Apák és fiak: egy figyelemre méltó kapcsolat
Az apák és fiak döntő fontosságú szerepet játszanak abban, hogy segítenek egymásnak a tőlük telhető legjobbá válni.
Csodálatos látni benneteket, apákat, amint fiaitok mellett ülve hallgatjátok az Úr tanításait, és tanácsokat kaptok az egyház általános felhatalmazottjaitól. Mindig örömteli alkalom, amikor papságviselő férfiakként és fiatal férfiakként együtt lehetünk, de egészen különleges élmény itt együtt látni az apákat a fiaikkal. Szemléletes emlékeztető ez teológiánk két legerőteljesebb elemére, a papságra és a családra. A papság az a mennyei hatalom, amely által a családok az örökkévalóságra összepecsételtetnek. A szent templom szertartásait is beleértve, Jézus Krisztus visszaállított evangéliumában minden a családok azon lehetősége köré összpontosul, hogy Isten örökkévaló családjához tartozhassanak.
Ma este arról szeretnék az apákhoz és a fiakhoz szólni, hogy miként beszéljenek egymással. Nincs még egy olyan kapcsolat, mint ami egy fiú és az apja között létrejöhet, s melynek létre is kellene jönnie. Ez az élet egyik legtöbb gondoskodást és örömet kínáló kapcsolata lehet, egy olyan kapcsolat, mely nagy hatással lehet arra, hogy kivé válnak a fiak és az apák. Megértem, hogy közületek, fiatal férfiak, néhányatoknak nincs édesapja, akivel ilyen beszélgetésekben részt vehetne. És lehet, hogy nektek, férfiak, nincsenek fiaitok, esetleg elveszítettétek őket egy baleset vagy betegség miatt. A mai mondandóm azonban ugyanúgy vonatkozik a nagybácsikra, nagyapákra, papsági vezetőkre és más segítőkre is, akik időnként pótolják e hiányt ezekben a jelentőségteljes apa–fiú kapcsolatokban.
Tudjátok, hogy mindannyian egy utazáson veszünk részt. Az apák már kicsit előrébb tartanak, azonban egyikőnk sem érkezett még el a végállomáshoz. Mindannyian csupán folyamatában vagyunk annak, akivé majd egy nap válhatunk. Az apák és fiak döntő fontosságú szerepet játszanak abban, hogy segítsenek egymásnak a tőlük telhető legjobbá válni.
Tudom, hogy az apa–fiú kapcsolatok sohasem tökéletesek, azonban minden, amit ma este javasolni fogok, lehetségessé válik, ha megfelelő erőfeszítéseket teszünk értük.
Fiatal férfiak, ti vagytok apáitok öröme és büszkesége. Ígéretes jövőt látnak bennetek, és remélik, hogy megpillanthatják saját maguk jobb és tökéletesebb változatát. Az, amit ti elértek, nekik is örömet hoz. Aggodalmaitok és problémáitok az ő aggodalmaik és problémáik is.
Apák, a férfiúi mivolt példaképei vagytok fiaitok számára. Ti vagytok a legfontosabb mentoraik, és akár hiszitek, akár nem, számtalan módon a hőseik is ti vagytok. Szavaitok és példátok nagy hatással vannak rájuk.
Fiatal férfiak, ma este három egyszerű javaslatot szeretnék tenni nektek, hogy miként fordíthatjátok teljes mértékben a javatokra az édesapátokhoz fűződő kapcsolatotokat. Azután pedig nektek, apák, szintén szeretnék három javaslatot tenni a fiaitokkal való kapcsolatteremtéssel és a velük való kommunikációval kapcsolatban.
Ároni papságviselők, hiszem, hogy e három egyszerű dolog megtétele által a jelenleginél még jobbá tehetitek az apáitokkal való kapcsolatotokat.
