Segíteni másokat a Lélek suttogásainak felismerésében
Segíthetünk másoknak jobban felismerni a Lélek késztetéseit, ha megosztjuk velük a bizonyságunkat arról, hogy milyen befolyást gyakorolt a Szentlélek az életünkben.
Az egyik fárasztó nap végén hazafelé indul egy misszionáriuspár, amikor egyikük hirtelen így szól: „Úgy érzem, itt még meg kellene állnunk.” A házitanító késztetést kap, hogy felhívja az egyik olyan családot, amelyet csak néhány napja látogatott meg. Egy fiatal nő úgy tervezi, hogy elmegy az iskolatársa által rendezett buliba, de végül az a benyomása támad, hogy ez alkalommal maradjon otthon.
Honnan tudták a misszionáriusok, hogy kopogtatniuk kell annak ajtaján, aki imádkozott, hogy eljöjjenek hozzá? Vagy honnan tudta a házitanító, hogy fel kell hívnia a családot, amelynek épp nagy szüksége volt valamire? És honnan tudta a fiatal nő, hogy maradjon távol egy olyan helyzettől, amely veszélyeztette volna az értékeit? E helyzetekben mindegyiküket a Szentlélek befolyása irányította.
Világszerte rendszeresen történnek hasonló esetek az egyház tagjaival. És vannak olyanok is, akik életük minden napján szeretnék érezni az útmutatást adó Lelket. Jóllehet mindenki megtanulhatja a Lélek suttogásainak felismerését, azonban ezt a tanulási folyamatot megkönnyítheti, ha segítenek nekünk megérteni a Szentlélek jellemvonásait, megosztják velünk a személyes bizonyságukat, és olyan légkört teremtenek, ahol érezhető a Lélek.
A tan megértése
A Tan és a szövetségek leírja, miért fontos hozzásegíteni másokat a megértéshez. A szülők „Sionban, vagy annak bármely megszervezett cövekében” segítsenek gyermekeiknek a tan megértésében.1
Legyünk akár az osztályteremben, egy misszionáriusi beszélgetésen vagy egy családi esten, a Szentlélekre vonatkozó tan tanítása segíthet másoknak e fontos ajándék megértésében. Tudjuk, hogy „Krisztus Lelke minden embernek megadatott, hogy különbséget tehessen jó és gonosz között”2, azonban a Szentlélek állandó társaságához való jog onnan ered, hogy az egyház tagjai megfelelő felhatalmazással rendelkező személyek kézrátétele által megkapják ezt az ajándékot.3
Ha érdemesek vagyunk, akkor a Szentlélek folyamatosan a társunk lehet. Tudjuk, hogy „az Úr Lelke nem lakik szentségtelen templomokban”4, ha azonban gondolatainkat szüntelenül erény díszíti, akkor a Szentlélek állandó társunk lesz.5
A szentírások és a próféták megtanítják nekünk, milyen érzés ez az állandó társaság. Az Úr azt mondja: „…elmédben és szívedben szólok majd hozzád a Szentlélek által, amely reád száll és a szívedben lakozik”.6 Énós így írt: „…amíg lélekben így küszködtem, íme, ismét az Úr hangja szólt elmémben”.7 Joseph Smith így fogalmazott: „Amikor úgy érzitek, hogy tiszta intelligencia árad belétek, hirtelen ötleteitek támadhatnak.”8 Henry B. Eyring elnök úgy jellemezte a Szentlélek hatását, mint „békesség, remény és öröm… – majd hozzátette – bennem majdnem mindig a világosság érzetét kelti”9.
Az én kedvenc meghatározásom mégis az, amit a Szentlélek elnyerését követően egy 8 éves kisfiú mondott: „Olyan érzés volt, mint mikor rám süt a nap.”
A személyes bizonyság megosztása
Azonban nem mindig könnyű rögtön felismerni ezeket a „napsütéses” pillanatokat. A Mormon könyve beszámol nekünk olyan hithű lámánitákról, akik „tűzzel és a Szentlélekkel lettek megkeresztelve, és ezt nem tudták”10.
Segíthetünk másoknak jobban felismerni a Lélek késztetéseit, ha megosztjuk velük a bizonyságunkat arról, hogy milyen befolyást gyakorolt a Szentlélek az életünkben. De ne felejtsük el, hogy vannak olyan élmények, amelyek túlságosan szentek ahhoz, hogy elmondjuk. Azonban ha bizonyságot teszünk a Lélekről az életünkben, akkor azok, akik még nem ismerik ezeket a késztetéseket, hasonló érzéseket átélve nagyobb valószínűséggel fogják felismerni őket.
A családomban én csatlakoztam elsőként az egyházhoz. Nyolcévesen szerettem volna valami különlegeset érezni a keresztelésemkor. Őszintén szólva a vízből kiemelkedve mindössze annyit éreztem, hogy csurom víz vagyok. Gondoltam, majd ha konfirmálnak, az valahogy ünnepélyesebb lesz. Ám a Szentlélek elnyerése után – bár ismét boldog voltam – semmi különlegeset nem éreztem az azt megelőző percekhez képest.
