Hívás a felnövekvő nemzedékhez
Nincs nagyobb elhívás…, mint „tanítványokká [tenni] minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében”.
Földi szolgálatának végéhez közeledvén a Szabadító feltámadott lényként megjelent az apostolainak. Az akkor nekik adott megbízatás megegyezik azzal, amit hozzátok, a felnövekvő nemzedékhez intéz: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében” (Máté 28:19).
1974. április 6-án az egyház egy új prófétát támogatott: Spencer W. Kimball elnököt. Én ugyanaznap kaptam meg az elhívásomat, hogy teljes idejű misszionáriusként Finnországban szolgáljak. Akkor még nem tudtam, hogy Kimball elnök éppen azon a héten adott át egy történelmi fontosságú üzenetet az egyház általános felhatalmazottjainak és térségi képviselőinek. Később hallottam, hogy ebben a bizonyos beszédben Kimball elnök látnoki módon felvázolta, hogy az egyház miként fogja beteljesíteni a Szabadító felhívását, miszerint tegyen tanítvánnyá minden népeket. Kimball elnök az egyház minden tagját felszólította, hogy nyújtsák meg a lépéseiket, és szélesítsék ki a jövőképüket. Kérte, hogy minden érdemes fiatal férfi készüljön fel, hogy dicséretre méltó teljes idejű missziót szolgáljon. Az egyháztagokat minden országban arra biztatta, hogy készüljenek fel saját misszionáriusaik támogatására, majd felszólított minden „rátermett férfit, hogy segítsenek a Tizenketteknek eljutni a világ minden tájára, és megnyitni a kapukat” (“When the World Will Be Converted,” Ensign, Oct. 1974, 10).
Ebben az 1974-ben elhangzott beszédében Kimball elnök azt is elmondta, hogy az egyház abban az évben 3,3 millió tagot számlált, 18 600-an szolgáltak teljes idejű missziót, és 663 cövek volt. Felszólított bennünket, hogy legyünk még jobbak, és arra kért, hogy változtassuk meg a szemléletünket, és tágítsuk ki a jövőképünket (lásd Ensign, Oct. 1974, 7–8).
Erre adott válaszként, mi egyháztagok, a családjainkban, úrvacsoragyűléseinken és cövekkonferenciáinkon elkezdtünk rendszeresen imádkozni azért, hogy meglágyuljon a nemzetek vezetőinek szíve, és a misszionáriusaink előtt megnyíljanak a kapuk. Az egyháztagok egyre világosabban kezdték látni az evangélium megosztása iránti felelősségüket. Fiatal férfiaink pedig előre léptek, és a misszionáriusok nagyszerű serege gyűlt össze. Tanúi voltunk annak, ahogy Kimball elnök látomása beteljesedik.
Finnországi szolgálatom alatt megtudtam, hogy misszióelnököm felesége, Lea Mahoney nőtestvér finn származású. Fiatal lányként egy Viipuri nevű városban nőtt fel Finnország keleti részén. Amikor a második világháború elérte Finnországot és a környező vidékeket, családjával elhagyták otthonukat. Viipuri a Szovjetunió részévé vált, a neve pedig Vyborgra változott. Zónakonferenciáinkon Mahoney nővér mesélt nekünk azokról, akik Viipuriban maradtak, és azon vágyáról, hogy elvihesse nekik az evangéliumot. Kimball elnök felhívása után egyesült erővel imádkoztunk azért, hogy a szóban forgó nemzet vezetőinek szíve meglágyuljon, és misszionáriusaink elvihessék az evangéliumot a Szovjetunió népeinek is.
Gyakran elmentünk a finn-szovjet határhoz, és az őrtornyokat látva eltűnődtünk, vajon kik lesznek azok a bátor fiatal férfiak és nők, akik majd átlépik a határt, hogy elvigyék az evangéliumot az ott élő embereknek is. Be kell vallanom, hogy ez akkoriban lehetetlen feladatnak tűnt.
Három évvel ezelőtt Eric fiúnk missziós elhívást kapott, hogy az Oroszországi Szentpétervár Misszióban szolgáljon. Legelső hazaküldött levelében valami ilyesmit írt: „Kedves anya és apa! Kiküldtek az első oroszországi városomba. Apa, te már lehet, hogy hallottál róla. Vyborgnak hívják, bár régen egy finn város volt, és Viipuri volt a neve.”
Könnyek szöktek a szemembe, mikor rájöttem, hogy a fiam pontosan abban a városban szolgál, amiért mintegy 32 évvel azelőtt annyit imádkoztunk. Eric egy kápolnát és egy gyülekezetnyi hithű szentet talált ott. Azon a helyen élt és szolgált, mely fiatal férfiként elérhetetlennek tűnt számomra.
