Isten, a mi Mennyei Atyánk és az Ő Fia Jézus Krisztus megismerésére törekedve
Ott szunnyad bennetek a hit világossága, amely csak arra vár, hogy Isten Lelke felébressze és felerősítse a lángját.
Kedves testvéreim, hálás vagyok, hogy ezen a konferencián élő próféták teszik tanúbizonyságukat Istenről, a mi Mennyei Atyánkról és az Ő Fiáról, Jézus Krisztusról. Hálás vagyok a Szentlélek tanításaiért.
Amint azt megjövendölték, olyan időkben élünk, amikor egyre jobban körülvesz minket az elvilágiasodás sötétsége. Széles körben megkérdőjelezik, sőt politikai, társadalmi és még vallási ügyek nevében is támadást intéznek az Istenbe vetett hit ellen. Világszerte terjed az ateizmus, vagyis az a tan, mely szerint nincs Isten.
Ám mi Jézus Krisztus visszaál- lított egyházának tagjaiként kijelentjük, hogy „hiszünk Istenben, az Örökkévaló Atyában, és az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, valamint a Szentlélekben”1.
Vannak, akik megkérdezik: miért olyan fontos az Istenbe vetett hit? Miért mondta ezt a Szabadító: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust”?2
Isten nélkül az élet a sírban véget érne, és a halandóságban szerzett tapasztalatainknak nem lenne célja. Időleges lenne a növekedés és a fejlődés, nem lenne értéke a teljesítménynek, s nem lenne értelme a kihívásoknak. Nem lenne végső jó és rossz, és nem lenne rajtunk erkölcsi felelősség, hogy Isten gyermekeiként törődjünk egymással. Isten nélkül nem lenne sem halandó, sem pedig örök élet.
Ha ti vagy szeretteitek értelmet kerestek az életben, avagy mélyebb meggyőződést Isten jelenlétéről az életetekben, barátként és apostolként tanúságomat teszem nektek: Ő él!
Vannak, akik talán megkérdezik: Ezt én magam honnan tudhatom? Tudjuk, hogy Ő él, mert elhisszük ősi és élő prófétái tanúbizonyságát, és érezzük, amint Isten Lelke megerősíti e próféták tanúbizonyságának igaz voltát.
A szentírásban feljegyzett tanúbizonyságukból tudjuk, hogy „[Isten] teremtette az embert, férfit és nőt, saját képmására és saját hasonlatosságára”3. Lehetnek olyanok, akiket meglep, amikor hallják, hogy Istenhez hasonló a kinézetünk. Az egyik híres vallási szakértő odáig ment, hogy faragott képmás létrehozásának, bálványozásnak és káromlásnak nevezte, ha valaki emberi formában képzeli el Istent.4 Ám Isten maga mondta: „Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra”.5
A többes számú ragozás és a mi névmás használata ebben a szentírásban szintén az Atyához és a Fiúhoz fűződő kapcsolatunkról tanít minket. Isten azt is tanította: „Egyszülött [Fiam] által teremtettem e dolgokat”.6 Az Atya és a Fiú különálló és különböző egyének – mint minden apa és fia. Talán ez az egyik oka annak, hogy Isten héber neve, az Elohim nem egyes, hanem többes számban áll.
