Joseph Smith – a visszaállítás prófétája
Joseph Smith által a szabaduláshoz és a felmagasztosuláshoz szükséges minden hatalom, kulcs, tanítás és szertartás vissza lett állítva.
Képzeljétek el egy pillanatra, hogy valaki mindössze a következő három tényt tárja fel előttetek az Újszövetség egyik alakjáról, semmi mást. Először is, a Szabadító azt mondta róla, hogy „kicsinyhitű” (Máté 14:31); másodszor, ez az ember haragjában levágta a főpap szolgájának a fülét; és harmadszor, ez az ember három alkalommal is megtagadta, hogy ismeri a Szabadítót, bár azelőtt naponta Vele volt. Ha csak ennyit tudnátok, vagy csak erre összpontosítanátok, valószínűleg gazembernek vagy hasznavehetetlennek tartanátok az illetőt. Ezzel viszont elszalasztanátok a földön valaha élt egyik legnagyszerűbb ember, Péter apostol megismerését.
Hasonlóképpen próbálnak egyesek Joseph Smith próféta jelentéktelen gyengeségeire összpontosítani, és azokat felnagyítani, aminek során ők is elvétik a lényeget: az embert és az ő küldetését. Joseph Smith az Úr felkentje volt, hogy Krisztus egyházát visszaállítsa a földre. Amikor kijött a ligetből, végső soron négy alapvető igazságot tudott meg, melyeket akkoriban nem tanítottak a keresztény világ túlnyomó részében.
Először is megtudta, hogy az Atyaisten és Fia, Jézus Krisztus két különálló és különböző lény. A Biblia megerősíti Joseph Smith felfedezését: elmondja nekünk, hogy a Fiú alávetette akaratát az Atyának (lásd Máté 26:42). Mély hatással van ránk a Szabadító engedelmessége, és erőt merítünk a példájából, hogy mi is hasonlóképpen cselekedjünk. De mi értelme lenne Krisztus engedelmessége határtalan nagyságának és mélységének, mivé lenne annak ösztönző ereje, ha az Atya és a Fiú ugyanaz a lény lenne, és a Fiú lényegében saját akaratát követné, csak épp egy másik név alatt?
A szentírások további bizonyítékkal is szolgálnak e nagyszerű igazság tekintetében: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta” (János 3:16). Az egyetlen fiát felajánló apa mindennél erőteljesebben jeleníti meg az emberi elme és szív által felfogható és átérezhető szeretetet. Ezt jelképezi Ábrahám és Izsák megindító története (lásd 1 Mózes 22). Azonban ha az Atya ugyanaz a lény lenne, mint a Fiú, akkor elveszne ezen áldozat rendkívülisége, mivel Ábrahám már nem Izsákot ajánlaná fel, hanem saját magát, vagyis Ábrahámot.
A Joseph Smith által feltárt második nagyszerű igazság az, hogy az Atya és a Fiú megdicsőült, húsból és csontból való testtel rendelkezik. A Szabadító feltámadása után megjelent a tanítványainak, és így szólt: „…tapogassatok meg engem, és lássatok; mert a léleknek nincs húsa és csontja, a mint látjátok, hogy nékem van!” (Lukács 24:39). Egyesek szerint ez csak időleges fizikai megjelenés volt, és amikor felment a mennybe, testét hátrahagyva visszatért az Ő lélekformájához. A szentírások azonban azt tanítják, hogy ez lehetetlen. Pál szavai szerint: „Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik” (Rómabeliek 6:9). Más szóval, miután Krisztus feltámadt, testét már soha többé nem lehet elválasztani a lelkétől, mert az a halálához vezetne, pontosan ahhoz a következményhez, amelyről Pál azt mondta, hogy a feltámadása után már lehetetlen.
