A Segítőegylet maradandó öröksége
A Segítőegylet történelme szavakban és számokban került feljegyzésre, de öröksége egyik szívtől adatik tovább a másiknak.
Hálás vagyok, hogy veletek lehetek ma este. Szeretném kifejezni nektek Monson elnök és Uchtdorf elnök szeretetét és háláját. 1842-es megalakulása óta a Segítőegyletet folyamatosan megáldotta Isten valamely prófétájának körültekintő és szerető felügyelete. A nauvooi kezdetekkor Joseph Smith adott utasítást a vezetőknek és az összegyűlt tagoknak.
Tudva, hogy ilyen dicső történelmi hátteretek van, átérzem a súlyát Monson elnök felkérésének, hogy szóljak hozzátok. Az egylet egyik kezdeti gyűlésén Joseph Smith próféta felkérte Newel K. Whitney püspököt, hogy beszéljen helyette. Whitney püspök elmondta, azzal a boldog várakozással érkezett, hogy majd részesülhet a Próféta tanításában. Átérzem a csalódottságát – és talán ti is hasonlóan éreztek.
Amint erre az alkalomra készültem, megkérdeztem Monson elnöktől, érzései szerint mi szolgálná leginkább a javatokat. Szavai megerősítették azokat a benyomásokat, amelyek tanulmányozásom és imáim során támadtak bennem.
Ma este arról a hatalmas örökségről fogok beszélni, amelyet azok hagytak rátok, akik előttetek jártak a Segítőegyletben. Az általuk lefektetett alapból nekem az tűnik a legfontosabbnak és legmaradandóbbnak, hogy a jószívűség áll az egylet középpontjában, hogy az beköltözzön minden segítőegyleti tag szívébe, és jellemük legfőbb részévé váljon. A jószívűség sokkal többet jelentett számukra a puszta jóindulatnál. A jószívűség az Úr Jézus Krisztusba vetett hitből fakad, és abban gyökerezik, hogy az Ő áldozata munkálkodik a tagok szívében. Sok jótékony célú női szervezet létezik, amelyek sok jót tesznek. Sokan vannak, akik lenyűgöző módon együtt éreznek a szerencsétlen sorsúakkal, a betegekkel és a rászorulókkal. Ez a szervezet azonban egyedülálló, ahogyan az is volt a kezdetétől fogva.
Amikor ezek a nőtestvérek lefektették az alapokat, „a jószívűség soha el nem múlik”1 jeligét állították a középpontba. Ez szolgálta őket a kezdetekkor. Ez szolgálta őket az azt követő nagyszerű időszakban. Most is szolgálja őket, a mi napjainkban. És az előttünk álló időszakban is szolgálni fogja a Segítőegyletet.
Ezt az egyletet olyan nők alkotják, akikben a jószívűség érzése szívből fakad. Mégpedig olyan szívből, amelyet a kizárólag az Úr igaz egyházában nyújtott szövetségeknek való megfelelés, és azok megtartása formált át. A jószívűség effajta érzései az Úrtól erednek az Ő áldozata révén. E nők jószívű cselekedeteit Jézus példája vezérli – az Ő kegyelmének végtelen ajándéka iránti hálából erednek – és a Szentlélek által fakadnak, akit az Úr elküld, hogy társuk legyen irgalmas küldetéseik során. Ennek köszönhetően páratlan dolgokat képesek tenni másokért, és örömet tudnak lelni még akkor is, amikor saját kielégítetlen szükségleteik is nyomasztóan nagyok.
A Segítőegylet története tele van a figyelemre méltó önzetlen szolgálat elbeszéléseivel. Az üldöztetés és nélkülözés szörnyű napjaiban, amikor a hithűeknek Ohióból Missouriba majd Illinois-ba kellett menniük, aztán pedig tovább nyugatra, át a pusztaságon, a szegénységbe süllyedt és bánattól gyötört nőtestvérek odaadóan gondoskodtak másokról. Ti is bizonyára úgy könnyeznétek, ahogyan én, ha felolvasnék néhány feljegyzést a történelmetekből. Benneteket is megérintene a nagylelkűségük, de még inkább az, amikor meglátnátok a hitüket, amely felemelte és megtartotta őket.
