Ima és késztetések
A késztetés és az ima esetei nem szokatlanok az egyházban. Részét képezik a kinyilatkoztatásnak, melyet Mennyei Atyánk biztosít számunkra.
Egyetlen apa sem küldené el gyermekeit egy élethosszig tartó próbatételre valamely messzi, veszélyes földre, ahol Lucifer szabadon jár-kel, úgy, hogy ne látná el őket személyre szabott védelmező erővel. Sőt, a Vele folytatott kommunikációra is lehetőséget biztosítana, hogy mint apa és gyermek szólhassanak egymáshoz. Atyánk minden földre küldött gyermeke megkapta Krisztus Lelkét, vagyis Krisztus Világosságát.1 Egyikünk sem lett útmutatás és megváltás reménye nélkül magára hagyva.
A visszaállítás egy 14 éves fiú imájával kezdődött, valamint egy látomással az Atyáról és a Fiúról. És ezzel megnyittatott az idők teljességének adományozási korszaka.
Az evangélium visszaállítása a halandóság előtti létről is hozott ismereteket. A szentírásokból tudunk a mennyei tanácsülésről, valamint a döntésről, amelynek értelmében Isten fiai és leányai a halandóságba küldetnek, hogy testet kapjanak és próbára tétessenek.2 Isten gyermekei vagyunk. Lélektestünk most húsból való földi hajlékban lakozik. A szent-írások azt mondják: „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?” (1 Korinthusbeliek 3:16).
Isten gyermekeiként megtanultuk, hogy részesei vagyunk tervének, amely „a boldogság nagyszerű terve” (Alma 42:8).
Tudjuk, hogy háború volt a mennyben, és Lucifer, valamint követői test nélküli állapotban ki lettek taszítva:
Sátán, ama régi kígyó, méghozzá az ördög „fellázadt Isten ellen, és azon volt, hogy elvegye Istenünknek és az ő Krisztusának a királyságát –
Ezért háborúzik Isten szentjeivel, és körös-körül körbeveszi őket” (T&Sz 76:28–29).
Kaptunk önrendelkezést is.3 Ezt bölcsen kell használnunk, és közel kell maradnunk a Lélekhez, különben azon vesszük észre magunkat, hogy balgák módjára engedünk az ellenség csábításainak. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus engesztelése által tisztára moshatók a hibáink, és halandó testünk visszaállíttatik a tökéletes formájához.
„Mert íme, Krisztus Lelke minden embernek megadatott, hogy különbséget tehessen jó és gonosz között; megmutatom tehát nektek, hogy mi módon ítélkezzetek; mert minden dolog, mely jócselekedetre hív, és arra ösztönöz, hogy higgyünk Krisztusban, azt Krisztus hatalma és ajándéka küldi, tehát tökéletes tudással tudhatjátok, hogy Istentől való” (Moróni 7:16).
Van egy tökéletes módja a kommunikációnak: a Lélek által, hiszen „a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is” (1 Korinthusbeliek 2:10).
Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyházában a keresztelkedés után van egy második szertartás: ez a „kézrátétel a Szentlélek ajándékáért” (Hittételek 1:4).
A sugalmazás édes, csendes hangja inkább érzésként érkezik, mintsem hangként. Mint tiszta intelligencia szólhat hozzánk az elménkben. A Szentlélek inkább az elmén keresztül kommunikál a lelkünkkel, mintsem fizikai érzékszerveinken keresztül.4 Az útmutatás gondolatok, érzések, késztetések és benyomások formájában érkezik.5 A lelki kommunikáció szavait inkább érezzük, mintsem halljuk, és inkább a lelki, mintsem a halandó szemünkkel látunk.6
A Tizenkét Apostol Kvórumában sok éven át szolgáltam együtt LeGrand Richards elderrel. 96 évesen halt meg. Mesélte, hogy 12 évesen részt vett egy nagyszabású általános konferencián a Tabernákulumban. Ott hallotta Wilford Woodruff elnököt.
