A haditengerészet és a családunk szükségletei

Írta: Brian Morrill

A szerző az amerikai egyesült államokbeli Virginia államban él.

Azt hittük, tökéletes tervünk van arra vonatkozóan, hogy mikor vállaljunk gyermekeket, de hirtelen megváltozott néhány, a befolyásunkon kívül eső dolog.

A legtöbb pár számára valószínűleg nem könnyű a családtervezés. Mindig ezernyi dolgot kell figyelembe venni, és milliónyi dolog zajlik egyszerre az életben. Még ha úgy is gondolod, hogy remek terved van, közbejöhet egy apróság, ami mindent kisiklathat.

Katonacsalád vagyunk. Az Amerikai Egyesült Államok haditengerészetében szolgálok, ezért minden, amit teszünk „a haditengerészet igényeinek megfelelően” alakul. Oda megyünk, ahová és amikor a haditengerészet küld minket. A feleségem, Shanna, és jómagam körülbelül két évvel ezelőtt üdvözöltük az első kislányunkat, Isabelle-t a családunkban. Bár ez nagy változást jelentett, de mivel még mindig a pilótaképzésemet csináltam, az életünket viszonylagos állandóság jellemezte. Nagyjából egy évvel Isabelle születése után úgy éreztük, itt az idő, hogy még egy gyermeket vállaljunk. Közel álltam a pilótaképzés befejezéséhez és ahhoz, hogy hamarosan beosszanak egy repülőszázadhoz.

Ezt követően megtudtuk, hogy azonnali hatállyal bevetésre küldenek a következő hét hónapra. Ezért előálltunk a tökéletes tervvel. Elmegyek a bevetésre, és miután hazatérek, rögtön azon leszünk, hogy megfoganjon a következő gyermek. Így biztosítva lenne az általunk áhított korkülönbség a gyermekeink között, továbbá jó eséllyel itthon is tudnék lenni egy darabig. Imádkoztunk róla, és úgy éreztük, hogy ebbe az irányba kell elindulnunk.

Egy hétfő reggel megtudtam, hogy „a haditengerészet igényei” megváltoztak, és egy másik repülőszázadhoz fogok kerülni. Majdnem folyamatosan úton kell majd lennem kb. egy évig, és utána újra bevetésre küldenek majd további hét hónapra. A terveink egy szempillantás alatt felborultak, és nem tudtuk, hogy mitévők legyünk. Shanna még mindig úgy gondolta, hogy a legjobb lenne az eredeti tervnél maradnunk, de én egyre csak azt mondogattam neki, hogy az nem működne az én időbeosztásom mellett. Várnunk kellene, amíg visszatérek a bevetésről, és emiatt a gyermekeink közötti korkülönbség sokkal nagyobb lenne, mint azt szeretnénk.

Szerencsére Shanna bízott benne, hogy minden meg fog oldódni, ha egy kis hitet tanúsítunk. Mondtam neki, hogy részemről rendben van a dolog, de tudnia kell, hogy ha a tervezett időben esik teherbe, engem nem sokkal utána bevetésre fognak küldeni, ezért nélkülem kell majd életet adnia a kisbabának. Sőt, nem leszek ott, hogy segíteni tudjak Isabelle-lel. Tudtam, hogy a feleségem erős nő, de fogalmam sem volt róla, hogy mennyire.

Eldöntöttük, hogy a terv szerint haladunk tovább, és az az áldás ért minket, hogy a feleségem gyorsan várandós is lett. Shanna terhessége alatt kb. hat hónapig voltam távol. Amikor héthónapos terhes volt, elmentem a bevetésre, úgy számítva, hogy nem is térek haza, amíg a baba 5-6 hónapos nem lesz.

Már közeledett a dátum, amikorra Shanna ki volt írva, amikor az egyik nap törölték az aznapi kora hajnali repülésemet, így visszafeküdtem aludni. Néhány órával később hívatott a csapattest parancsnoka, hogy azonnal jelenjek meg az irodájában. Amikor odaértem, egy ímélt mutatott nekem, amelyben Shanna tudatta velem, hogy megindult a szülés, és éppen a kórház felé tart. Szerencsére Shanna volt olyan bölcs, hogy a parancsnokomnak és nekem is elküldje az ímélt, mivel tudta, hogy ő hamarabb megkapja őket, mint én. A parancsnokom megengedte, hogy használjam a telefonját, és a szülés alatt végig vonalban tudtam maradni. A szülés sokkal gyorsabban és simábban ment ezzel a kisbabával, mint a legutóbb Isabelle-lel. Shanna igazi bajnokként viselkedett; habár egyedül volt a szülőszobában, nem félt. Alexis minden komplikáció nélkül jött a világra. Ha a járatomat nem törölték volna, és Shanna nem küldi el az ímélt a csapattest parancsnokának, lemaradtam volna az egészről, és nem hallhattam volna Alexist először felsírni.

Hamarosan megtudtuk, hogy néhány hétre hazaküldenek eltávozásra. Mindketten roppantul örültünk, hogy a vártnál sokkal hamarabb tudok majd találkozni Alexis-szel. Lenyűgöző volt leszállni a repülőgépről és látni, hogyan gyarapodott a családom.

Shannával mindketten felbecsülhetetlen értékű leckét tanultunk a hitről és arról, hogy az Úr kezébe kell helyeznünk a dolgokat. Előálltunk egy tervvel, amelyről úgy éreztük, a legjobb lesz a családunk számára és a mi helyzetünkben. A befolyásunkon kívül álló néhány dolog megváltozott ugyan, de Shanna megtanította nekem, hogy ha egy terv helyességével kapcsolatban érezzük a Szentlélek megerősítését, akkor azt nem szabad feladnunk. Csupán arra van szükség, hogy az Úr bevonásával fogalmazzuk meg a tervet, és egy kis hitet tanúsítsunk. Bár nem teljesen úgy alakultak a dolgok, ahogy számítottunk rá, az Úr mindent megoldott, és az út során ellátott minket az Ő „gyengéd irgalmasságaival” (lásd 1 Nefi 1:20).