Különböző háttérrel érkeztek, de mindannyiuknak szembe kellett nézni az élet egyetemes megpróbáltatásaival és szívfájdalmaival. Az Úr és mások szolgálata iránti hitből fakadó elkötelezettségük látszólag nemhogy kimentette volna őket az élet viharából, hanem egyenesen a közepébe taszította őket. Voltak köztük fiatalok és idősek egyaránt. Sok országból és nép közül származtak, mint ahogy ti is ma. Azonban egyek voltak szívükben, elméjükben és szándékukban. Eltökéltek voltak, hogy segítenek az Úrnak Sionja felépítésében, ahol elérhetővé válhat számukra is az a boldog lét, amelyet a Mormon könyve oly élénken eléjük tárt. Emlékeztek 4. Nefi könyvének néhány leírására, melyet a szívükben hordoztak, bárhová is vezette őket az Úr a Sionba tartó út során:
„És lőn, hogy a harminchatodik évre az emberek mind, a nefiták és a lámániták is, szerte az egész vidéken megtértek az Úrhoz, és nem voltak közöttük viszálykodások és szóváltások, és az emberek mind igazságosan bántak egymással.
És minden dolog közös volt közöttük, nem volt gazdag vagy szegény, szolga vagy szabad, hanem mindannyian szabadokká lettek, és részesei a mennyei ajándéknak. […]
És lőn, hogy nem volt viszálykodás az országban, Isten szeretete miatt, mely az emberek szívében lakozott.”2
A Segítőegylet korai tagjai nem érték meg ezt az idilli korszakot, Isten szeretete mégis a szívükben lakozott. És ki is tartott bennük – mialatt ők is kitartottak – a nyugatra vezető út és az azt követő évek során. A nehéz körülmények miatt a Segítőegylet közel négy évtizeden keresztül nem tudott egyházszerte tevékenykedni. 1866-ban azonban Brigham Young elhívta Eliza R. Snowt, hogy segítsen a püspököknek a segítőegyletek megszervezésében. Snow nőtestvért 1880-ban elhívták a Segítőegylet második általános elnökévé. A Segítőegylet feljegyzései arról tanúskodnak, hogy amikor a vezetők egyházszerte felkeresték a nőtestvéreket, hogy ismét megkezdjék a Segítőegylet hivatalos munkáját, azt tapasztalták, hogy a szívükben élő jószívűség mit sem csökkent. Továbbra is kinyújtották kezüket a szükséget látók felé. Azokban, akik hűek maradtak szövetségeikhez, megmaradt a jószívűség ajándéka, Krisztus tiszta szeretete. Még mindig az övék volt.
Az ezt követő években a Segítőegylet létszámban és erőben is gyarapodott, így még jobban szolgálhatta a szükséget látókat. A nagyszerű jövőképpel és tehetségekkel rendelkező nők irányítása alatt a Segítőegylet vezető szerepet töltött be olyan jótékonysági szervezetek életre hívásában, amelyek addig nem léteztek a határvidéken élő szenvedők megsegítésére. Létrehoztak egy kicsiny kórházat. Támogatásukkal néhány nőtestvér keletre ment egészségügyi tanulmányokat végezni, hogy aztán ott dolgozhassanak. Ez volt az Egyesült Államok nagyszerű kórházrendszerének egyik kiindulópontja.
Olyan kezdeményezéseket indítottak el, melyek az évek során az UNSZ Családsegítő Szolgáltatásokká nőtték ki magukat, és behálózták az egész világot. Olyan hatékony gabonatárolási rendszert hoztak létre, hogy háború és válság idején még a szövetségi kormány részéről érkező kéréseknek is eleget tudtak tenni. Elindították a későbbi Elemit és az egyház fiatal női számára létrehozott szervezetet. Létrehozták saját női folyóiratukat is. A világ legnagyobb női szervezetévé váltak, és vezető tisztségeket töltöttek be az Egyesült Államok női szervezeteiben.
A Segítőegylet jelentette a magot, melyből az egyház ereje kisarjadt az emberbaráti segítségnyújtásra szerte a világon. Amikor a különböző népek vezetői ellátogatnak Utahba, tiszteletüket és csodálatukat fejezik ki az iránt, amit az egyház a szegényekért, valamint a háborúk és természeti katasztrófák áldozataiért tesz világszerte. Az Isten gyermekeinek nyújtott ezen figyelemre méltó ajándékok részét képezik a Segítőegylet maradandó örökségének.