Woodruff elnök elmesélte egyik élményét, amikor a Lélektől kapott késztetést. Elküldte az Első Elnökség, hogy „gyűjtse össze Isten minden szentjét Új-Angliában és Kanadában, majd hozza őket Sionba”7.
Indiana államban megállt az egyik testvér házánál, és kocsiját beállította az udvarra. Feleségével és egyik gyermekükkel a kocsin tértek nyugovóra, míg a család többi tagja a házban aludt el. Nem sokkal azután, hogy lefeküdt, a Lélek suttogva így figyelmeztette: „Kelj fel, és vidd odébb a kocsidat!” Felkelt, és a kocsit távolabb vitte onnan, ahol addig állt. Amikor újra lefekvéshez készült, a Lélek megint szólt hozzá: „Menj, és vidd el az öszvéreidet attól a tölgyfától!” Ezt is megtette, majd újra nyugovóra tért.
Alig fél órával később egy forgószél kitépte a földből és felkapta a fát, melyhez korábban az öszvéreit odakötözte. Két kerítésen is túl, majdnem 100 méterre repítette. A jókora, öles fa pontosan oda esett le, ahol azelőtt a kocsija állt. Woodruff elder megmentette az életét, valamint felesége és gyermeke életét azzal, hogy hallgatott a Lélek késztetéseire.8
Ti is érezhetitek ugyanezen Lélek késztetését, és titeket is megvédhet.
Amikor majdnem 50 évvel ezelőtt elhívtak általános felhatalmazottnak, Utah Valleyben éltünk. Volt egy kis földünk, amit mi farmnak neveztünk. Volt egy tehenünk, egy lovunk, voltak csirkéink meg sok-sok gyerekünk.
Az egyik szombaton a repülőtérre kellett mennem, hogy Kaliforniába utazzak egy cövekkonferenciára. A tehenünk azonban vemhes volt, és gondok voltak vele. A borjú végül megszületett, de az anyja nem tudott felállni. Kihívtuk az állatorvost, aki hamarosan meg is érkezett. Azt mondta, hogy a tehén lenyelt egy drótot, és nem éri meg a másnapot.
Felírtam az állati melléktermékeket feldolgozó cég telefonszámát, hogy a feleségem kihívhassa őket, amint elpusztult a tehén.
Mielőtt elindultam volna, összegyűltünk egy családi imára. A kicsi fiunk mondta. Miután megkérte Mennyei Atyánkat, hogy „áldd meg apát az utazása során, és áldj meg mindannyiunkat”, őszinte fohászba kezdett. Azt mondta: „Mennyei Atyánk, kérlek, áldd meg Bossy tehenet, hogy rendbe jöjjön!”
Kaliforniában aztán elmeséltem az esetet. „Meg kell tanulnia – mondtam –, hogy nem kapunk meg olyan könnyen mindent, amiért csak imádkozunk.”
Bizony, az eset tanulságát le kellett vonni, de nem a fiamnak, hanem nekem. Mire vasárnap este hazatértem, Bossy „rendbe jött”.
Ez a módszer nem csak a próféták számára van fenntartva. A Szentlélek ajándéka ugyanúgy működik a férfiak, a nők és még a kisgyermekek esetében is. E csodálatos ajándék és hatalom minden probléma lelki orvosságát magában rejti.
„És most, igéjéből angyalok által ad az embereknek, igen, nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek is. Most ez még nem minden; a kisgyermekeknek is adatnak sokszor olyan szavak, melyek megszégyenítik a bölcseket és a tanultakat” (Alma 32:23).
Az Úr sokféleképpen tud tudást önteni az elménkbe, hogy késztessen bennünket, utat mutasson, tanítson, helyreigazítson és figyelmeztessen minket. Azt mondta: „…elmédben és szívedben szólok majd hozzád a Szentlélek által, amely reád száll és a szívedben lakozik” (T&Sz 8:2).
Énós ezt írta: „…amíg lélekben így küszködtem, íme, ismét az Úr hangja szólt elmémben” (Énós 1:10).
