Jöjj Sionba! Jöjj Sionba!
A szeretet, a munka, az önállóság és a felajánlás Isten adta tantételek. Azok, akik elfogadják őket, és életüket azok szerint irányítják, szívükben tiszták lesznek.
Amikor világszerte találkozunk az egyház tagjaival, van egy kihívás, mely egyetemesnek tűnik: legyen elég idő mindenre, ami szükséges. Azoknak, akik kevés anyagi forrással rendelkeznek, azért van szükségük több időre, hogy megteremtsék az élet szükségleteit. Azoknak, akiknek elegendő jutott, azért van több időre szükségük, hogy élvezhessék az élet kellemes dolgait. A kihívás ijesztő, mivel az idő állandó; az ember sem a napot, sem pedig az évet nem tudja megnyújtani.
A világ a bűnös. Ahogy azzal viaskodik, hogy minél hatékonyabb módon gazdálkodjon az idővel, egyre több földi dologra csábít. De az élet nem egy idővel folytatott harc, hanem a jó és rossz közötti küzdelemről szól.
Hogy mit teszünk ennek érdekében, az élet nyugtalanítóbb döntései közé tartozik. 1872-ben Brigham Young próféta adott tanácsot a szenteknek pont ezzel a témával kapcsolatban. Azt mondta: „Álljatok meg! Várjatok! Mikor reggel felkeltek, mielőtt megengednétek magatoknak, hogy egyetek egy harapás ételt, … hajtsátok meg magatokat az Úr előtt; kérjétek, hogy bocsássa meg bűneiteket, hogy védelmezzen titeket a nap során, hogy tartson távol a kísértésektől és minden gonosztól, és irányítsa lépteiteket a helyes úton, hogy tehessetek valami olyan dolgot azon a napon, mely hasznára lesz Isten országának itt a földön! Van erre időtök? (…) Van egy tanácsom mára az utolsó napi szenteknek. Álljatok meg, ne siessetek! (…) túlságosan siettek; nem jártok eleget a gyűlésekre, nem imádkoztok eleget, nem olvassátok eleget a szentírásokat, nem elmélkedtek eleget, állandóan jöttök-mentek, és annyira siettek, hogy nem is tudjátok, mihez kezdjetek hozzá. (…) Hadd rövidítsem ezt le egy egyszerű mondásra – az egyik legegyszerűbbre és legotthonosabbra, mely használható – ,Tartsd a jó oldalára fordítva a tányérodat’, hogy amikor igenis eljön a zabkásaeső, akkor megtölthesd a tányérodat.”1
Használjátok az evangélium tervét a fontossági sorrend felállításához! Az Úr azt az utasítást adta, hogy ne e világ dolgait keressük, hanem először Istennek [vagy Sionnak] országát, és az ő igazságát; és ezek majd mind megadatnak nekünk.2
Dél-Utah-ban felnőve, fiatal fiúként, Sionról való elképzeléseim sokkal homályosabbak voltak, mint ma. Egy kisvárosban éltünk a Sion Nemzeti Parktól nem messze. Egyházi gyűléseinken gyakran énekeltük az ismerős szavakat:
Izráel, Istened szólít,
Gyötrelmedből szól hozzád;
A nagy Babilon leomlik,
Urad ledönti falát.
Az én kisfiúi elmémmel a nemzeti park fenséges szikláit és toronymagasságú csúcsait láttam. A magas kanyonokon keresztül kanyargott egy folyó, mely néha csendes volt, néha pedig tomboló ár. Biztosan el tudjátok képzelni, milyen zavarodott lehetett egy ilyen kisfiú, ahogy megpróbálta összekapcsolni az ének sorait a gyönyörű park ismerős vidékével. Még ha nem is passzolt teljesen, az én elmémben biztos benyomás élt arról, hogy Sion valami mennyei és fenséges hely lehet. Az évek múlásával tágult a tudásom. A szentírásokban ezt olvassuk: „Ezért, bizony, így szól az Úr: örvendezzen Sion, mert ez Sion: A tisztaszívűek …”4
Sion megalapítása az egyház minden tagjának a célja kell, hogy legyen. Biztonsággal állíthatjuk: Ahogy szívünkkel arra vágyunk, hogy Siont megalapítsuk, a túl kevés idő miatti aggodalom eltűnik majd. Sok örömmel és áldással jár részt venni egy ilyen nemes ügyben. Személyes életünk átalakul. Az otthon már nem csak egy szálloda, hanem a béke, biztonság és szeretet helye lesz. Változik maga a társadalom is. Sionban a viták, és veszekedések megszűnnek; az osztályrendbeli különbségek és a gyűlölködés eltűnik; senki sem szegény – sem testileg, sem lelkileg; nincs helye a gonoszság semmilyen formájának sem. Ahogy már sokan tanúsították, „Bizonyos, hogy Isten összes teremtett népe között, n[incs] még egy olyan boldog, mint amilyenek ők [voltak].”5
Énok, az ősi próféta, évekig munkálkodott annak érdekében, hogy népét is az erre az igazlelkű állapotra juttassa. Napjainkhoz hasonlóan, ők is a gonoszság, a háborúk és a vérontások idején éltek. De az igazlelkű emberek így válaszoltak: „És az Úr Sionnak nevezte népét, mert azok egy szív és egy szellem voltak és igazságosságban éltek egymás mellett; és nem akadt szegény közöttük.”6
Vessetek különös figyelmet a mert szóra ebben a szentírásban! Siont megalapították, és virágzik, mert polgárai életét és munkáját Isten ihleti. Siont nem ajándékba kapjuk, hanem egy erényes, szövetséges nép összetartó építése által. Spencer W. Kimball elnök az alábbi megfigyelést tette: „Amikor azt énekeljük ,Jöjj Sionba,’ arra gondolunk, hogy … jöjj az egyházközségbe, gyülekezetbe, misszióba, cövekbe, és járulj hozzá Sion felépítéséhez”7 Így összegyűlve az Úrban, az utolsó napi szentek azért küzdenek lelkiismeretesen, hogy megteremtsék Siont „Istenüknek és az ő Krisztusának8 országa[ként]”, hogy előkészítsék az Úr második eljövetelét.9
Hinckley elnök emlékeztetett bennünket, hogy „ez az ügy, amelyben munkálkodunk, nem mindennapi. Ez Krisztus ügye. Isten, az Örökkévaló Atya királysága. Ez Sion felépítése a földön.”10
„Ha fel akarjuk építeni azt a Siont, melyről a próféták is beszéltek, és melyről az Úr nagyszerű ígéretét adta, félre kell tennünk a mindent felemésztő önzőségünket. A kényelmes és könnyű dolgok fölé kell emelkednünk, és ezen erőfeszítés vagy akár szélsőséges küzdelem által, jobban meg fogjuk ismerni Istenünket.”11
A tanok, melyek eme papsági közösség magasabb rendjének alapjait képezik, a szeretet, a szolgálat, a munka, az önállóság, a felajánlás, és a sáfárság.12 Hogy jobban megértsük, hogyan építsük Siont ezekre az alapvető igazságokra, tekintsünk át négyet ezekből!