A Joseph Smith által megismert harmadik igazság az, hogy Isten még ma is szól az emberhez – hogy a mennyek nincsenek bezárva. Mint ahogy azt Hugh B. Brown elnök egyszer felvetette, csupán három kérdést kell feltennünk ahhoz, hogy mi is erre a következtetésre jussunk (lásd “The Profile of a Prophet,” Liahona, June 2006, 13). Először: vajon Isten szeret minket ma annyira, amennyire azokat szerette, akikhez az újszövetségi időkben szólt? Másodszor: vajon Istennek ma is ugyanolyan hatalma van, mint akkor? És harmadszor: vajon ma is annyira szükségünk van Rá, mint az ősi időkben élőknek? Ha ezekre a kérdésekre igennel válaszolunk, és ha Isten ugyanaz tegnap, ma és mindörökké, amint azt a szentírások kijelentik (lásd Mormon 9:9), akkor semmi kétség: Isten igenis szól az emberhez ma is, pontosan úgy, ahogy arról Joseph Smith bizonyságot tett.
A Joseph Smith által megtanult negyedik igazság az, hogy Jézus Krisztus egyháza a maga teljességében és tökéletességében akkoriban nem létezett a földön. Természetesen voltak jó emberek, és megvoltak az igazság bizonyos elemei, azonban Pál apostol már az ősi időkben megjövendölte, hogy Krisztus második eljövetele addig nem jön el, „mígnem bekövetkezik elébb a szakadás” (2 Thessalonikabeliek 2:3).
Joseph Smith első látomása után elkezdődött Krisztus egyházának visszaállítása „sort sorra, előírást elő-írásra” (T&Sz 98:12).
Joseph Smith által lett visszaállítva az a tan, hogy a lelkek világában is hirdették az evangéliumot azoknak a halottaknak, akiknek a földön nem volt valódi lehetőségük annak meghallgatására (lásd T&Sz 128:5–22; lásd még T&Sz 138:30–34). Ez a tan nem az emberi lelemény műve volt, hanem egy bibliai igazság visszaállítása. Péter már régen megtanította: „Mert azért hirdettetett az evangyéliom a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint lélekben” (1 Péter 4:6). Frederic W. Farrar, az anglikán egyház neves írója és teológusa a következő megfigyelést tette Péter e tanításával kapcsolatban: „Mindent megpróbáltunk már eme szövegrész egyszerű jelentésének félremagyarázására. Pedig ez a szentírások egyik legbecsesebb része, és nincs benne kétértelműség… Mert ha a nyelvnek van bármi jelentése, akkor itt a nyelvezet azt jelenti, hogy Krisztus, amikor lelke alászállt a lenti világba, a szabadítás üzenetét hirdette az egykor megátalkodott halottaknak” (The Early Days of Christianity [1883], 78).
Sokan azt tanítják, hogy egyetlen menny van és egyetlen pokol. Joseph Smith visszaállította az igazságot, mely szerint számos menny van. Pál említést tett egy emberről, aki elragadtatott a harmadik égig, vagyis mennyig (lásd 2 Korinthusbeliek 12:2). Vajon lehetne-e harmadik menny, ha nem lenne második és első?
Jézus Krisztus evangéliuma sok tekintetben hasonlít egy 1000 darabos kirakóhoz. Amikor Joseph Smith színre lépett, talán 100 darab volt a helyén. Majd jött, és helyére tette a többi 900 nagy részét, hogy az emberek azt mondhassák: „Ó, már értem, honnan jöttem, miért vagyok itt, és hová megyek.” Ami Joseph Smithnek a visszaállításban játszott szerepét illeti, az Úr világosan megmondta: „…ez a nemzedék teáltalad kapja meg szavamat” (T&Sz 5:10).
A rengeteg visszaállított bibliai igazság ellenére néhány őszintén kereső ember mégis azt mondja: „El tudom fogadni ezeket a tanokat, de mi a helyzet mindazokkal az angyalokkal és látomásokkal, amelyeket Joseph Smith állítása szerint látott? Nagyon nehéz elhinni ezeket a mai időkben.”