Először is, bízzatok édesapátokban! Ő nem tökéletes, viszont szeret benneteket, és semmi olyat nem tenne, ami szerinte nem szolgálná leginkább a javatokat. Beszélgessetek vele! Osszátok meg vele a gondolataitokat és érzéseiteket, az álmaitokat és félelmeiteket. Minél többet tud az életetekről, annál nagyobb eséllyel lesz képes megérteni az aggodalmaitokat, és annál jobban tud jó tanácsot adni nektek. Amikor bíztok édesapátokban, ő érezni fogja az ezzel a bizalommal járó felelősséget, és minden addiginál keményebben fog próbálkozni, hogy megértsen és segítsen benneteket. Apátokként jogosult arra, hogy a ti érdeketekben sugalmazást kapjon. Nektek adott tanácsai egy olyan ember szívből jövő érzései lesznek, aki ismer és szeret benneteket. Édesapátok minden másnál jobban szeretné azt, hogy boldogok és sikeresek legyetek. Miért ne akarnátok hát bízni egy ilyen emberben? Fiúk, bízzatok édesapátokban!
Másodszor, érdeklődjetek édes-apátok élete iránt. Kérdezősködjetek a munkájáról, érdeklődési köreiről, céljairól! Hogyan döntötte el, hogy az lesz a munkája, amivel most foglalkozik? Milyen volt, amikor annyi idős volt, mint ti most? Hogyan találkozott édesanyátokkal? Amint egyre többet tudtok meg róla, rá fogtok jönni, hogy az ő tapasztalatai segíteni fognak nektek jobban megérteni, hogy egyes dolgokra miért úgy reagál, ahogy. Figyeljétek édesapátokat! Figyeljétek meg, hogyan bánik édesanyátokkal! Figyeljétek meg, hogyan végzi egyházi elhívásait! Figyeljétek meg, hogyan viselkedik más emberekkel! Meg fogtok lepődni, hogy mi mindent tanultok majd tőle csupán azáltal, hogy hallgatjátok és figyelitek. Gondolkozzatok el, hogy mit nem tudtok róla, majd derítsétek ki! Szeretetetek, csodálatotok és megértésetek a tanultak alapján fog növekedni. Fiúk, érdeklődjetek édes-apátok élete iránt!
Harmadszor pedig, kérjetek tanácsot édesapátoktól! Bár legyünk őszinték: ő valószínűleg akkor is tanácsokat fog osztogatni, amikor nem kéritek, de mindez sokkal jobban működik akkor, ha azokat valóban igénylitek. Kérjetek tanácsot tőle az egyházi tevékenységekkel, osztályokkal, barátokkal, iskolával, randizással, sporttal vagy egyéb elfoglaltságokkal kapcsolatban! Kérjetek tanácsot tőle egyházi feladataitokkal, a missziótokra való felkészülésetekkel és a meghozandó döntéseitekkel kapcsolatban. Semmi sincs, ami olyan tiszteletet mutatna egy másik ember iránt, mint az, ha tanácsot kértek tőle, mivel lényegében ezzel ezt üzenitek neki: „Nagyra becsülöm mindazt, amit tudsz és a tapasztalataidat, melyekkel rendelkezel, és értékelem az ötleteidet és javaslataidat.” Nagyon szép dolgok ilyeneket hallani egy apának a fiától.
Tapasztalatom szerint, azok az apák, akiktől tanácsot kérnek, keményebben próbálkoznak, hogy jó, biztos és hasznos tanácsot tudjanak adni. Ha édesapátoktól tanácsot kértek, nem csak ti lesztek gazdagabbak a szavai által, de egy kis többletbiztatást is adtok neki, hogy törekedjen arra, hogy jobb apa és jobb férfi legyen. Még alaposabban át fogja gondolni, amivel kapcsolatban tanácsot ad, és még keményebben próbál majd példát mutatni benne. Fiatal férfiak, kérjetek tanácsot édesapátoktól!
Apák, most rajtatok a sor. Beszéljünk néhány olyan dologról, amivel javítani tudtok a fiaitokkal való kapcsolatotokon. Észre fogtok venni néhány összefüggést a fiaitoknak adott három javaslat és a hozzátok intézettek között. Nos, ez nem véletlen.