Az Újszövetségből tudjuk, hogy Mennyei Atyánknak és Fiának, Jézus Krisztusnak van fizikai megjelenése. Egyszerre csak egy helyen lehetnek, ahogy arról István, az újszövetségi tanítvány is tanúságot tett: „Ímé látom az egeket megnyílni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.”7
Azt is tudjuk, hogy az Atyának és a Fiúnak hangja is van. A Teremtés, valamint Mózes könyvének feljegyzése szerint Ádám és Éva „meghallák az Úr Isten szavát, [amint] hűvös alkonyatkor a kertben jár[nak] vala”.8
Tudjuk, hogy az Atyának és a Fiúnak arca is van, és hogy olykor megállnak és beszélgetnek. Énók próféta kijelentette: „…láttam az Urat; és ő arcom előtt állt, és beszélt velem, ahogyan az egyik ember beszél a másikkal”.9
Tudjuk, hogy Istennek és az Ő Fiának van teste, mely alakjában és részleteiben hasonló a miénkhez. A Mormon könyvében ezt olvashatjuk Ether könyvében: „És a fátyol elvétetett Járed fivérének szemeiről, és látta az Úr ujját; és az olyan volt, mint egy húsból és vérből való ember ujja”.10 Majd az Úr, felfedve magát, ezt mondta: “Íme, ez a test, amit most látsz, lelkemnek a teste; és… [így] jelenek majd meg népemnek a testben.”11
Tudjuk, hogy az Atya és a Fiú érzéseket táplálnak irántunk. Mózes feljegyzése szerint: „És lőn, hogy a menny Istene letekintett a nép többi részére, és könnyezett”.12
Azt is tudjuk, hogy Isten, valamint az Ő Fia, Jézus Krisztus halhatatlan, megdicsőült és tökéletessé vált lények. Joseph Smith próféta így írta le a Szabadítót, Jézus Krisztust: „Szemei olyanok voltak, mint a tűz lángja; fején a haj fehér, mint a tiszta hó; arca ragyogott, meghaladva a nap fényességét; hangja pedig olyan volt, akár a nagy vizek zúgásának hangzása”.13
Napjainkban nincs számunkra jelentőségteljesebb bizonyság Joseph Smith tanúbizonyságánál. Ő volt az a próféta, aki ki lett választva Krisztus ősi egyházának visszaállítására ezen utolsó időben, amikor Jézus Krisztus visszatérte előtt újra a földön lesz az evangélium. Minden olyan prófétához hasonlóan, akik a saját adományozási korszakukban megnyitották Isten munkáját, Joseph is különösen világos és erőteljes prófétai élményekben részesült, hogy felkészítse a világot a Szabadító második eljövetelére.
14 éves fiúként tudni szerette volna, melyik egyházhoz csatlakozzon. Miután elmélkedett a kérdésen, a Bibliához fordult, ahol azt olvasta:
„Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen… adja; és megadatik néki.
De kérje hittel, semmit sem kételkedvén”.14
Joseph elhitte a próféta szavait, és kételkedés nélkül, gyermeki hittel a szívében kisétált az otthona közelében fekvő kis ligetbe, ahol letérdelt és imádkozni kezdett. Később így írta le élményét:
„…fényoszlopot láttam pontosan a fejem felett…
Amikor a fény megpihent rajtam, két Személyt láttam felettem a levegőben állni, akiknek ragyogása és dicsősége leírhatatlan volt.”15
E két lényre feltekintve még Joseph sem tudhatta, hogy kik Ők – mert ezt megelőzően nem volt tanúja ilyesminek, és nem ismerte még Isten és Krisztus igaz természetét. Ám ezt követően, feljegyzése szavai szerint: „Egyikük hozzám szólt, a nevemen szólítva, és ezt mondta a másikra mutatva: Ez az én Szeretett Fiam. Őt hallgasd!”16
E páratlan élmény és más események sorozata után Josph próféta így tett tanúbizonyságot: „Az Atyának húsból és csontból való teste van, tapintható, akár az emberé; a Fiúnak is”.17
Az egymást követő korszakokban számos próféta osztott meg ehhez hasonló tanúbizonyságot, és most, ezen a konferencián is ezt teszik. Mindannyiunknak van azonban önrendelkezése, ezáltal választási lehetősége. Amint azt a tizenegyedik hittétel leszögezi: „Igényt tartunk arra a kiváltságra, hogy saját lelkiismeretünk parancsai szerint hódoljunk a Mindenható Istennek, és minden embernek megadjuk ugyanezt a kiváltságot, hadd hódoljanak úgy, ott és annak, ahogy, ahol és aminek akarnak.”18
A személyes hit kérdéseiben vajon honnan tudhatjuk, mi az, ami valóban igaz?
Bizonyságomat teszem arról, hogy a Szentlélek által tudhatjuk meg Istenről az igazságot. A Szentlélek az Istenség harmadik tagja, aki egy lélekszemély. Az a feladata, hogy bizonyságot tegyen Istenről,19 és „mindenre megtanít[son]”20 bennünket.
De vigyáznunk kell, nehogy korlátozzuk a hatását. Amikor nem azt tesszük, ami helyes, illetve ha kételkedés, hitetlenség, cinizmus vagy másokkal és hitelveikkel szembeni tiszteletlenség jellemzi a személetmódunkat, akkor nem lehet velünk a Lélek. Akkor oly módon viselkedünk, amit a próféták úgy jellemeznek: a természetes ember.
