A Segítőegylet: egy szent munka
Nekünk …adatott a megváltás, a szolgálat és a szent néppé válás csodálatos munkája.
Csodálatos gyülekezetét alkotjátok a Segítőegyletbe tartozó nőknek! Legutóbbi általános ülésünk óta részem volt abban az áldásban, hogy sokatokhoz személyesen is ellátogathattam. Köszönetet mondok nektek hithű életetekért és odaadó szolgálatotokért. A Segítőegylet leg-utóbbi általános gyűlésein arról tanítottak bennünket, hogy az erős és rendíthetetlen utolsó napi szent nők ismerik és betöltik a Segítőegylet célját.1 Ma este szeretném elmélyíteni a Segítőegyletről mint hitre alapozott munkáról való bizonyságunkat és tudásunkat. E munka céljáról fogok most beszélni, és arról, hogyan érhetjük azt el.
Tudjuk, hogy a Segítőegylet célja, ahogyan azt az Úr meghatározta, hogy felkészítse a nőket az örök élet áldásaira. Éppen ezért segít nekik:
-
gyarapodni a hitben és a személyes igazlelkűségben,
-
megerősíteni a családjukat és az otthonukat, valamint
-
szolgálni az Urat és az Ő gyermekeit.
A Segítőegylet története, célja és munkája egyedülálló az összes többi női szervezet között. 1942-ben a Segítőegylet 100. évfordulóján az egyház Első Elnöksége azt mondta:
„Az egész világon nincs még egy olyan női szervezet, melynek ilyen nemes eredete volna…
A [Segítőegylet] tagjai ne tűrjenek meg semmiféle ellenséges vagy versengő törekvést, amely eltéríthetné őket azoktól a kötelességektől, feladatoktól, kiváltságoktól, megtiszteltetésektől, lehetőségektől és eredményektől, melyek e nagyszerű egylet tagságával járnak együtt.”2
Ha a Segítőegyletben való tagságunk ennyire fontos, akkor tudnunk kell, mi különböztet meg bennünket minden más női csoporttól vagy szervezettől. Minden, amit csak a Segítőegyletben teszünk, jelentőséggel bír, mivel Mennyei Atyánk és az Ő fia, Jézus Krisztus meglátogatták Joseph Smitht, és rajta keresztül Jézus Krisztus evangéliumának teljessége vissza lett állítva a földre. A Segítőegylet pedig része ennek a visszaállításnak. Joseph Smith próféta határozta meg a Segítőegylet célját, és ugyanúgy oktatta a nőtestvéreket céljukat illetően, ahogyan a papsági vezetőket is tanította Kirtlandben és Nauvooban papsági céljukról és munkájukról. Olyan szervezet a miénk, amelyet ma is próféták, látnokok és kinyilatkoztatók vezetnek.
A Segítőegylet azért egyedülálló, mert a „papság mintájára”3 lett megszervezve, valamint általános és helyi szinten is a papsági vezetők irányítása alatt működünk. Partneri viszonyban dolgozunk a papsági vezetőkkel, akik birtokolják azon kulcsokat, melyek felhatalmazzák őket, hogy az Úr nevében elnököljenek. A papság mintájára végezzük a munkánkat – ezt azt jelenti, hogy kinyilatkoztatásra törekszünk, kinyilatkoztatást kapunk, és annak megfelelően cselekszünk; hogy tanácsüléseken hozzuk meg a döntéseinket; valamint hogy szívünkön viseljük az emberekről való egyéni gondoskodás feladatát. Osztozunk a papság ama céljában is, hogy szövetségek megkötése és betartása által felkészítsük magunkat az örök élet áldásaira. Így tehát papságviselő fivéreinkhez hasonlóan nekünk is megadatott a megváltás, a szolgálat és a szent néppé válás csodálatos munkája.
Boyd K. Packer elnök azt tanította, hogy „a Segítőegylet feladatköre nagyon tág.