Először is, kedves apák, hallgassátok meg a fiaitokat! Tényleg figyeljetek oda rájuk! Tegyétek fel a megfelelő kérdéseket, majd figyeljetek oda, miről akarnak beszélni veletek a fiaitok, mikor végre van egy kis időtök egymásra. Tudnotok kell – nemcsak sejteni, hanem tudni –, hogy mi történik a fiatok életében. Csak azért, mert egyszer ti is voltatok fiatalok, ne feltételezzétek, hogy tudjátok, ők hogyan éreznek. A világ, melyben a fiaitok élnek, nagyon is különbözik attól, amiben ti nőttetek fel. Amikor megosztják veletek, hogy mi történik velük, nagyon figyelmesen és ítélkezés nélkül hallgassátok őket, hogy megérthessétek, mit gondolnak és milyen élményekben van részük.
Találjátok meg a kapcsolatteremtés legjobb módját! Vannak apák, akik szeretik a fiaikat elvinni sporteseményekre vagy horgászni. Mások szeretnek együtt autózni vagy együtt dolgozgatni a kertben. Van, aki az esti, lefekvés előtti beszélgetéseket kedveli. Tegyétek azt, ami a legjobban működik nálatok. A szemtől szembe történő beszélgetéseknek a fiaitok- ról való gondoskodás rutinszerű részévé kell válnia. Fontos lenne, hogy minden apa havonta legalább egyszer tartson egy figyelemteljes, minőségi beszélgetést a fiaival, mely során olyan konkrét dolgokról beszélgetnek, mint például az iskola, barátok, érzések, videojátékok, csetelés, érdemesség, a hit és a bizonyság. Hogy erre hol, vagy mikor kerül sor, annál sokkal fontosabb az, hogy egyáltalán sor kerül-e rá.
Ó, mennyire kell figyelniük az apáknak! Ne feledjétek, az nem nevezhető beszélgetésnek, amikor annak 90 százalékában csak titeket lehet hallani. A fiaitokkal folytatott beszélgetéseitek során, amilyen gyakran csak tudjátok és még nem kényelmetlen, használjátok az „érzés” szót. Kérdezzétek meg: „Hogyan érzel azzal kapcsolatban, amit azon az órán tanultál?” „Milyen érzéseid vannak azzal kapcsolatban, amit a barátaid mondtak?” „Milyen érzéseid vannak a papságoddal és az egyházzal kapcsolatban?”
Ne gondoljátok, hogy e beszélgetések során mindenre meg kell próbálnotok megoldást találni. Legtöbbször a legjobb, amit tehettek az, hogy egyszerűen meghallgatjátok őket. Azok az apák, akik többet hallgatnak, mint beszélnek, rájönnek arra, hogy fiaik többet osztanak meg velük életük történéseiből. Apák, hallgassátok meg a fiaitokat!
Másodszor, imádkozzatok együtt a fiaitokkal, és értük is. Adjatok nekik papsági áldásokat. Egy olyan fiúnak, aki egy nagy vizsga vagy különleges esemény miatt aggódik, bizonyára hasznára válik egy apai papsági áldás. Az olyan alkalmak, mint az iskolakezdés, egy születésnap, vagy a randizás kezdete, helyénvaló alkalom lehet, hogy az Úr áldását kérjétek a fiatokra. A közös ima és a bizonyságok megosztása által közelebb kerülhettek egymáshoz és az Úrhoz is.
Tudatában vagyok annak, hogy közületek sokan szívfájdalommal küszködnek olyan fiak miatt, akik letértek az útról, vagy akiket hatalmába kerített a világ. Alma és Móziás is aggódtak fiaik miatt. Továbbra is tegyetek meg minden tőletek telhetőt, hogy fenntartsátok a szoros családi kapcsolatokat. Soha ne adjátok fel, még akkor sem, ha csupán az értük való buzgó imádkozás a legtöbb, amit tehettek. Ezek a drága fiak örökké a ti fiaitok lesznek! Apák, imádkozzatok együtt a fiaitokkal, és áldjátok meg őket.
Harmadszor, legyen bátorságotok a „nagy beszélgetésekhez”! Tudjátok, mire gondolok: a kábítószerekkel és az ivással, a napjaink médiáival kapcsolatos veszélyekkel, az internettel, az ehhez kapcsolódó technikai dolgokkal, a pornográfiával, valamint a papsági érdemességgel, a lányok tiszteletével és az erkölcsi tisztasággal kapcsolatos beszélgetésekre. Nem kell, hogy állandóan csak ezekről essen szó, de kérlek benneteket, ne kerüljétek ki ezeket a témákat a beszélgetéseitek során. A fiaitoknak szükségük van a tanácsotokra, útmutatásotokra és gondolataitokra ezeken a területeken. Amikor e kiemelten fontos témákról beszélgettek, észre fogjátok venni, hogy a köztetek lévő bizalom kivirágzik.