Joseph Smith próféta már a Segítőegylet első gyűlésein elmondta a nőknek, hogy hithű szolgálatuk ilyen jelentős dolgokat fog eredményezni. Azt mondta, hogy királynők jönnek majd hozzájuk, hogy tanuljanak tőlük, és részesei legyenek szolgálatuknak.3 Én láttam e prófécia beteljesedését. És a feljegyzésekből azt is látom, hogy a segítőegyleti pionírok számára valóra vált az a szent-írásbeli ígéret is, amely azoknak adatott, akik az Urat szolgálják, és az Ő munkáját végzik. Ez a Joseph Smith prófétán keresztül érkező ígéret a Tan és a szövetségek 88. szakaszában lett feljegyezve. Azokról szól, akik elhívást kapnak, hogy az Úrral szolgáljanak az egymást követő időszakokban:
„És azt mondta az elsőnek: Menj, és dolgozz a mezőn, és az első órában eljövök hozzád, és látni fogod arcom örömét.
És azt mondta a másodiknak: Te is menj el a mezőre, és a második órában meglátogatlak téged arcom örömével.
És a harmadikhoz is szólt, mondván: Meg foglak látogatni;
És a negyedikhez, és így tovább, egészen a tizenkettedikig.
És a mező ura az első órában elment az elsőhöz, és végig vele maradt abban az órában, és őt megörvendeztette ura arcának világossága.”4
Ránk maradt feljegyzéseikből világosan kitűnik, hogy a Segítőegylet korai szakaszában élő nők érezték az Úr által ígért örömet. Krisztus velük együtt munkálkodott. Felvirágoztatta munkájukat, ők pedig örömet és világosságot tapasztaltak.
De Joseph próféta előre látta egy másik időszak elközeledtét. Látta a nagyszerű műveket, melyeket az első időben fognak felépíteni. Ugyanakkor azt is mondta, hogy az a feladatuk, hogy szolgálják, megáldják és gondját viseljék azoknak, akik közel állnak hozzájuk, és akiket személyesen ismernek.
A Segítőegyletért végzett örömteli szolgálat után az Úr egy másik időszakba vezette át őket, távol attól a mezőtől, melyet olyan nagyszerűen beültettek. Tudom, hogy nehéz dolguk volt a hithű férfiaknak, például amikor megörökölték a Segítőegylet által felépített kórházrendszert. Prófétái által az Úr világossá tette, hogy papsági szolgái átadhatják másoknak e jóra szolgáló intézmény fenntartását és továbbépítését. Így aztán az egyház továbbajándékozta csodás kórházrendszerét.
Ismerem és csodálom azokat a férfiakat, akik megérezték a szolgálat örömét ebben a kórházrendszerben. Láttam azt is, hogy felismerték, örömük nem saját sikereikből fakadt, hanem abból, hogy az Úrral együtt munkálkodtak. Ezért csak mosolyogtak, és boldogan továbbadták azt, amit építettek. Hittek abban, hogy az Úrnak nagyobb szüksége van a szolgálatukra máshol – más mezőkön és más időkben.
A segítőegyleti örökségetek egyik igen becses része az, hogy ugyanez a hit rejlik a Segítőegylet vezetőinek és tagjainak szívében. Az Úr tudta, hol lesz szükség nagyszerű tehetségeikre a következő időszakban, és hol fognak még annál is nagyobb örömre lelni, mint azokban a csodálatos, jótékony vállalkozásokban, amelyeket beindítottak és felépítettek.
Az egyház növekedett, és kiterjedt az egész világra. A Segítőegylet által létrehozott szolgálatok az egyre inkább háborgó világban hatalmas forrásokat és állandó felügyeletet kívántak a növekvő egyháztól. A nagyívű és központosított programok működtetése csökkentette volna annak lehetőségét, hogy a segítőegyleti vezetők és tagok megérezhessék azt az örömet, mely az egyes embereknek az Úrért – és az Úrral – végzett szolgálatából fakad.
Az Úr már előkészítette számukra az új időszakra szóló lehetőségeket. Az egyetlen rendszer, amely támaszt és vigaszt tudna nyújtani egy ilyen változatos világban munkálkodó kiterjedt egyházban, az csakis a szükséget látóknak nyújtott személyes szolgálat lehet. Az Úr már a Segítőegylet kezdetétől fogva látta ennek elközeledtét.
Megadta a mintát. Két segítőegyleti nőtestvér az Úrtól jövő elhívásként elfogadja megbízását, hogy meglátogassanak egy harmadik nőtestvért. Ez így volt kezdettől fogva. A Segítőegylet tisztségviselői az elegendő hittel rendelkező nőtestvéreket felkérték könyörületes szolgálatra, amikor a feladat súlya már meghaladta a két kijelölt látogatótanító erejét. Ezzel mindig az otthonhoz közeli ismerősöket bízták meg. Az egyháztagok tanítják helyi gyűléseiken az evangéliumot, valamint bizonyságot tesznek a Szabadítóról és a visszaállításról. A leányok őrködnek az édesanyák felett, az édesanyák pedig meghallgatják és tanítják a lányokat, valamint gondjukat viselik.