Nekik kedvesen azt válaszoljuk: „Vajon nem voltak angyalok és látomások Krisztus egyházában az újszövetségi időkben? Nem jelent-e meg angyal Máriának és Józsefnek? Nem jelentek-e meg angyalok Péternek, Jakabnak és Jánosnak a színeváltozás hegyén? Nem angyal szabadította-e ki Pétert és Jánost a börtönből? Nem angyal jelent-e meg Kornéliusnak, majd Pálnak, mielőtt hajótörést szenvedett, aztán Jánosnak Patmosz szigetén? Nem látta-e Péter látomásban az evangélium eljutását a nemzsidókhoz? Vagy Pál nem számolt-e be a három mennyről szóló látomásról? És ott van Jánosnak az utolsó napokról való látomása, valamint István látomása is az Atyáról és a Fiúról.
Bizony, Joseph Smith valóban látott angyalokat és látomásokat, azok minden hatalmával és tanával együtt, mert eszköz volt Isten kezében Jézus Krisztus ugyanazon egyházának visszaállításában, amely az ősi időkben is létezett.
Mégis szomorú, hogy időnként egyesek készek félretenni a Joseph Smith által visszaállított becses evangéliumi igazságokat, mert eltéríti őket valami történelmi kérdés vagy valamilyen tudományos hipotézis, amely nem is fontos a felmagasztosulásukhoz, és így eladják születési előjogukat egy tál lencséért. Elcserélik a visszaállítás teljes bizonyosságát egy kételyre, és mindeközben beleesnek annak csapdájába, hogy néhány dolog miatt, amit nem tudnak, elveszítik a hitüket sok olyan dologban, amit viszont igenis tudnak. Amíg csak szükség van a hitre és véges az elménk, mindig is derengenek majd a látóhatáron bizonyos intellektuális krízisek, de ezzel együtt mindig ott lesznek a visszaállítás kapaszkodót kínáló biztos és szilárd tanai, melyek megteremtik azt a sziklás alapot, melyre felépíthetjük a bizonyságunkat.
Amikor sok követője elfordult tőle, Krisztus megkérdezte az apostolait: „Vajjon ti is el akartok-é menni?”
Péter válaszul adott szavainak minden szívbe be kellene vésődniük: „…kihez mehetnénk? – mondta. – Örök életnek beszéde van te nálad” (János 6:66–68).
Ha valaki elfordul ezektől a visszaállított tanoktól, vajon hova megy, hol ismeri meg Isten igaz természetét, amint az a ligetben kinyilatkoztatásra került? Hova megy, hol találja meg a halandóság előtti lét, a halottakért végzett keresztelés és az örökkévaló házasság tanát? Hova megy, hogy rátaláljon a pecsételő hatalomra, amely a síron túl is összeköt férjet, feleséget és gyermekeket?
Joseph Smith által a szabaduláshoz és a felmagasztosuláshoz szükséges minden hatalom, kulcs, tanítás és szertartás vissza lett állítva. Nincs más olyan hely a világon, ahová elmehetnénk, és ugyanezt megkapnánk. Egyetlen másik egyházban sem található meg. Egyetlen emberi filozófiában, tudományos értekezésben vagy magányos zarándokútban sem lelhető meg, tűnjenek ezek bármennyire is intellektuálisnak. A szabadulás csupán egyetlen helyen található meg, és ezt maga az Úr jelölte ki, amikor azt mondta, hogy ez „az egyetlen igaz és élő egyház… az egész föld színén” (T&Sz 1:30).
Tanúbizonyságomat teszem arról, hogy Joseph Smith a visszaállítás prófétája volt, pontosan úgy, ahogy azt ő állította. A megindító himnusz szavait visszhangozva: „Dicsérd a férfit, aki szólt Jehovával!” (Dicsérd a férfit. Egyházi énekek, 84.). Jézus Krisztus nevében, ámen.