„Érzéki [természetes] ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.”21 Ez a “természetes ember ellensége Istennek; …és az is lesz örökkön-örökké, hacsak nem enged a Szent Lélek hívásainak, és …lesz olyan, mint egy gyermek, engedékeny, szelíd, alázatos, türelmes, telve szeretettel”.22
Ha nem engedünk a Szentlélek gyengéd hatásának, akkor az a veszély áll fenn, hogy olyanokká válunk, akárcsak Korihór, a Mormon könyve-beli antikrisztus. Korihór nemcsak nem hitt Istenben, hanem ki is gúnyolta a Szabadítót, az engesztelést, valamint a prófétálás lelkét, hamisan azt tanítva, hogy nincs Isten és nincs Krisztus.23
Korihór nem elégedett meg csupán azzal, hogy elutasítja Istent, és csendben a maga útját járja. Gúnyt űzött a hívőkből, és követelte, hogy Alma próféta jellel győzze meg őt Isten létezéséről és hatalmáról. Alma válasza ma is éppen olyan jelentőségteljes, mint akkor volt: „Kaptál te már elég jelt; kísérted-e Istenedet? Mondod-e: Mutass nekem egy jelt, amikor megvan neked mindezen testvéreid, és mind a szent próféták bizonysága is? Eléd vannak tárva a szentírások, igen, és minden dolog azt mutatja, hogy van Isten; igen, méghozzá a föld és minden olyan dolog, ami annak színén van, igen, és annak mozgása, igen, és mind a bolygók is, melyek szabályos rendjükben mozognak, arról tesznek bizonyságot, hogy van egy Legfensőbb Teremtő.”24
Korihór végül kapott egy jelet. Némaság sújtott le rá. „És Korihór kinyújtotta a kezét és írt, mondván: …tudom, hogy semmi más, csak Isten hatalma hozhatta ezt rám; igen, és mindig tudtam, hogy van Isten.”25
Testvéreim, lehet, hogy a lelketek mélyén már tudjátok, hogy Ő él. Lehet, hogy még nem mindent tudtok Róla, és nem értitek minden útját, de ott szunnyad bennetek a hit világossága, amely csak arra vár, hogy Isten Lelke felébressze és felerősítse a lángját.
Gyertek hát! Higgyetek a próféták bizonyságainak! Tanuljatok Istenről és Krisztusról! E folyamat mintáját oly világosan elénk tárják a régi és a mai próféták.
Először is táplálnunk kell magunkban az őszinte vágyat azon tudás iránt, hogy Isten él.
Ez a vágyakozás aztán elvezet oda, hogy eltűnődjünk a menny dolgain, majd engedjük, hogy Isten létezésének körülöttünk lévő összes bizonyítéka megérintse a szívünket.
Ha mindezen dolgok már meglágyították a szívünket, akkor készen állunk a Szabadító hívásának követésére, hogy „tudakoz[zuk] az írásokat”26 , és alázatosan tanuljunk belőlük.
Ezt követően készen állunk arra, hogy Szabadítónk, Jézus Krisztus nevében őszintén megkérdezzük Mennyei Atyánkat, vajon igazak-e az általunk tanult dolgok. Legtöbben nem fogjuk meglátni Istent úgy, ahogy a próféták, azonban a Lélek halk, szelíd késztetései – azok a gondolatok és érzések, melyeket a Szentlélek hoz el az elménkbe és a szívünkbe – tagadhatatlan tudást adnak nekünk arról, hogy Ő él, és szeret bennünket.
Végső soron Isten minden gyermeke a földön ennek a tudásnak az elnyerésére törekszik. Ha nem tudjátok felidézni, hogy hittetek Istenben, vagy ha már nem hisztek, esetleg híján vagytok a valódi meggyőződésnek, akkor buzdítalak benneteket, hogy igyekezzetek most tanúbizonyságot kapni Istenről. Ne féljetek attól, hogy nevetségesnek tartanak majd titeket. Az Isten megismeréséből származó erő és békesség, valamint Lelkének vigaszadó társasága örökké megéri az erőfeszítéseiteket.
Ezen felül Istenről való bizonyságotok meg fogja áldani az életeteket, valamint a családotokat, az utódaitokat és a barátaitokat – mindazokat, akiket szerettek. Istenről való személyes tudásotok nem csak a valaha adható legnagyobb ajándék, de ez fogja elhozni nektek a legnagyobb örömet is, melyben valaha is részetek lehet.
Szerető Mennyei Atyánk Egyszülött Fiának, Jézus Krisztusnak a különleges tanújaként bizonyságot teszek arról, hogy Isten él. Tudom, hogy Ő él. Megígérem nektek, hogy ha ti és a szeretteitek teljes alázattal, őszintén és szorgalmasan keresitek Őt, akkor ti is bizonyossággal fogjátok tudni ezt. El fogjátok nyerni a saját tanúbizonyságotokat. És Isten ismeretének minden áldása örökre a tiétek és a családotoké lesz. Jézus Krisztus nevében, ámen.