A vasárnapi gyűléseken való részvétel kötelességeteknek csupán elenyésző része. Vannak közöttetek olyanok, akik ezt nem értették meg, és így sok mindent elhanyagoltak abból, amit a Segítőegylet hosszú évek óta valójában jelent – a testvériséget, a könyörületességet és annak gyakorlati részeit.”
Majd kifejtette, hogy:
„A Segítőegylet, [Joseph] próféta szavaival élve, a papság mintájára lett megszervezve. Ha egy férfi viseli a papságot, …az teljes elkötelezettséget és hűséget kíván. […]
A papsághoz való tartozás pedig felmagasztalja a férfiakat és fiúkat. Függetlenül attól, hogy hol van, mit csinál, vagy kivel van, tisztelnie kell a papságát…
Ha ti, nőtestvérek, szintén így tesztek, akkor… azzal saját szervezeteteket, saját ügyeteket szolgáljátok – a Segítőegyletet. […]
A Segítőegyletben végzett szolgálat minden egyes nőtestvért felmagasztal és megszentel. Legyetek mindig tudatában annak, hogy a Segítőegyletbe tartoztok.”4
Az Úr módján történő munkálkodás
Ha célunk világos, akkor a következő lépés természetesen az, hogy megfelelő módon eleget tegyünk a feladatainknak. Tekintsük át, miként kell elvégeznünk a Segítőegylet hitre alapozott munkáját. Az egyik legbecsesebb tulajdonunk az idő. A legtöbb nőnek sokrétű feladatai vannak, és soha sincs elég ideje, hogy mindent megtegyen, amire szíve és elméje vágyik. Tiszteletet mutatunk az Úr és a nőtestvérek iránt, amikor sugalmazott módon használjuk ki a segítőegyleti időt.
Dieter F. Uchtdorf elnök azt tanította: „Valamikor régen egy bölcs ember különbséget tett »a dolgok elvégzésének kifinomult művészete« és a »a dolgok ’úgy hagyásának’ még kifinomultabb művészete« között. »Az élet igazi bölcsessége – mondta –, abban áll, hogy kizárjuk azt, ami nem lényeges«.” Ezután Dieter F. Uchtdorf elnök azt kérdezte: „A ti életetekben melyek azok a lényegtelen dolgok, melyek felforgatják napjaitokat, és meglopják az időtöket? Melyek azok a szokásaitok, melyek csak hasztalan célokat szolgálnak? Mik azok a befejezetlen vagy el sem kezdett dolgok, amelyek életerőt, jelentőséget és örömet adhatnának az életeteknek?”5 Ezeket a kérdéseket feltehetjük a segítőegyleti gyűléseinkkel és munkáinkkal kapcsolatban is.
A Segítőegylet vasárnapi gyűlései
Egyletünk heti gyűléseire vasárnap kerül sor a háromórás istentisztelet részeként. Bámulatos belegondolni, hogy szerte a világon minden egyes vasárnap nőtestvérek csoportjainak ezrei gyűlnek össze, hogy elmélyítsék hitüket, megerősítsék családjukat, és összehangolják a másoknak nyújtott segítségüket. Vasárnapi gyűléseink csupán 50 percesek, így azzal kezdjük, hogy elintézzük az alapvető ügyeket, melyek segítségével egységesebbé és hatékonyabbá válhatunk a munkánkban. Ezt rövidre fogjuk, méltósággal és szervezetten végezzük, szem előtt tartva, kik vagyunk, és mit kell elvégeznünk.
Épp úgy, ahogy a legelső segítőegyleti gyűléseken prófétáktól és apostoloktól tanultak a nőtestvérek, mi is tanulmányozzuk a mai egyházi vezetők szavait. Micsoda áldás, hogy rendelkezésünkre állnak olyan források, melyekből megtanulhatjuk a tanokat és tantételeket, hogy mind a személyes, mind pedig a családi életünk során az evangélium szerint tudjunk élni! Mivel munkánk a hiten alapszik, ezért a segítőegyleti leckék akkor a leghatékonyabbak, ha sugalmazott tanítást hallhatunk, így „aki… prédikál, és aki fogadja, megértik egymást, és mindketten épülnek, és együtt örvendeznek”6.