A helyi papsági pásztorok mindig is nagy bizalommal voltak a Segítőegylet tagjai iránt. Minden püspöknek és minden gyülekezeti elnöknek van egy segítőegyleti elnöke, akire támaszkodhat. A Segítőegylet elnökének vannak látogatótanítói, akik ismerik a nőtestvérek megpróbáltatásait és szükségleteit. Az elnök rajtuk keresztül ismerheti meg az egyes emberek és a családok érzéseit. Ezáltal képes eleget tenni a szükségleteiknek, és segítséget tud nyújtani a püspöknek az egyének és családok táplálására kapott elhívásában.
A Segítőegylet örökségének egyik csodálatos része abban nyilvánul meg, hogy a papság mily nagy tiszteletet tanúsít mindig a nők iránt, és cserébe ugyanekkora tiszteletet kap a Segítőegylettől. Én ugyanúgy tapasztaltam ezt, mint ti. Évekkel ezelőtt a püspökünk mosolyogva ezt kérdezte tőlem: „Miért van az, hogy ha felkeresek egy szükséget látót az egyházközségben, a feleséged már rég megelőzött?” Minden püspök és gyülekezeti elnök, akinek van valamicske tapasztalata, már bizonyára érezte a segítőegyleti nőtestvérek sugalmazott példájának gyengéd ösztönzését. Segítenek emlékeznünk, hogy senkinek – se nőnek, se férfinak – nem adatik szabadulás könyörületes szolgálat nélkül.
Akik idősebbek vagytok, talán emlékeztek Marion G. Romney elnökre, aki a következő szentírást idézve azt mondta, hogy épp annyira elszánt hithűnek bizonyulni e könyörületes szolgálatban, mint a nőtestvérek. Így szólt Benjámin király: „És most, ezen dolgok kedvéért, amiket elmondtam nektek – vagyis annak kedvéért, hogy napról napra megtartsátok bűneitek bocsánatát, hogy ártatlanul járhassatok Isten előtt – szeretném, ha adnátok javaitokból a szegényeknek, minden ember aszerint, amije van, úgy mint az éhesek táplálása, a mezítelenek felruházása, a betegek meglátogatása és szükségük enyhítése, lelkileg is és fizikailag is, igényeik szerint.”5
Majd emlékszem, ahogy Romney elnök elmosolyodott, és az mondta, hogy igazán el akarja nyerni bűnei bocsánatát. És ezért arra gondolt, amikor csak tud, mindig csatlakozni fog a nőtestvérekhez, amikor könyörületes szolgálatot végeznek.
Most pedig itt az ideje arról is beszélni, hogy nektek mit kell tennetek azért, hogy a Segítőegylet e csodás és szent örökségét továbbadjátok az utánatok következőknek. Kis és egyszerű dolgokra lesz szükség. Ne feledjétek, hogy ezt az örökséget egyik szív adja át a másiknak. A jószívűség – Krisztus tiszta szeretete – része annak a hatalmas szívbéli változásnak, amelyet az Úr hithű tanítványainak ígér. Így tehát nem nehéz meglátni, mik azok az egyszerű dolgok, melyeket meg tudtok és meg is kell tennetek, hogy továbbadhassátok az örökséget.
Például, minden alkalommal, amikor társatokkal látogatótanításra készültök, emlékeznetek kell arra, mi jelenti majd a sikert. Ez többet jelent annál, mint hogy csak bejuttok az ajtón. Többet jelent az üzenet átadásánál. Többet jelent, mint hogy megkérdezitek, miben segíthettek. A siker talán csak a sokadik látogatás után lesz nyilvánvaló, esetleg nem is ebben a világban látjátok majd annak bizonyítékát, hogy sikerrel jártatok. A Lélek által azonban érezhetitek, hogy jó úton haladtok.
Beszélgettem egyszer egy segítőegyleti taggal az egyik látogatásáról. Egy olyan nőt keresett fel, aki épp akkor vesztette el hirtelen és tragikus módon a férjét. A közelmúltban az asszonynak csupán akadozó kapcsolata volt a Segítőegylettel.