Csak másnap, a böjti és bizonyságtevő gyűlésen tapasztaltam meg azt, amiről most már tudom, hogy a Szentlélek hatása volt. Egy férfitestvér felállt, hogy a bizonyságát tegye, s elmondja, milyen áldásokban van része az egyház tagjaként. Éreztem, hogy elönt a melegség. Még csak nyolcéves voltam, de felismertem, hogy ez valami más. Békesség szállt rám, és határozottan éreztem, hogy Mennyei Atyám elégedett velem.
Olyan légkör megteremtése, ahol érezhető a Lélek
Vannak olyan helyek, ahol könnyebb érezni a Lelket. Ezek közé tartozik a bizonyságtevő gyűlés, az általános konferencia és az ehhez hasonló összejövetelek. Természetesen ide tartoznak a templomok is. Rajtunk áll, hogy az otthonunkban mindennap, az egyházi gyűléseken pedig minden héten olyan légkört teremtsünk, ahol érezhető a Lélek.
Többek között azért biztatnak minket arra, hogy minden egyes nap imádkozzunk és olvassuk a szentírásokat, mert mindkét tevékenység meghívja a Lelket az otthonunkba és a családtagjaink életébe.
Mivel a Lelket gyakran halk, szelíd hangként jellemezzük,11 az is fontos, hogy legyenek az életünkben csendes időszakok. Az Úr azt tanácsolta nekünk: „Csendesedjetek el és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten!”12 Ha minden egyes nap tartogat számunkra nyugodt és csendes időszakot, amikor nem bombáz minket a televízió, a számítógép, a videojáték és más elektromos szerkezet zaja, akkor lehetőséget adunk a halk, szelíd hangnak, hogy személyes kinyilatkoztatással szolgáljon, valamint becses útmutatást, bátorítást és vigasztalást nyújtson.
Az egyházi gyűléseken is teremthetünk olyan légkört, amely lehetővé teszi a Léleknek az elhangzó tanítások megerősítését. A tanárok és a vezetők többet tesznek annál, mintsem hogy egyszerűen leckéket tanítanak és gyűléseket vezetnek. Ők segítik elő, hogy minden egyháztag meghallhassa a Lélek suttogásait. Richard G. Scott elder azt mondta: „Ha a tanulóitokkal kialakított kapcsolatotokban semmi mást nem értek el, mint hogy segítetek felismerniük és követniük a Lélek suttogásait, akkor mérhetetlenül és az egész örökkévalóságra megáldjátok az életüket.”13
A Napsugár osztály egyik tanítója sorban mindenkit bebugyolált egy takaróba, hogy megtanítsa nekik, miben hasonlít a Lélek érzése a takaró nyújtotta kényelemhez és biztonsághoz. Egy látogatóban lévő anyuka is hallotta a tanítást.
Hónapokkal később köszönetet mondott a tanárnak. Elmondta neki, hogy amikor elkísérte kislányát az Elemibe, akkoriban csak kevésbé volt tevékeny az egyházban. Hetekkel a tanítás után ez az édesanya elvetélt. Elöntötte a fájdalom, de azután hirtelen valami nagy melegséget és békességet érzett. Olyan volt, mintha valaki egy meleg takaróba burkolná. Felismerte a Lélek bátorítását, és tudta, hogy Mennyei Atyánk figyel rá, és szereti őt.
Amikor eljutunk oda, hogy megértjük a Lélek suttogásait, meghallhatjuk, amint „a királyság békés dolgaira”14 tanít minket, valamint arról, amit meg kell tennünk.15 Felismerjük az imáinkra kapott válaszokat, és tudjuk, hogyan éljünk nap mint nap még inkább az evangélium szerint. Útmutatást és védelmet kapunk. A lelki késztetések követésével pedig továbbfejleszthetjük életünkben ezt az ajándékot. És ami még fontosabb, érezhetjük, amint tanúbizonyságot tesz nekünk az Atyáról és a Fiúról.16
Amikor fiatal nőként ifjúsági konferencián voltam, a Lélek tanúbizonyságot tett nekem a visszaállított evangélium igaz voltáról. A bizonyságtevő gyűlésre készülve elénekeltük az „Istennek a lelke” című himnuszt. Sokszor énekeltem már ezt az úrvacsorai gyűléseken. Ám ez alkalommal szinte az első hangtól kezdve éreztem a Lelket. Mire odaértünk, hogy „és megváltásunk dicső napja közeledik már”17 – tudtam, hogy ezek nemcsak szép szavak, hanem gyönyörű igazságok.
A Szentlélek megerősítette bennem, hogy Isten, az Atya él. Mindannyiunkat szeret. Egyénileg, személyesen ismer minket. Meghallja szívünk könyörgését, és megválaszolja az őszinte imáinkat.
Jézus Krisztus a Szabadítónk és a Megváltónk. Azért jött el a földre az idők delén, hogy engesztelést hozzon a bűneinkért. És Ő újra el fog jönni. Mindezen dolgok és az evangélium minden egyéb tanítása a Szentlélek hatása miatt szilárdan gyökereznek a szívemben. Jézus Krisztus nevében, ámen.