Megtudhatjátok mindazt, amit tudnotok kell. Imádkozzatok, hogy megtanuljátok elnyerni ezt a sugalmazást, és érdemesek maradjatok az elnyerésére. Tartsátok tisztán a világ szennyétől ezt a csatornát, vagyis az elméteket.
Graham W. Doxey elder, aki egykor a Hetvenek Második Kvórumában szolgált, mesélt nekem egyik meghatározó élményéről. Édesanyja, aki később az Elemi Általános Elnökségében szolgált tanácsosként, szintén beszámolt nekem erről az esetről.
A második világháború idején Doxey elder a haditengerészetnél szolgált. Kínában állomásoztak. Jó néhány társával együtt elvonatoztak Tiencsin városába, hogy kicsit körülnézzenek.
Később amikor újra vonatra szálltak, hogy visszatérjenek a bázisra, egy óra múlva a vonat északra fordult. Rossz vonatra szálltak! Semmit sem tudtak kínaiul. Meghúzták a vészféket, és megállították a vonatot. Valahol vidéken szálltak le, és nem volt más hátra, vissza kellett gyalogolniuk a városba.
Nemsokára találtak egy kis kézi hajtányt, amilyet általában a vasúti munkások használnak. Sínre tették, majd hajtani kezdték magukat előre. Dombról lefelé gurultak, felfelé viszont tolniuk kellett.
Az egyik meredek leejtőhöz érve felugrottak a kocsira, és gurulni kezdtek. Graham volt az utolsó felszálló. Neki már csak a kocsi elején maradt hely. Futás közben végül sikerült felkapaszkodnia, de ezután valahogy megcsúszott, és a száguldó kocsi oldalára esett. Lábbal a kocsi felé, miközben háta a földnek ütődött, azon igyekezett, hogy át ne menjen rajta a kerék. Miközben a kocsi egyre gyorsult, édesanyja hangját hallotta: „Bud, légy óvatos!”
Nehéz katonacsizma volt rajta. Hirtelen megcsúszott a lába, és csizmájának vastag talpa megakasztotta az egyik kereket. A kocsi mindössze 30 centire állt meg a kezétől.
Szülei, akik akkoriban a Közép-Keleti Államok Misszió felett elnököltek, épp aludtak egy szállodai szobában. Édesanyja úgy hajnali két óra körül felült, és felébresztette a férjét: „Bud bajban van!” Letérdeltek az ágy mellé, és imádkoztak fiuk biztonságáért.
A következő levélben azt kérdezték tőle: „Bud, mi a baj? Mi történt veled?”
Erre beszámolt nekik az esetről. Amikor összevetették az időt, kiderült, hogy pontosan akkor bukdácsolt a kocsi mellett, amikor szülei a világ másik felén letérdeltek a szállodai szobában, és a biztonságáért imádkoztak.
A késztetés és az ima ezen esetei nem szokatlanok az egyházban. Részét képezik a kinyilatkoztatásnak, melyet Mennyei Atyánk biztosít számunkra.
Az ellenség egyik legmegtévesztőbb eszköze, hogy meggyőz minket arról: már nem vagyunk érdemesek imádkozni. De nem számít, kik vagytok vagy mit tettetek, mindig imádkozhattok.
Joseph Smith próféta megígérte, hogy „mindenkinek, akinek teste van, hatalma van azok felett, akiknek nincsen”9.
Amikor kísértés érkezik, létrehozhattok az elmétekben egy törlés gombot, talán egy kedvenc himnuszotok szavaival. Az elmétek irányít. Testetek csupán elmétek eszköze. Ha érdemtelen gondolatok furakodnak az elmétekbe, cseréljétek ki őket a törlés gombbal. A felemelő zene nagy hatással bír, mely segíthet gondolataitok irányításában.10
Amikor Oliver Cowderynek nem sikerült fordítania, az Úr így szólt hozzá:
„Íme, nem értetted meg; feltételezted, hogy megadom ezt neked, amikor nem gondoltál bele, csak kértél engem.