A Segítőegylet kiegészítő gyűlései
Minden gyűlésünkön és tevékenységünkön segítőegyleti nőtestvérek gyűlnek össze. Az elmúlt néhány év során a kiegészítő segítőegyleti gyűléseket otthont, családot és egyént gazdagító gyűléseknek neveztük. Mivel sokan jelezték, hogy olykor gondot okoz az elnevezés összetettsége és ezáltal annak megértése, hogy mi is e gyűlések célja, ezért az a döntés született, hogy mostantól nem használjuk tovább ezt az elnevezést. Az Első Elnökséggel és a Tizenkét Apostol Kvórumával tanácskozva úgy határoztunk, hogy ahelyett, hogy külön nevet adnánk minden kiegészítő segítőegyleti gyűlésnek, mostantól minden gyűlést és tevékenységet egyszerűen segítőegyleti gyűlésnek fogunk hívni. A hétközben tartott segítőegyleti összejövetelek arról kapják majd az elnevezésüket, amiről szólnak: segítőegyleti szolgálat, tanítások, projektek, konferenciák vagy műhelyek.
Ezek a kiegészítő gyűlések értékes függelékét jelenthetik a vasárnapi tanításoknak, különösen azon nőtestvéreknek, akik az Elemiben vagy a Fiatal Nőknél szolgálnak, illetve akik más okok miatt nem tudnak részt venni a vasárnapi gyűléseken. Ezek a gyűlések nagyszerű alkalmat nyújtanak, hogy elhozzuk a nem a mi hitünket valló barátainkat, és hogy bevonjuk azokat a nőtestvéreket is, akik nem vesznek részt tevékenyen az egyházban. Minden segítőegyleti tagot, valamint ismerőseiket, barátaikat szeretettel várunk ezekre az összejövetelekre. Nem kell azonban azt éreztetnünk a nőtestvérekkel, hogy kötelező részt venniük ezeken a gyűléseken.
A püspök irányítása alatt a Segítőegylet egyházközségi elnöksége ezeket az összejöveteleket felhasználhatja az egyének és családok lelki, illetve fizikai szükségleteinek kielégítésére, valamint a nőtestvériség és az egység megerősítésére.
E találkozók során a nőtestvéreknek lehetősége lesz elsajátítani és elvégezni a Segítőegylet könyörületes és gyakorlati feladatait. Itt olyan készségeket tanulnak meg és gyakorolnak, melyek segítségével gyarapíthatják hitüket és igazlelkűségüket, megerősíthetik családjukat és otthonukat, és segíthetnek a rászorulókon. E gyűléseknek eszközt kell jelenteniük azon készségek és felelősségek megtanításához, melyek az Úr terve szerint a nők és az anyák sajátjai. A nők itt elsajátítják és alkalmazzák az előrelátó életmód, valamint a lelki és fizikai önellátás tantételeit, ugyanakkor egymást tanítva és közösen szolgálva elmélyítik a köztük lévő nőtestvériséget és egységet.
Az egyházközség segítőegyleti elnöke felügyeli a Segítőegylet minden gyűlését. E feladat részeként rendszeresen tanácskozik a püspökkel arról, hogy e gyűlések miként segíthetnek az egyházközségben élő egyének és családok szükségleteinek ellátásában.
A Segítőegylet elnöksége imádságos lélekkel átgondolja, milyen gyakran és hol tartsanak segítőegyleti gyűléseket a hét folyamán, majd pedig ezzel kapcsolatban javaslatot tesznek a püspöknek. Mindezek során figyelembe veszik a nőtestvérek időbeosztását, családi körülményeit, az utazással járó időt és költségeket, az egyházközséget terhelő költségeket, a biztonságot és más helyi körülményeket is.
