Megpróbálni a lehetetlent
Az örök élet azt jelenti, hogy mindörökre az Atyával és a családunkkal élhetünk. Hát nem ennek az ígéretnek kellene a legnagyszerűbb ösztönzést jelentenie ahhoz, hogy a tőlünk telhető legjobbat nyújtsuk?
Amikor az Úr Jézus Krisztus elhívta az amerikai földrészen a tizenkét tanítványt, ezt parancsolta nekik: „Azt akarom tehát, hogy legyetek tökéletesek, éppen úgy, ahogyan én, vagy Atyátok, aki a mennyben van, tökéletes.”1 A Szabadító nem sokkal azelőtt végezte be sikeres, önzetlen és emberi ésszel felfoghatatlan földi küldetését. Ez lehetővé tette számára, hogy felhatalmazással jelentse ki azt, hogy Ő és Atyja, aki a mi Atyánk is, azok a példaképek, akiket mindannyiunknak követnünk kell.
Ha először tisztán emberi nézőpontból tekintünk rá, ez lehetetlen feladatnak látszik; ha azonban megértjük, hogy ennek elérésében nem vagyunk magunkra hagyva, mégis lehetségesnek tűnik. A bámulatos és hatalmas segítségek, melyekre emberi lény csak vágyhat, mindig elérhető közelségben vannak. A legelső ilyen segítség Mennyei Atyánk nagylelkűen és szeretettel felénk nyújtott karja. Ő arra vágyik, hogy örökre visszatérjünk a jelenlétébe. Atyánk lévén Ő mindig készen áll és vágyik arra, hogy megbocsássa a hibáinkat, gyengeségeinket és a bűneinket, melyeket elkövettünk. E megbocsátás egyedüli feltétele a teljes és őszinte bűnbánat. Ennek kiegészítéseként, valamint gyermekei iránt mutatott mérhetetlen szeretetének teljes megnyilvánulásaként, Atyánk a Szabadító által véghezvitt egyedülálló mű, az engesztelés következményeit is rendelkezésünkre bocsátja, melyet egy olyan engedelmes Fiú vitt véghez, aki a mi javunkra mindig kész az Atya akaratát cselekedni.
Az Úr a következőket nyilatkoztatta ki Joseph Smithnek: „És ha betartod a parancsolataimat, és mindvégig kitartasz, akkor örök életed lesz, amely ajándék Isten minden ajándéka közül a legnagyobb.”2 Képesek vagyunk szert tenni erre a mennyei ígéretre. Az örök élet azt jelenti, hogy mindörökre az Atyával és a családunkkal élhetünk.3 Hát nem ennek az ígéretnek kellene a legnagyszerűbb ösztönzést jelentenie ahhoz, hogy a nekünk ígért dolgok reményében a tőlünk telhető legjobbat nyújtsuk, és önmagunk legjavát adjuk?
A visszaállítás hajnalán, amikor ez a bámulatos munka még épp csak megjelent az emberek fiai között, az Úr így szólt: „Ezért, Ó ti, akik Isten szolgálatába léptek, ügyeljetek, hogy teljes szívetekkel, lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szolgáljátok őt, hogy ártatlanul állhassatok majd Isten előtt az utolsó napon.”4 Teljes szívünkkel, teljes lelkünkkel, teljes elménkkel és teljes erőnkkel, azaz a teljes lényünkkel.
David O. McKay elnök azt mondta, hogy a jutalmakban csak a fáradhatatlanul küzdők fognak bővelkedni.5 E jutalmakra azok tehetnek szert, akik hitet táplálnak Jézus Krisztusban, és eleget tesznek az Ő akaratának, hogy dolgozzanak, áldozatot hozzanak, és mindent odaadjanak, amit kaptak, hogy megerősítsék és építsék Isten királyságát.
Azon mennyei ígéret beteljesedése, hogy örök életünk legyen, tökéletessé váljunk, valamint a család egységében örökkön örökké boldogan éljünk, a Jézus Krisztusba vetett hitünk őszinte megmutatkozásától, a parancsolatoknak való engedelmességünktől, az állhatatosságunktól és az egész életünkön át tartó szorgalmunktól függ.
