Mértéktartónak lenni minden dologban
A minden dologban való mértéktartás megtanulása olyan lelki ajándék, amely a Szentlélek által érhető el.
Joseph Smith próféta kérdésére az Úr ezzel a tanítással felelt: „És senki nem segíthet ebben a munkában, csak akkor, ha alázatos és telve van szeretettel – hittel, reménnyel és jószívűséggel rendelkezve, mértéktartó lévén minden dologban, amit csak a gondjára bíznak.”1
Az utasítás, hogy minden dologban mértéktartók legyünk, mindannyiunkra vonatkozik. De mit is jelent a mértéktartás, és miért akarja az Úr, hogy mértéktartók legyünk? Szűk értelemben vett meghatározásként eszünkbe juthat az evés-ivásban való mértékletesség. Ez a fajta jelentése bizony jó tanácsként szolgálhat, ha be akarjuk tartani a Bölcsesség szavát. Olykor mértéktartásról, higgadtságról beszélünk akkor is, amikor valaki megfékezi a haragját, vagy nem lehet könnyen felingerelni. E két meghatározás azonban még mindig csak kis részét képezi a szó szentírásbeli jelentésének.
Lelki értelemben a mértéktartás Jézus Krisztus isteni tulajdonsága. Ő azt szeretné, ha mindannyian szert tennénk erre a tulajdonságra. A minden dologban való mértéktartás megtanulása olyan lelki ajándék, amely a Szentlélek által érhető el.
Amikor Pál apostol a Galátziabeliekhez írt levelében a Lélek gyümölcseiről szólt, ezeket említette meg: „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség [és] mértékletesség”2.
Amikor a Titushoz írt levelében felvázolta, milyen tulajdonságokra van szüksége a püspöknek ahhoz, hogy e munkában segédkezzen, többek között arra intett, hogy az ne legyen akaratos vagy haragos, hanem legyen mértékletes.3 A mértéktartás azt jelenti, hogy minden dologban mérsékeljük magunkat, vagyis önuralmat gyakorlunk.
Amikor a fiatalabb Alma Gideon földjén tanított, azt mondta:
„…bízom benne, hogy ti nem emelkedtetek fel szívetek kevélységében; igen, bízom benne, hogy szíveteket nem helyezitek kincsekre és a világ hiábavaló dolgaira […]
…szeretném, ha alázatosak lennétek, engedékenyek és gyengédek; könnyen kérlelhetőek; tele türelemmel és hosszútűréssel; minden dologban mértékletesek”.4
Egy későbbi üzenetében Alma a következőkre tanította fiát, Siblont, és tágabb értelemben minket is: „Figyelj, hogy ne emelkedj fel kevélységre”5, inkább legyél „minden dologban szorgalmas és mértékletes”6. A mértékletesség azt jelenti, hogy gondosan megvizsgáljuk elvárásainkat és vágyainkat; és hogy szorgalmasak és türelmesek vagyunk, amikor igazlelkű célokra törekszünk.
Néhány évvel ezelőtt hazafelé tartottam a munkából, amikor a szembe jövő sávban halandó kamionnak kiesett az egyik kereke. Átrepült a záróvonalon, majd abban a sávban pattogott tovább, ahol én is haladtam. Az autósok jobbra-balra kerülgették, de nem tudhatták, legközelebb merre fog pattanni. Én persze balra tértem ki, amikor jobbra kellett volna, így a kerék végül a szélvédőm jobb sarkában landolt.
Egy barátom felhívta a feleségemet, hogy értesítse a balesetről. Később elmondta, hogy a hír hallatán rögtön bevillantak előtte az éles üvegtörmelékek okozta sérülések képei. Valóban beborítottak a széttört üveg darabjai, azonban egyetlen karcolás sem lett rajtam. Bizony ez nem annak köszönhető, hogy jó sofőr vagyok, hanem hogy az autóm szélvédője edzett üvegből készült.
Az edzett üveget, akárcsak az edzett acélt, szigorúan ellenőrzött folyamat során felhevítik, ami által ellenállóbbá válik az anyag. Ezen felül, ha az edzett üveg nyomás alá kerül, nem szilánkokra, hanem tompa, apró darabokra törik össze.
A mértéktartás által megedzett lélek – aki alázatos és telve van szeretettel – szintén fokozott lelki erővel rendelkezik. A megnövekedett lelki erő lehetővé teszi számunkra az ön-uralom és a megfontolt életvitel kialakítását. Megtanuljuk ellenőrzés alatt tartani a haragunkat, a hiúságunkat és a kevélységünket. A fokozott lelki erő által meg tudjuk védeni magunkat a veszélyes túlzásoktól és napjaink világának pusztító szenvedélyeitől.