Ezeket a gyűléseket lehetőség szerint ne vasárnap és ne hétfő este tartsák meg. Általában havonta egyszer kerüljön sor rájuk. A segítőegyleti elnökség azonban javasolhat ennél gyakoribb vagy ritkább alkalmakat is, de legalább negyedévente tartsanak egy ilyen gyűlést. Az egyházközségi Segítőegylet elnökségének legalább egy tagja legyen jelen minden találkozón. A cövekelnökség irányítása alatt a cövek Segítőegylet elnöke minden évben tervezzen meg és valósítson meg egy vagy két cövekszintű segítőegyleti gyűlést, ahová a cövek összes segítőegyleti nőtestvérét meghívják.7
A segítőegyleti vezetők imádságos lélekkel tanácskozzák meg, milyen témák szolgálják leginkább a nőtestvérek és családjuk megerősítését, valamint hogy miként taníthatják leghatékonyabban e témákat. Az elnök gondoskodjon arról, hogy a püspök jóváhagyja a terveiket, és győződjön meg arról is, hogy a tervek összhangban állnak a tevékenységekre vonatkozó irányelvekkel, beleértve a finanszírozást is. Noha a Segítőegylet elnöke felügyeli ezeket a gyűléseket, felkérheti az első vagy második tanácsosát, hogy segítsen neki. Javasolhat egy másik nőtestvért is az egyházközségből, hogy hívják el a segítőegyleti gyűlések koordinátorának, hogy segítse az elnökséget a tervezésben és a kivitelezésben.
A gyűlések feldolgozhatnak egyetlen témát, de állhatnak több tanításból, illetve tevékenységből is. A tanítók ezeken a gyűléseken lehetőség szerint az egyházközség vagy a cövek tagjai legyenek. Évente az egyik gyűlés keretében megemlékezhetnek a Segítőegylet megalapításáról, középpontba állítva annak történelmét és célkitűzéseit.
A hét közben tartott segítőegyleti gyűlések tervezésekor a vezetők elsősorban olyan témákat válasszanak, amelyek a Segítőegylet céljaira összpontosítanak, mint például a házasság és a család, az otthonteremtés, az előrelátó életmód és az önellátás, a könyörületes szolgálat, a templomi és családtörténeti munka, az evangélium megosztása, illetve más, a püspök által kért témák.8
Amikor tervezünk, tegyük fel a kérdést: mit szeretne az Úr, mit tanuljunk és mivé váljunk annak érdekében, hogy felkészültek legyünk az örök életre. Az Úr bölcsessége révén minden egyházközség egyedülálló, és egyedi vonásokkal bír. Hasonló ez a DNS-hez, amely minden emberre egyedileg jellemző. Minden püspök a saját egyedi egyházközségéért felel. Minden egyházközség segítőegyleti elnöke egyetlen püspöknek nyújt segítséget elhívása részeként. Minden egyes püspök és segítőegyleti elnök fején kezek nyugodtak, hogy majd sugalmazást kapjanak egyedi feladataikban, de semmilyen más egyházközség vagy segítőegyleti csoport vonatkozásában nem kapnak útmutatást.
Ha ezt megértve munkálkodunk, akkor kinyilatkoztatásra fogunk törekedni, és a püspökkel karöltve igyekszünk beteljesíteni saját egyházközségünkben a Segítőegylet céljait. Ennek eredményeként, ha a nőtestvéreknek és a családoknak fel kell készülniük valamilyen vészhelyzetre, akkor a Segítőegylet segíthet annak megszervezésében, ösztönzésében és a tanításban. Ha a nőtestvéreknek és a családoknak fel kell készülniük a templomra, akkor a Segítőegylet segíthet annak megszervezésében, ösztönzésében és a tanításban. Ha a püspöknek arra van szüksége, hogy a fiatal egyedülálló nők megosszák az evangéliumot, és a barátaikat visszahozzák a tevékeny tagságba, akkor a Segítőegylet segíthet e munka megszervezésében, ösztönzésében és a tanításban. Ha az édesanyáknak el kell sajátítaniuk gyermekeik gondozását és ellátását, akkor a Segítőegylet segíthet e munka megszervezésében, ösztönzésében és a tanításban. Ha a nőtestvéreknek el kell sajátítaniuk vagy el kell mélyíteniük azokat az otthonteremtési készségeket, melyek segítségével lelki erővel telhet meg az otthonuk, akkor a Segítőegylet segíthet e munka megszervezésében, ösztönzésében és a tanításban. Ha a papsági vezetőknek valami jelentős dolgot kell elérniük, segítségül hívhatják a Segítőegyletet.