De íme, én azt mondom neked, hogy tanulmányoznod kell azt az elmédben; majd meg kell kérdezned tőlem, hogy helyes-e, és ha helyes, akkor tebenned égővé teszem kebledet; érezni fogod tehát, hogy helyes.
De ha nem helyes, akkor nem lesznek ilyen érzéseid” (T&Sz 9:7–9).
Ezt a tantételt illusztrálja egy kisleány története. Mérges volt a bátyjára, mert csapdát állított, hogy verebeket fogjon.
Mivel hirtelen nem tudott segítséget szerezni, azt mondta magának: „Akkor hát imádkozom róla.”
Imája után a kislány így szólt az anyukájához: „Tudom, hogy nem fog verebet fogni a csapdájával, mert imádkoztam róla. Biztos vagyok benne, hogy nem fog egyetlen verebet sem!”
Édesanyja megkérdezte tőle: „Honnan lehetsz ebben annyira biztos?”
Így felelt: „Miután imádkoztam, kimentem, és darabokra törtem azt a vacak csapdát!”
Imádkozzatok – akkor is, ha fiatalok és önfejűek vagytok, mint Alma próféta, vagy zárva van az elmétek, akárcsak Amuleknek, aki azt mondta: „…tudtam ezen dolgokról, de mégsem akartam tudni róluk” (Alma 10:6).
Tanuljatok meg imádkozni! Imádkozzatok gyakran! Imádkozzatok az elmétekben és a szívetekben! Imádkozzatok térden állva! Az ima a ti saját kulcsotok a mennyhez. A zár a fátyol felétek eső oldalán van. És én megtanultam, hogy minden imámat így fejezzem be: „…legyen meg a te akaratod” (Máté 6:10; lásd még Lukács 11:2; 3 Nefi 13:10).
Ne várjátok, hogy teljesen mentesek legyetek a gondtól, a csalódástól, a fájdalomtól és a csüggedéstől, hiszen épp azért küldettünk a földre, hogy elviseljük ezeket.
Valaki így írt erről:
Ügyetlen, türelmetlen kézzel az ember
Összekuszálja Urunk tervének fonalát,
És mikor fájdalmában Hozzá kiált,
Ő csendesen csak ennyit mond:
Maradj nyugton, míg kioldom a csomót!11
A szentírások azt ígérik: „Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek” (1 Korinthusbeliek 10:13).
A Szabadító azt mondta: „Közeledjetek hozzám, és én közeledni fogok hozzátok; keressetek engem szorgalmasan, és meg fogtok találni; kérjetek, és adatik nektek; kopogtassatok, és megnyittatik nektek” (T&Sz 88:63).
Ezt a konferenciai ülést az általános felhatalmazottak támogatásával kezdtük. Elsőként Thomas S. Monsont támogattuk Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza elnökeként. Szerintem úgy ismerem Monson elnököt, mint bármely más ember a földön, és különleges tanúbizonyságot szeretnék tenni arról, hogy Isten hívta el prófécia által (lásd Hittételek 1:5). Szüksége van az imáinkra – de feleségének, Francesnek és az egész családjának is – a rá nehezedő óriási teher miatt.
Imádkozom, hogy testben, lélekben és elméjében is erős maradhasson, hogy az egyház számára nyilvánvaló legyen – ahogy teljesen nyilvánvaló azok számára, akik közel vannak hozzá –, hogy őt tényleg Isten hívta el, prófécián keresztül. És „felhatalmazással rendelkezők kézrátétele által” elfoglalta hivatalát, hogy „prédikálhassa az evangéliumot, és szolgálhasson annak szertartásaiban (Hittételek 1:5).
Az Úr áldja és tartsa meg Monson elnököt és a családját minden szükséges módon, hogy elvégezhesse azt a nagyszerű munkát, amely a vállán nyugszik. Az Úr szolgájaként teszem erről bizonyságomat, és hagyom veletek áldásomat, Jézus Krisztus nevében, ámen.