élete megváltozott egy elszenvedett baleset vagy más esemény miatt. – Anélkül az élet még sokkal nehezebb.”
A Szentlélek iránymutatásával és a családjától kapott segítséggel Rordrigo sikeres otthoni vállalkozást indított.
Miután egy építési baleset nyomán járásképtelenné vált, Rodrigo Quintanilla nem dolgozhatott többé hegesztőként – és sok más dolgot sem tudott megcsinálni. Mégis úgy döntött, hogy hittel megy előre, bízva a tervben, amelyet Mennyei Atya készített számára és a családja számára.
Leslie Nilsson, fényképész
Amikor valami nagyon rossz történik velünk, kétféleképpen reagálhatunk rá. Dühösek lehetünk Istenre, és elhagyhatjuk az egyházat, örökre hátat fordítva neki. Vagy letérdelhetünk, imádkozhatunk, és tovább fejlődhetünk.
Én nem vesztettem el a hitemet, és nem is kérdezgettem magamtól, hogy vajon miért történt velem mindez. Úgy döntöttem, hogy nem lépek rá erre az útra.
Tudom, hogy amikor valamilyen megpróbáltatás ér bennünket, Mennyei Atyánk utat biztosít nekünk, hogy túljussunk azon. A felépülésem alatt alapvető fontosságú volt számomra a Szentlélek társasága. Ki kellett találnom, hogy milyen szakmára válthatnék, így hát a Lélek iránymutatásáért imádkoztam. Isten válaszolt.
A balesetem utáni első évet a gyógyulásnak és a rehabilitációnak szenteltem. A másodikat annak, hogy eldöntsem, mit is tegyek. Muszáj volt találnom valamit, ami legalább részlegesen fedezi a családom alapvető szükségleteit – valamit, amihez nem kell nagy testi erő, és amit kerekesszékben ülve is el tudok végezni.
A feleségemmel, Paolával, valamint a gyermekeimmel, Ricardóval és Nicollal belevágtunk egy otthoni vállalkozásba. Kulcsmásolási szolgáltatással indítottunk. Ezt fokozatosan további szolgáltatásokkal egészítettük ki. Innen-onnan szedegettem össze a szükséges tudást. A gyakorlatban tanultam. Azóta kilenc év telt el, és jelenleg zárlakatosműhelyt működtetünk, valamint nyomdai és laminálási szolgáltatásokat végzünk.
A balesetem előtt úgy nézett ki, hogy elveszíthetjük az otthonunkat. A tulajdonrésszel rendelkező családtagok el akarták adni, mi viszont nem szerettünk volna elköltözni. Szeretjük az egyházközségünket.
A balesetem után a nagymamám azt mondta, hogy nekem ajándékozza a tulajdonrészét. Édesapám is ezt tette. Az egyik nagynéném és több testvérem is lemondott a tulajdonjogáról a javamra. Azt mondták: „Addig maradhattok itt, ameddig csak szeretnétek.” Ez egy Mennyei Atyánktól kapott áldás volt.
Azt mondanám mindazoknak, akiknek megváltozott az élete egy baleset vagy más esemény okán: van úgy, hogy minden nehéz, de akkor is maradjatok az egyházban. Maradjatok meg az evangéliumban. Anélkül az élet még sokkal nehezebb. Tegyetek meg minden erőfeszítést, ami tőletek telik, és Mennyei Atya megteszi a többit.