Ha megfelelően használjuk a segítőegyleti gyűléseket, akkor a Segítőegylet egyre erőteljesebben tud majd együttműködni a papsági vezetőkkel minden egyes egyházközségben. Ahogyan Joseph Smith mondta a Tan és a szövetségekben:
„Senki ne becsülje ezeket kis dolgoknak; mert sok minden rejtőzik a jövőben a szenteket illetően, ami e dolgokon múlik.
Tudjátok, [nő]testvéreim, hogy az óriási hajónak is nagyon hasznára van egy apró kormányrúd vihar idején, ami tartja az irányt a szélben és a hullámokban.”9
Segítőegyleti és papsági vezetők, ez az üzenet szolgáljon hivatalos irányelvként a kiegészítő segítőegyleti gyűléseket illetően. Ha ennek az üzenetnek a tanulmányozása után bármi kérdésetek lenne az itt tanítottakkal kapcsolatban, arra kérlek titeket, tanácskozzatok ezekről az egyházközségeitekben és cövekjeitekben, hogy rátaláljatok a szükséges megoldásokra.
Látogatótanítás
A Segítőegylet alapvető munkájának jelentős részére nem a gyűléseken kerül sor. Tanuljunk most egy kicsit a látogatótanításról. Mivel Jézus Krisztus példáját és tanításait követjük, így nagy becsben tartjuk ezt a szent megbízást, hogy helyette is szeressünk, megismerjünk, szolgáljunk, megértsünk, tanítsunk és gondoskodjunk. Olyan kötelesség ez az egyházban, mely során bizton számíthatunk az Úr segítségére, amennyiben kérjük azt. Ha ezen feladatunk ellátása során az Úr társaivá válunk, ez egészen biztosan gyarapítja hitünket és személyes igazlelkűségünket, illetve biztosan megerősíti az otthonunkat és a családunkat. Ebben az egyházban a nőtestvéreknek nincs más olyan – a családjukon kívül eső – feladatuk, amely annyi jó megtételének lehetőségét hordozná magában, mint a látogatótanítás.
Mivel az Úr határozta meg a leányairól való egyedi gondoskodásnak ezt a módját, ezért a látogatótanítás irányelveit az Első Elnökség hagyja jóvá, amint azt az Utasítások egyházi kézikönyve is felvázolja. Mivel a látogatótanítás az egyes nőtestvérekre összpontosít, a segítőegyleti vezetők nem szervezik csoportokba a nőket a látogatótanításhoz.
A püspök, aki az egyházközség elrendelt pásztora, nem ügyelhet egyszerre mindenkire az Úr nyájában. Számít a sugalmazott látogatótanítók segítségére. Tudjuk, hogy mindenkinek a barátjának kell lennünk az egyházközségben, azonban a püspök és a segítőegyleti elnök feladata kinyilatkoztatást kapni azzal kapcsolatban, hogy kinek a feladata legyen az egyes nőtestvérek megerősítése és a felettük való őrködés. Ideális esetben minden nőtestvér őrködik az egyházközségében legalább egy másik nőtestvér felett, és igyekszik erősíteni őt. Áldást jelent számunkra, hogy imádkozhatunk egy másik nőtestvérért, és sugalmazást kaphatunk, hogy megtudjuk, mit szeretne az Úr, hogyan gondoskodjunk erről a leányáról.