Az első a szeretet.
Jézus azt mondta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
Ez az első és nagy parancsolat.
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”13
Hogy Istent minden másnál jobban szeressük, arra késztet minket, hogy megvizsgáljuk a fontossági sorrendünket, és helyére tegyük életünket azért, hogy összhangban legyünk Istennel. Szeretni fogjuk Isten minden teremtményét, felebarátainkat is beleértve. Istent mindenek elé helyezni egy nagyobb szeretetet és odaadást lobbant lángra a férj és feleség, illetve a szülők és a gyermekek között. Sionban azt látjuk, hogy „mindenki felebarátjának javára törek[szik], és mindent úgy te[sz], hogy szeme csak Isten dicsőségére irányul[jon]”.14
A következő a munka. A munka testi, szellemi, vagy lelki erőfeszítés. Az Úr megparancsolta: „Arcod verítékével egyed kenyeredet.”15 A munka a boldogság, az önbecsülés, és a gyarapodás forrása. Isten rendjében nincs helye civakodásnak és kapzsiságnak. A munkának becsületes fáradozásnak kell lennie, mely mennyei célokra ível át: „Sion munkásának Sionért kell dolgoznia, mert ha pénzért dolgozik, akkor elveszett.”16
Az önállóság a következő a sorban. A személyes szabad akarat és biztonságérzet előjele. Az egyháznak és tagjainak az Úr azt parancsolta, hogy legyenek felkészültek, önállóak és függetlenek.17 Bőség idején előrelátóan kell mindent elraktározni. Szükség idején pedig takarékosan kell ezeket beosztani.
„Nincs olyan fizikailag vagy érzelmileg kiforrott utolsó napi szent, aki szándékosan valaki másra helyezné saját vagy családja jólétének terhét. Így amíg képes rá, az Úr sugalmazása és saját munkája által biztosítani fogja családja számára az élet testi és lelki szükségleteit.”18
Isten fiai és leányai vagyunk, és tényleg mindenünkben Őtőle függünk. Ha betartjuk parancsolatait, Ő soha nem fog megfeledkezni rólunk. De Mennyei Atyánk nem fogja nekünk megtenni azt, amire amúgy magunktól is képesek lennénk. Elvárja tőlünk, hogy a tőle kapott dolgokat arra használjuk, hogy gondoskodjunk magunkról és családunkról. Amikor így cselekszünk, önellátókká válunk.19
Végül, a felajánlás. A felajánlás szövetsége magába foglalja az áldozathozatalt, a szeretetet, a munkát, és az önállóságot; alapvető dolog Isten királyságának felépítésében. „Sion – mondta az Úr – csak a celesztiális ország alapelveinek törvénye alapján építhető fel.”20 A felajánlás szövetsége e törvény központi része. Egy nap majd annak teljességében gyakoroljuk azt. Ez a szövetség arról szól, hogy „az ember feláldozza idejét, tehetségeit és anyagi javait, hogy segítsen a szükséget szenvedőkön – akár lelkileg, akár testileg –, és hogy az Úr királyságát építse.”21
A szeretet, a munka, az önállóság és a felajánlás Isten adta tantételek. Azok, akik elfogadják őket, és életüket azok szerint irányítják, szívükben tiszták lesznek. Az igazlelkű családi egység fémjelzi majd közösségüket. Békességük és harmóniájuk népek zászlaja lesz. Joseph Smith próféta ezt mondta:
„Sion felépítése olyan ügy, mely Isten népét minden korban érdekelte; olyan téma ez, mely mellett próféták, papok és királyok szólaltak fel különös elragadtatással; (…) rajtunk áll, hogy lássuk, részt vegyünk benne, és előmozdítsuk [Sion] utolsó napi dicsőségét (…) egy munkát, mely arra hivatott, hogy lerombolja a sötétség erőit, megújítsa a földet, elhozza Isten dicsőségét és az emberiség családjának.”22
Bizonyságomat teszem ezek igazságáról. Gordon B. Hinckley Isten prófétája itt a földön, úgy ahogy ifjabb Joseph Smith is az volt. Isten királysága Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza, és belőle válik majd Sion az ő minden gyönyörűségében. Krisztus a világ Megváltója, az élő Isten Szeretett Szent Fia. Jézus Krisztus nevében, ámen.