Rendkívül fontosnak tartom, hogy fiaitokkal nyíltan és világosan beszéljetek a szexualitással kapcsolatos témákról. Fiaitok egy olyan világban nőnek fel, melyben nyíltan támogatják a korai, hétköznapi és meggondolatlan szexuális viselkedést, és még kérkednek is vele. Fiaitok egyszerűen nem tudnak nem tudomást venni az őket körülvevő közönséges szexuális tartalmú képekről, üzenetekről és csábításokról. Az apák és az egyházi vezető tartsanak nyílt és gyakori beszélgetéseket, melyek során megtanítják és tisztázzák, hogy a papságviselő férfiak miként kezeljék ezt a problémát. Mondjátok el, hogy milyen csodálatos és nagyszerű is a fizikai intimitás, amikor az az Úr által meghatározott keretek között történik, melybe a templomi szertartásokkal és az örökkévaló házassággal kapcsolatos kötelezettségek is beletartoznak. Tanulmányok kimutatták, hogy a meggondolatlan szexuális cselekedetektől leginkább az olyan hozzáállás tudja távol tartani a fiatalokat, mely az ilyen személyes kapcsolatokat őszinte elkötelezettséggel és érett szeretettel tudja összefűzni. Apák, ha még nem tartottatok ilyen „nagy beszélgetést” a fiaitokkal, kérlek benneteket, hogy ezt minél előbb tegyétek meg.
Most pedig zárásként a visszatért misszionáriusokhoz szeretnék szólni. Minden, amit ma este mondtam, rátok is vonatkozik. Bízzatok az édes-apátokban! Most minden eddiginél közelebb lehettek hozzá, függetlenül attól, hogy milyen volt a kapcsolatotok a missziótok előtt. A következő néhány évben fogjátok meghozni életetek legfontosabb döntéseit. A Mennyei Atyátokhoz intézett imáitok mellett a földi édesapátoktól kapott tanácsok fognak segíteni nektek a tanulmányaitokkal, a munkahelyetekkel és a házassággal kapcsolatos döntéseitekben. Az ebben az életben meghozható legfontosabb döntésetek az lesz, hogy a megfelelő lánnyal kössetek házasságot a templomban. Bár senkinek sem kell siettetnie ezt a jelentőségteljes döntést, minden visszatért misszionárius munkálkodjon az ügy érdekében. Olyan helyeken legyetek, ahol a megfelelő barátokkal tudtok találkozni. És természetesen randevúzzatok is! Ennek módja nem az „együtt lógás”, és az nem is elegendő. Az „udvarlás” elfeledett dolognak tűnik, amit újra fel kell fedezni. Az udvarlás valóban működik. Kérdezzétek meg édesapátokat, ő tudja! Ne sodródjatok a világ útjaira, inkább igyekezzetek fenntartani azt a méltóságot és lelkületet, melyet a missziótok alatt is élveztetek. Az egyháznak a jövőben szüksége lesz a vezetésetekre.
Apák, a nemrég elhangzott, nektek adott három javaslatom teljes mértékben vonatkozik a visszatért misszionárius fiaitokkal való kapcsolatotokra is. Hallgassátok meg őket, és találjátok meg a közös hangot a rendszeres és komoly beszélgetések során. Alaposan beszéljétek meg velük az érzéseiket és vágyaikat. Imádkozzatok velük, és adjatok nekik áldásokat, amikor a jövőjükkel kapcsolatos fontos döntésekkel állnak szemben.
Nagyon hálás vagyok a fiaimért és a vejeimért, akik rengeteget tanítottak nekem, és azért imádkozom, hogy Mennyei Atyánk áldjon meg bennünket, mint apákat és fiakat, hogy tiszteljük a papságot, és szeressük egymást azáltal, hogy kapcsolatunkat életünk egyik nagy és örök jelentőséggel bíró feladatává tesszük. Jézus Krisztus nevében, ámen.