A látogatótanítás az Úr munkájává válik, ha az emberekre összpontosítunk, nem pedig a százalékokra. A látogatótanítás valójában soha nincs befejezve. Inkább életmód, mintsem feladat. Tanítványi mivoltunkat bizonyítja, ha látogatótanítóként hűségesen szolgálunk. Amikor havonta számot adunk megbízásunkról, hitet tanúsítunk, és úgy járunk el, ahogy azt az Úr meghatározta. Ha őrködésünk elsősorban annak jelentéséből állna, hogy az egyházközségben minden nő hallotta az Ensignban vagy a Liahónában megjelent havi látogatótanítói üzenetet, akkor sokkal hatékonyabb lenne azt az úrvacsorai gyűlésen mindenki előtt felolvasni. Jelentéseink akkor segítik leginkább a püspököt és a Segítőegylet elnökét, ha tájékoztatjuk őket a nőtestvérek lelki és fizikai jólétéről és arról, hogy miképpen tudtuk szolgálni és szeretni őket.
Hálás vagyok mindegyik látogatótanítómért, akik az évek során tanúságot tettek nekem a hitükről, és amikor sugalmazott módon szolgáltak, tanítottak, erősítettek és szerettek engem.
Jóléti és könyörületes szolgálat
Könyörületes szolgálatunk, valamint az egyének és családok jóléti szükségleteiben való segítségnyújtásunk a látogatótanításból fakad. A Segítőegylet elnöke a látogatótanítóktól, valamint az egyházközség tagjainál tett személyes látogatásai alapján szerez tudomást arról, hogy mire van szükségük az embereknek az egyházközségben. Időnként megszervezi a másoknak nyújtandó segítséget, máskor pedig „természetü[n]knél fogva”10, a Szentlélek késztetéseit követve szolgálunk. Camilla Kimball nőtestvértől, Spencer W. Kimball elnök feleségétől megtanultam, hogy „soha ne fojtsuk el a nagylelkűségre ösztönző gondolatokat”. Tanácsát követve biztosan tudhatjuk, hogy Mennyei Atyánk személyesen ismer minket, mert elküld bennünket, hogy mi legyünk az Ő oltalmazó karja és szerető szíve a szükséget látók számára. Amikor ezt tesszük, megerősödik a belé vetett hitünk.
Befejezés
Nőtestvérek, a gyarapodás boldog és izgalmas időszakát éljük most az egyház történelmében, melynek Segítőegyletünk is szerves része. Joseph Smith azt mondta: „Ismerje fel minden férfi, nő és gyermek a munka fontosságát, és úgy cselekedjék, mintha a siker egyedül az ő egyéni erőfeszítésén múlna; érezzen benne mindenki érdekeltséget, és azután vegyék figyelembe, hogy olyan időben élnek, amelynek gondolata évezredekkel ezelőtt élt királyok, próféták és igazlelkű emberek keblét lelkesítette – amelynek reménysége a legkedvesebb feljegyzéseiket és legmagasztosabb dallamaikat inspirálta, és amelynek hatására olyan elragadtatott dallamokba fogtak, amelyek a szentírásokban vannak feljegyezve.”11
Örvendezek azon tudás miatt, hogy az Úr annyira szeret bennünket, hogy próféták, látnokok és kinyilatkoztatók által vezet minket ebben a munkában, és hogy olyan egyházhoz tartozunk, amely folyamatos kinyilatkoztatás által működik. Bizonyosan érzem, hogy amikor minden egyes nőtestvér kiveszi a részét a Segítőegylet céljainak megvalósításában, akkor angyalok szegődnek mellénk, és elképesztő csodák tanúi leszünk. Ünnepeljük hát ezt az alapvető és szent munkát, mely nekünk adatott, és adjunk hálát érte, Jézus Krisztus nevében, ámen.