A látogató azzal készítette elő látogatását, hogy megállt egy boltnál, hogy virágot vegyen neki. Tavasz volt, így az üzlet telis-tele volt mindenféle színű, szebbnél szebb tulipánnal. Először a kedvenc színéből akart venni, de aztán az a benyomása támadt, hogy inkább más színűt vegyen. Nem tudta, miért épp a sárgát választotta, de végül így történt.
Amikor a nőtestvér ajtajában állva átnyújtotta neki a sárga tulipánokat, az asszony elmosolyodott, és így szólt: „Gyere, nézd meg a virágoskertemet!” Tele volt pompás, sárga tulipánokkal. Az asszony így folytatta: „Épp azon tűnődtem, hogy szedek egy csokornyit a vázába. De most kint hagyhatom őket, és egy kicsit tovább gyönyörködhetek a kertemben, mert te elhoztad ezeket.” Kellemesen elbeszélgettek, mintha régi barátok lettek volna. A nőtestvér abból a benyomásból, hogy vigyen virágot, méghozzá sárga tulipánt, bizonyosságot nyert arról, hogy az Úr küldetésében járt. Hallottam az örömet a hangjában, mikor a látogatásról mesélt.
Amikor beszéltünk, nem tudta, mit is érzett az özvegyasszony a látogatás után. De ha azt érezte, hogy Isten szereti őt, és egy angyalt küldött hozzá, akkor az Úr szemében ez a látogatótanító segített neki megtenni egy lépést a siker útján. Előfordulhat, hogy a látogató csak az eljövendő világban szerez tudomást arról, hogy hithű erőfeszítései sikerrel jártak.
Igaz ez annak a két látogatótanítónak az esetében is, akik közel kilenc éven át kerestek fel újra és újra kitartó szeretettel egy másik özvegyet, aki egy közeli idősek otthonában élt. Nehéz megpróbáltatások után néhány hete hunyt el. Abból, amit egyik fiától hallottam, bizonyos vagyok abban, hogy e látogatók sikerrel jártak. Részük lesz abban a boldogságban, amelyről Joseph Smith próféta édesanyja beszélt a nőtestvéreknek az egyik egyleti gyűlésükön: „Gondját kell viselnünk egymásnak – mondta –, őrködnünk kell egymás felett, vigaszt kell nyújtanunk egymásnak, és tanulnunk kell, hogy mindannyian együtt lehessünk majd a mennyben.”6
Azzal adjátok tovább az örökséget, hogy segítetek másoknak is szívükbe fogadni a jószívűség ajándékát. Akkor aztán ők is tovább tudják majd adni másoknak. A Segítőegylet történelme szavakban és számokban került feljegyzésre, de öröksége egyik szívtől adatik tovább a másiknak. Ezért van az, hogy a családok oly sokat merítenek a Segítőegyletből.
Édesanyám rám hagyott egy kis dísztűt, melyen ez áll: „A jószívűség soha el nem múlik.” Beck nőtestvértől pedig ezt a kitűzőt kaptam a zakóm hajtókájára.
A maradandó örökség, amelyet édesanyám a családjára hagyott, sokkal több volt a kis dísztűnél. Az ő és az Úr szeretete volt az, melyet láttam és éreztem azokban az egyszerű dolgokban, amelyeket könyörületes szívvel az Úrért tett meg. Édesanyám segítőegyleti asszony volt. Nem voltak lányai, de feleségem továbbadta ezt az örökséget a mi két lányunknak, ők pedig életben fogják tartani mások szívében. Megmarad, mert a jószívűség soha el nem múlik.
Bizonyságomat teszem arról, hogy a jószívűség Krisztus tiszta szeretete. Ő él, és amikor Vele együtt szolgálunk másokat, érezzük az Ő örömét. Engesztelése révén lehetővé tette számunkra, hogy kérhessük és el is nyerhessük a jószívűség ajándékát. Tudom, hogy az Atya él, és válaszol az imáinkra. Egy olyan egylet tagjai vagytok, amelyet a visszaállítás prófétája, Joseph Smith alapított meg és állított a megfelelő irányba. Beck nőtestvér és tanácsosai Istentől lettek elhívva, élő prófétája sugalmazása által. Tudom, hogy ez igaz.
Dicsőséges örökségetek van. Imádkozom ezért Istenhez, hogy adja meg nektek az ahhoz szükséges sugalmazást, hogy megőrizzétek és továbbadjátok ezt az áldást és örömet hozó örökséget az eljövendő nemzedékek és idők számára. Jézus Krisztus szent nevében, akit mi szolgálunk, ámen.