Mindannyian lelki nyugalomra törekszünk, és arra vágyunk, hogy a családunk biztonságban legyen, és boldogságra leljen. Ha igyekszünk valami pozitívat keresni az elmúlt év gazdasági hanyatlásában, akkor rájövünk, hogy a megpróbáltatások megtanítottak minket arra, hogy a lelki nyugalom, a biztonság és a boldogság nem abból ered, hogy házat veszünk vagy olyan javakat gyűjtünk, amelyek a megtakarításainkat és a bevételünket meghaladó adósságot eredményeznek.
Türelmetlen és mértéktelen világban élünk, amely tele van bizonytalansággal és viszállyal. Hasonlítunk az ifjú Joseph Smith hajdani lakóhelye környékén élő különböző vallási felekezetek megtértjeihez, akiket akkor ismert meg, mikor 14 éves fiúként választ keresett a kérdéseire. A fiatal Joseph azt mondta: „…ha valaha is volt valami jóérzésük egymás iránt, az a szócsatában és a vélemények vitájában teljesen elveszett.”7
Családunk biztonságát az adja meg, ha önuralmat tanulunk, elkerüljük e világ szélsőségeit, és minden dologban mértéktartók vagyunk. A lelki békét a Jézus Krisztusba vetett megerősödött hitben leljük meg. A boldogság abból ered, hogy szorgalmasak vagyunk a szövetségek megtartásában, amelyeket a kereszteléskor, valamint az Úr szent templomaiban kötöttünk meg.
Lehetne-e nagyszerűbb példánk a mértéktartásra a mi Szabadítónknál, Jézus Krisztusnál?
Amikor vita és viszály gerjeszti haragra a szívünket, a Szabadító tanítása szerint „bűnbánatot kell tarta[nunk], és olyanokká kell lenn[ünk], mint egy kisgyermek”8. Meg kell békélnünk a testvérünkkel, és szívünk minden szándékával a Szabadítóhoz kell térnünk.9
Lehetnek olyanok, akik nem kedvesek hozzánk, ám Jézus azt tanította: „…kedvességem nem fog eltávozni tőled”.10
Amikor csapásokkal szembesülünk, Ő azt tanácsolta: „Legyél türelmes a sanyargattatásokban, ne szidalmazd azokat, akik szidalmaznak! Szelídséggel irányítsd házadat, és legyél állhatatos!”11
Amikor elnyomnak, megvigasztalhat minket annak tudata, hogy „elnyomták és sanyargatták, mégsem nyitotta ki száját”12. „Bizonyára viselte a gyötrelmeinket, és hordozta a fájdalmainkat…”13
Amikor Jézus Krisztus, mindenki közül a legnagyobb, oly mértékben szenvedett értünk, hogy minden pórusából vérzett, gyötrelme közben nem mutatott haragot, és nem kárhoztatott senkit. Felülmúlhatatlan önuralommal, vagyis önmérséklettel nem önmagára gondolt, hanem rátok és rám. Aztán alázatosan, telve szeretettel így szólt: „Mindazonáltal dicsőség legyen az Atyának; én ittam és befejeztem előkészületeimet az emberek gyermekeiért.”14
Az elmúlt évben kiváltságomban állt Ázsia-szerte bizonyságot tenni a szenteknek és barátaiknak a Szabadítónk valóságáról és az evangélium visszaállításáról. Legtöbbjük első generációs utolsó napi szent, akik az egyház határvidékén élnek. Az utolsó napi utazás, mely most az ő életükben zajlik, felidézi bennem a régmúlt korok utolsó napi szentjeinek tapasztalatait.
Ázsia csodálatosan színes világában, ahol az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagjai az óriási népesség csupán néhány ezrelékét teszik ki, megtanultam még jobban értékelni a mértéktartás krisztusi tulajdonságát. Szeretem és tisztelem ezeket a szenteket, akik példájukkal megtanítottak arra, hogy mit jelent alázatosnak lenni, telve szeretettel, „mértéktartó lévén minden dologban, amit csak a gond[jaikra] bíztak”15. Rajtuk keresztül jobban értem Isten szeretetét, melyet minden gyermeke iránt érez.
Tanúbizonyságomat teszem nektek arról, hogy Megváltónk él, és a mértéktartás Tőle eredő ajándéka Isten minden gyermekének rendelkezésére áll. Jézus Krisztus nevében, ámen.