Az Úr nem kívánja tőlünk, hogy olyasmit tegyünk, amire nem vagyunk képesek. A parancsolat, hogy váljunk olyan tökéletessé, mint Ő, arra buzdít minket, hogy a legjobbat adjuk önmagunkból, hogy felfedezzük és kifejlesszük azokat a tehetségeket és tulajdonságokat, melyekkel szerető Mennyei Atyánk áldott meg bennünket, aki arra kér, hogy ébredjünk rá az Isten gyermekeiként bennünk rejlő lehetőségeinkre. Ő ismer minket; ismeri képességeinket és határainkat is. A felhívás, hogy váljunk tökéletessé, hogy nyerjük el az örök életet, az egész emberiségnek szól.
Közvetlenül az után, hogy azt tanította, „nem szükséges, hogy egy ember gyorsabban fusson, mint ahogy azt ereje engedi”, Benjámin király megjegyezte: „…szükséges, hogy [az ember] szorgalmas legyen, hogy ezáltal elnyerhesse a díjat”.6 Isten nem kívánja, hogy többet adjunk a tőlünk telhető legjobbnál, mivel az nem lenne igazságos. Viszont kevesebbel sem érheti be, mivel az sem lenne igazságos. Ezért tehát Isten és embertársaink szolgálatában mindig a tőlünk telhető legjobbat kell nyújtanunk. Szolgáljunk családjainkban és egyházi elhívásainkban a lehető legjobb módon! Tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és mindennap legyünk egy kicsit jobbak.
A szabadulás és az örök élet a Szabadítónk által véghezvitt engesztelés nélkül nem lenne lehetséges, ezért mindenünkkel adósai vagyunk. Ahhoz azonban, hogy ezek a páratlan áldások hatályba léphessenek az életünkben, először nekünk kell megtennünk a mi részünket, „mert tudjuk, hogy kegyelem által szabadítanak meg minket, mindaz után, amit meg tudunk tenni”7. Hittel, lelkesen, elkötelezve, felelősséggel és szeretettel tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és így mindent meg is fogunk tenni, amit csak lehet, hogy elérjük a lehetetlent. Hogy elérjük azt, ami az emberi elme számára ugyan lehetetlennek tűnik, de szerető Atyánk mennyei közbenjárása, valamint a Szabadítónk által hozott leghatalmasabb áldozat által mégis a legnagyobb ajándékká, a létező legdicsőségesebb dologgá válik – vagyis hogy örökké együtt élhetünk Istennel és a családjainkkal.
Imádkozom azért, hogy soha ne feledjük, és az úrvacsorából érdemesen véve állandóan megújítsuk Mennyei Atyánk iránti elkötelezettségünket, melyet a keresztelővízbe történő belépésünkkor, valamint a visszaállított evangélium szertartásainak elnyerésekor vállaltunk magunkra. Imádkozom azért, hogy házastársakként, szülőkként, gyermekekként, fivérekként és nővérekként, az elhívásainkban, az evangélium megosztásában, az elsodródottak megmentésében, az őseink szabadulásáért végzett munkánkban, munkahelyeinken, valamint a mindennapi életünkben is megtegyünk minden tőlünk telhetőt.
Imádkozom azért, hogy olyan életet éljünk, hogy Pálhoz hasonlóan majd mi is kijelenthessük: „Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam”.8
Amint így cselekszünk, eleget teszünk a Mennyei Atyánk által szabott követelményeknek, Ő pedig az eddigieknél még jobban meg fog áldani bennünket ebben az életben és az örökkévalóságban. Ő arra vágyik, hogy mindenét nekünk adja, sőt, hogy az Ő legnagyszerűbb ajándéka, az örök élet részeseivé tegyen bennünket.
Habár tisztán emberi szemszögből nézve a tökéletesség lehetetlen kihívásnak tűnik, én bizonyságomat teszem arról, hogy Atyánk és a mi Szabadítónk tudomásunkra hozták, hogy mindez lehetséges. Igen, lehetséges elnyerni az örök életet. Igen, most és mindörökké boldogok lehetünk.
E dicsőséges ígéreteket tartalmazó tökéletes terv szerzője Mennyei Atyánk. Ő él. Fia, Jézus Krisztus magára vette bűneink súlyát és a világ által elkövetett igazságtalanságokat, hogy mi végül szabadok lehessünk azok következményeitől. Tudom, hogy Urunk, Jézus Krisztus él. Az evangélium és a papság Joseph Smith prófétán keresztül még most utoljára visszaállíttatott. Áldottak vagyunk, hogy Isten által elhívott apostolok és próféták irányítanak ma bennünket az Atyánkhoz visszavezető úton. Thomas S. Monson elnök lett elhívva, hogy napjainkban ezt a nagyszerű munkát vezesse. Ő Isten prófétája. Erről teszem bizonyságomat Jézus Krisztus szent nevében, ámen.