Otthonaink, családjaink

Gekkók, tücskök és gyermekekkel töltött idő

Írta: Nancy Thomas

A szerző az Amerikai Egyesült Államokban, Maine államban él.

Soha nem gondoltam volna, hogy a hüllők maradandó hatással lesznek a fiammal való kapcsolatomra.

geckos

Illusztrálta: David Green

A fiam, Dallin, mindig is szerette a hüllőket. Én viszont soha nem kedveltem őket. Dallin azzal a feltétellel tarthatott otthon hüllőt, hogy bármilyet válasszon is, annak be kell férnie a porszívó csövébe – arra az eshetőségre, ha kiszabadulna a ketrecéből, amíg a fiam iskolában van. Több lehetőséget is megvizsgáltunk, a teknősbékáktól az iguánákig, mielőtt végül két bársonyos bőrű leopárdgekkó – Fuzz és Diane – mellett döntöttünk.

Dallin hétéves volt, amikor az új kis barátai a családunkhoz csatlakoztak. A gekkótartás egyik váratlan vonzata volt számomra, hogy hetente egyszer tücskökkel – élő tücskökkel – kell etetni őket. Dallinnal éveken át jártam „tücsökbeszerző körútra”. Ez ritkán jött jókor: általában késő este ejtettük meg, versenyt futva az idővel, hogy zárás előtt odaérjünk a kisállatboltba.

Diane csak három évet élt, Fuzz viszont sokkal tovább, egészségesen és boldogan. Dallin a középiskola utolsó évének vége felé azt a feladatot kapta, hogy tartson előadást az egyik közszereplés óráján. A férjemet és engem is ötletekért nógatott. Azt javasoltuk, hogy beszéljen a leopárdgekkókról, ha már úgyis olyan sokat tud róluk, és Fuzzt is beviheti szemléltetőeszköznek. Ekkor Dallin közölte velünk, hogy Fuzz elpusztult.

„Ez most komoly? Mikor pusztult el?” – kérdeztem hitetlenkedve.

Dallin elmondta, hogy Fuzz egy héttel korábban múlt ki.

„A szobámban van, de ne aggódjatok. Nem fog bűzleni. Két zacskóba is becsomagoltam.”

Látva a döbbenetünket, Dallin elmagyarázta: „Kísérletet végzek. Látni akarom a bomlási folyamatot.”

Dallin kísérlete végül több lett annál, minthogy a gekkó bomlását tanulmányozta. Időnként betette Fuzzt néhány hétre a fagyasztóba, hogy lelassítsa a folyamatot, majd kivette, hogy kiolvadjon és tovább enyésszen.

Egy évvel később, amikor Dallin már misszióban volt, a fagyasztó takarítása közben a sarokban ráakadtam a még mindig két zacskóba csomagolt Fuzzra. Mivel úgyis csomagot készültem küldeni Dallinnek, arra gondoltam, hogy vicces lenne, ha továbbítanám neki a kísérletét. Gondosan bedobozoltam Fuzzt, majd becsomagoltam egy gyönyörű fekete-fehér pöttyös papírba, ízlésesen elhelyeztem Dallin ellátmánya között egy üzenet kíséretében: „Vár rád egy meglepetés a csomagban.” Azután izgatottan vártam a válaszát.

Majd ezeket írta: „Többször is eszembe jutott ez a gekkó azóta, hogy visszakaptam. Nem is annyira maga a gekkó, hanem mindaz az idő, amit hetente elautóztunk, hogy tücsköt vegyünk és mindenfélét elintézzünk, miközben a kocsiban az ötleteidet, a történeteidet és a bizonyságodat hallgattam. Ez mindig egy jó indok volt arra, hogy elmehessek és beszélgethessek veled (nem mintha sokat beszéltem volna, de legalább figyeltem).”

Tücsökbeszerzés. Ki gondolta volna? Szülőkként nem mindig tudjuk időzíteni a hatásunkat. Gyakran csak úgy megtörténik. Lehet, hogy pont akkor, amikor este ágyba dugjuk a gyermekeinket, együtt utazunk a sífelvonón, vagy csak mindenféle elintézendő ügyek miatt autózunk. Időt kell fordítanunk arra, hogy a gyermekeinkkel legyünk.

A Szabadító mutatta a legjobb példát arra, hogyan szánjunk időt a gyermekekre. Miután egy teljes hosszú napon át tanította a nefitákat, Krisztus megparancsolta az embereknek, hogy vigyék hozzá a kicsinyeiket. A kisgyermekek között térdelt és imádkozott. Az ima után könnyekre fakadt. Majd pedig „vette a kisgyermekeiket, egyenként, és megáldotta őket, és imádkozott értük az Atyához” (3 Nefi 17:21).

Azok a gyermekek tisztában voltak vele, hogy Jézus szereti őket. Készségesen szakított rájuk időt. Meghallgatta őket, imádkozott értük, és megáldotta őket. Azok, akik tanúi voltak ennek, olyan erővel teltek el, hogy a beszámoló szerint „szem nem látott még, és fül sem hallott még ezelőtt olyan nagyszerű és bámulatos dolgokat, amint mi láttuk és hallottuk Jézust az Atyához beszélni” (3 Nefi 17:16).

Az a hatás, melyet Jézus Krisztus gyakorolt azokra a gyermekekre, nemzedékeken át kitartott. Amikor érdeklődést és időt fektetünk a gyermekeinkbe – még ha csak tücsköt vásárolunk is együtt –, remélhetőleg a mi hatásunk is nemzedékeken át fog tartani.