Akkor, sok évvel ezelőtt, nem is sejtettem, hogy amikor a határok megnyitásáért és a majdan ott szolgáló misszionáriusokért imádkoztunk, az én imám a saját fiamért szólt. De talán számotokra, a felnövekvő nemzedék számára az még fontosabb, hogy Eric fiunk nem is tudta, hogy ő és társai voltak a válasz a több ezer hithű szent oly sok évvel ezelőtti imáira. Napjainkban ti, a felnövekvő nemzedék, töltitek be azt a jövendölést, hogy „Isten igazsága… bátran, nemesen és függetlenül fog előrehaladni, míg minden földrészt át nem jár, minden égövet meg nem látogat, minden országon végig nem söpör, és minden fülben el nem hangzik, míg Isten céljai meg nem valósulnak, és a nagy Jehova azt nem mondja: a munka elvégeztetett” (Joseph Smith, in History of the Church, 4:540).
Kimball elnök 35 évvel ezelőtti látnoki utasítása óta az egyháztagság száma 13,5 millióra emelkedett. Napjainkban 52 000 misszionárius szolgál, és Sionnak több mint 2800 cöveke van. Kik azok a szőlőskert- ben szolgálók, akik létrehozták ezt a bámulatos művet és csodát? Természetesen azok a próféták és apostolok, akik ma itt ülnek előttünk. De említhetném azokat a csodálatos cövekelnököket és püspököket is, akik oly hithűen szolgáltak; vagy például a szüleiteket – az apákat és anyákat –, a nagynéniket és nagybácsikat, és a többi fivért és nővért, akik ma ott ülnek mellettetek, a felnövekvő nemzedék tagjai mellett. Mindennél fontosabb azonban az a tény, hogy miközben igyekszünk elvinni az evangéliumot minden nemzetnek, még mindig csupán a felszínt karcoljuk.
És a staféta át lett adva egy új nemzedéknek. A Szabadító az Ő prófétáján, Thomas S. Monson elnökön keresztül újította meg ezt a felhívást, mikor kijelentette:
„Az alaphangot Urunk és Szabadítónk adta meg, aki a misszionáriusok nagyszerű seregének vezéreként áll világszerte. Feltámadása után megjelent a tizenegy tanítványának. Bármilyen tanácsot, kinyilatkoztatást, figyelmeztetést adhatott volna nekik, amilyet csak szeretett volna. De mit is mondott? Megtalálható a Máté 28:18–20-ban. Így szólt hozzájuk:
»Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.«”
Majd Monson elnök így folytatta:
„Micsoda ígéret! Ha igenlően válaszolunk e szent hívásra, erre az Istentől kapott megbízatásra, az Úr megígéri, velünk lesz »minden napon a világ végezetéig«. Nem hiszem, hogy létezik ennél nagyszerűbb ígéret” (“The Five M’s of Missionary Work,” New Era, Mar. 2007, 42).
A Mormon könyvében Jákób a szelíd és a vad olajfa Zénóstól idézett példázatával szólt a napjainkban betöltendő feladatunkról:
„Indulj hát, és hívj szolgákat, hogy szorgalmasan dolgozhassunk, szívvel-lélekkel a kertben, hogy előkészíthessük az utat, hogy ismét hozhassak természetes gyümölcsöt, mely természetes gyümölcs jó, és igen értékes, felülmúlva minden más gyümölcsöt.
Induljunk tehát, és dolgozzunk szívvel-lélekkel, ezen utolsó alkalommal, mert íme, közeleg a vég, és ez az utolsó alkalom, hogy megmetszem a kertemet” (Jákób 5:61–62).
A Szabadító hívása hozzátok, a felnövekvő nemzedékhez szól. Érdemes, felkészült és hithű fiatal férfiakat és nőket kér, akik hallgatnak a próféta hangjára, és akik a Szabadítóhoz hasonlóan előre lépnek, és azt mondják: „Itt vagyok, küldj engem” (Ábrahám 3:27). A szükség még soha nem volt ennél nagyobb. A mező még soha nem volt ennél fehérebb. Most hívtak el benneteket, „ezen utolsó alkalommal” (Jákób 5:62). Nincs nagyobb elhívás vagy nagyszerűbb munka, mint „tanítványokká [tenni] minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében” (Máté 28:19).
Ünnélyesen kijelentem, és bizonyságomat teszem, hogy a mennyek nyitva állnak, és Isten napjainkban is ugyanúgy szól hozzánk, mint ahogy régen. Fia, Jézus Krisztus él, és arra kér benneteket is, amire ősi apostolait, Pétert és Andrást: „Kövessetek engem, és azt mívelem, hogy embereket halásszatok” (Máté 4:19). Válaszoljatok rá úgy, ahogy ők tették: hálóitokat azonnal hátrahagyva, kövessétek Őt.
Azért imádkozom, hogy ti, e felnövekvő nemzedék, kiálljatok az igazságért és az igazlelkűségért, és megértsétek a szent hívást, mely nektek szól, hogy menjetek és tegyetek tanítványokká minden népet. Jézus Krisztus nevében, ámen.