A katasztrófák árnyékában az egyháztagok áldást kapnak a hitükért
A földrengés és szökőár sújtotta Szamoa- szigeteken élő utolsó napi szentek egy kis időre félretették mulandó jellegű, személyes és családi gondjaikat, hogy az általános konferenciát hallgatva kielégíthessék lelki szükségleteiket.
A 8-as erősségű földrengés Szamoa fővárosától, Apiától mintegy 200 kilométerre délkeletre pattant ki 2009. szeptember 29-én, alig pár nappal az általános konferencia előtt. A földrengés és az azt követő, mintegy 5 méter magas szökőár, több mint 180 ember halálát okozta a Csendes-óceánon, kilenc áldozat kivételével mindegyikük a Szamoa-szigeteken vesztette életét.
A 26 egyháztag halálát okozó katasztrófa és az azt követő helyreállítási munkálatok ellenére az utolsó napi szentek bőséges jutalomban részesültek, amiért időt szakítottak az általános konferencia rádión, televízión vagy műholdas adáson keresztül történő meghallgatására.
Eni F. H. Faleomavaega, aki Amerikai Szamoa képviselőjeként szolgál az Egyesült Államok Kongresszusában, elmondta, hogy a szentek a válság közepette erőt merítettek a konferencián való részvételből. „Az élet vagy halál idején… egyfajta biztonságot adott a próféta hangja” – mondta.
Az egyház tagjai anyanyelvükön kaphattak bátorítást a mai prófétáktól, ami nagyrészt egy olyan fordítócsapatnak köszönhető, amely maga is veszteségeket szenvedett a katasztrófa során.
Első alkalommal bízták meg őket, hogy ne Salt Lake Cityből bonyolítsák le az élő közvetítést, hanem a szigetekről tolmácsoljanak. A fordítócsapat a katasztrófa után döntéshelyzetbe került. Vagy az utolsó pillanatban visszaadják Salt Lake Citynek a tolmácsolás feladatát, ők pedig ellátják a földrengés sújtotta barátok és családtagok szükségleteit, vagy mégiscsak eleget tesznek a felkérésnek.
Aliitasi Talataina, fordítási igazgató és tolmácsolási koordinátor elmondta, hogy úgy érezte, sokan vannak, akik majd gondoskodhatnak az emberek fizikai szükségleteiről, és eltemethetik a halottakat, tőlük azonban „az Úr ezt várja el, mind az élőkért, mind pedig az eljövendő nemzedékekért”.
Mivel a katasztrófaelhárítóknak szükségük volt a szolgálati központra, ahol a fordítók eredetileg elhelyezték a tolmácsolási berendezéseket, így a csapatnak találnia kellett egy új helyet, ahol rendelkezésre állt digitális telefonvonal és egyéb, a távolsági szinkrontolmácsoláshoz szükséges technikai eszköz.
Talataina nőtestvér szerint a csapat hite Nefiéhez hasonlított, mert azt mondták: „Még ha egy fa alatt kell is megcsinálnunk, akkor is megyünk és megtesszük” (lásd 1 Nefi 3:7).
Az Úr segítségével pár nappal a konferencia előtt találtak egy másik helyet, majd átvitték, felállították és leellenőrizték a berendezéseket.
„Éreztük az Úr kezét a munkánk során, amikor elvégeztük azt, amit parancsolt” – mondta Talataina nőtestvér.
A csapat erőfeszítéseinek köszönhetően mindazok, akik félbehagyták egy időre a romok eltakarítását, hogy meghallgassák a közvetítést, a konferencia kezdetén már hallhatták és érthették az Úr nekik szóló üzenetét.