Szolgálat
A 2019. júniusi Liahónában megjelent egy nagyon szép írás „Szolgálattétel: Úgy látni másokat, ahogy a Szabadító” címmel. Az írásban arra buzdítottak minket, hogy osszuk meg az élményeinket. Szeretném most az életem egy meghatározó élményét megosztani.
2017. szeptember 30-án keresztelkedtem meg, és már 2018 februárjától hívtak – és hívnak azóta is folyamatosan – a misszionáriusok tanításokra. Ezt az Úr és a teljes idejű misszionáriusok hatalmas bizalmának érzem. Hálás vagyok az Úrnak és nekik, hogy segíthetem munkájukat, és hozzájárulhatok csekély mértékben az Úr nyájának bővítéséhez. Teljes szívemből, lelkemből végzem ezt a szolgálatot és kiváltságosnak érzem magam ezért.
Úgy érzem, nem csak a „harmadik személy” vagyok, aki – egyedülálló érdeklődők látogatásakor – szükségszerűen megy a misszionáriusokkal. Nagyon fontosnak érzem, hogy megismerjem azt a személyt, akivel találkozunk. A látható, illetve általa elmondott életkörülmények mellett odafigyeljek rá. Akkor, abban az órában, csak rá fókuszáljak. Rá kell hangolódni az adott személyre, szinte „belelátni a lelkébe”. Azt hiszem, ekkor tudom a legjobban szolgálni őt és az Urat. Mindenki más és más ember, észre kell venni a ki nem mondott problémákat, és megérezni, milyen lelki segítségre van szüksége. Melyik az a szentírásrészlet, amelyre akkor neki szüksége van. Melyik tereli őt az Úr ösvénye felé, esetleg segíti egy döntés meghozatalában, segíti át nehézségeken, ad kapaszkodót, hogy elérje az Urat. Egyre inkább érezze szükségét, hogy beengedje az életébe az Urat. Ez csodálatos és nagyon felelősségteljes szolgálat.
Hálás vagyok az Úrnak, hogy eddig több személy tanításában is részt vehettem, és ha csak egy töredéket adok hozzá a döntésükhöz, hogy megkeresztelkedjenek és Jézus nevét magukra vegyék, nagyon boldog vagyok.